Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 43. szám - A szovjet nem-orosz népeinek ébredése

1929 «Semmi új a nap alatt» — Levél a szerkesztőséghez — A Magyar Külpolitika f. é. 38. számában fenti címmel közlemény jelent meg, amely ama megjegyzés kapcsán, hogy „Briand a saját honfitársai közt sem kívánhatja magának az elsőséget az általa tervezett Egyesült Európa eszméjében", egy Victor Hugótól vett idézettel arra a megállapításra jut, hog ya nagy költő, mint a Nemzetközi Haladás- és Békeliga elnöke, hatvan évvel .megelőzte Briand-t a páneurópai gondolat hirdetéséhen. Vagyis: Briand oly hévvel hirdetett eszméje nemcsak a nap alatt, de a francia nap alatt sem új. Nem gondolva most ez eszme hirdetőinek nem francia elődeire — pl. csak a 18. századból is Kantra, aki civitas gentiumával mintegy nyolcvan évvel előzte meg Hugót — hanem csupán a lírancia nap alatt szemlélve ez eszme útját, néhány rövid utalással bátorkodom rámutatni arra, hogy V. Hugó is csak utód, tanítvány a páneurópai gondolat hirdetésében. A 18. század francia lumiére-jeinek s különösebben Montesquieunek mestere, a filozófus reformerek híres szalonjának, a Club de l'Entresol-nak tekintélyes akadémikus tagja: Charles de Saint-Pierre abbé 1712-ben, tehát több, mint kétszáz évvel Briand előtt adta ki Projet de paix perpétuelie című három kötetes munkáját, amelyben a Németbirodalom, Svájc és Hollandia példájára lehetségesnek, célszerűnek és kívánatosnak tartja egy európai unió megteremtését. Az egyesült, illetőleg unióba lépett államok egy állandó kongresszust vagy szenátust szerveznének az egyes államok közt felmerülő ellentétek kiküszöbölésére. Ez állandó tanács székhelyéül Hollandia valamelyik városát tartja legmegfelelőbbnek. Nem hisz ugyan az eszme gyors megvalósulásában, de bízik abban, hogy mintegy kétszáz év megérleli az emberek gondolkozását annak megvalósíthatására. S ha a hágai konferenciára gondolunk, nem tagadhatjuk, hogy számítása nemcsak a hely, de az idő megjelölésében is bevált. Hogy a konferencia tervezett céljai oly sajnálatos kudarcot vallottak a nagy világháborúban, az a felvetett gondolat lényegén és elméleti megjelenésén nem változtat semmit. Ámde Saint-Pierre abbé sem kezdeményező. Ő is taposott úton jár, francia taposott úton. Körülbelül száz évvel az ő könyve előtt: 1623-iban jelent meg egy párisi szerzetes, Emeric Curé „Új Kyneas" című könyve, melyet az uralkodóknak ajánlott. E könyv a különböző szociális és nemzetgazdasági kérdések fejtegetése, valamint a szabadkereskedelem szükséges és üdvös voltának hangoztatása mellett, amiben Cobden elődjének is tekinthető, foglalkozik a háborúnak, mint nem természettől való, tehát elhárítható csapásnak kiküszöbölési lehetőségeivel. Ő is az érdekelt államok delegáltjaiból alakítandó állandó tanácstól várja a nemzetek békéjét. A fejedelmek esküvel köteleznék magukat a tanács-többségi határozatnak, mint szent és sérthetetlen törvénynek a megtartására. A tanács székhelyéül Velencét tartja a legalkalmasabbnak. Megjelöli az egyes államok képviselőinek rangsorát is a tanácsban. Eszerint a pápa, a török szultán, a németrómai császár. Francia-, Spanyolország, stb. következnének egymásután. De Crucé túlmegy az európai határon is, Indiáig s az afrikai államokig s szinte az egész világra szóló konföderáció eszméje lebek szeme előtt. E nyomon még továhb lehetne menni, ami azonban már nem tartozik e szerény adatközlés keretébe. Csupán annyit jegyzek még meg, hogy e két adatra s több másra részletesebb utalás található Giesswein „A nemzetközi jog theológiai alapelvei" című értekezésében, aminek ismerete indított arra, hogy a „Semmi új a nap alatt" című közleményhez fűzzem e pár adatot. Dr. Simon László ... „A magyar probléma ma külpolitikai probléma. Azt a látókört, amelyet természetszerűleg, ha nem vesztettük is el teljes mértékben külpolitikai téren, de amely meggyengült a magyar nemzetben, mert kizárólag belpolitikai problémákkal foglalkozott, vissza kell szereznünk, még pedig nemcsak a magasabb rétegekben, hanem az egyszerű embereknél, a falvakban is, mert mindenkinek tudnia kell, hogy cselekvésének, gondolkozásának, nyilatkozásának következményei vannak nemcsak belpolitikai téren, hanem külpolitikai téren is." BETHLEN ISTVÁN GRÓF 1 • December 28 INNEN-ONNAN Bemard Shau és Mrs Webb Sydney Webb angcl munkáspárti képviselőt, aki Bemard Shaio-val együtt kezdeményezője volt az angol fábiánusok szocialista jellegű mozgalmának, a király tudvalevően MacDonald komiányrajutása után a főnemesek sokába iktatta és Lord Passfield néven a gyarmatügyek államtitkárává nevezte ki. Felesége már gerincesebbnek bizonyult és megtiltotta, hogy Lady Passfieldmk nevezzék, megmaradt továbbra is egyszerűen Mrs Webbnek. Egy alkalommai Mrs Webb együtt vacsorázott Bemard Shaiv-val és felhasználta az alkalmat, hogy kíméletlenül megtámadja a nagy írót, amiért The Apple Cart című darabjában alig leplezetlenül a monarchista eszme, mellett csinál propagandát. — Egy komoly szociális drámában, mondotta Mrs Webb, három felvonásban kell a cselekménynek lezajlania. Az első felvonás kifejti a cselekmény tárgyát, a második felvonásnak meg kell cáfolnia a téves eszméket, a harmadik felvonásnak pedig konstruktív megoldással kell befejeznie a drámát Ennek megfelelően a The Apple Cart, mint színdarab, joggal kifogásolliató, mert hiányzik belőle a harmadik felvonás, hiányzik a konstruktív befejezés. Zavartalanul válaszolt Bemard Shaw: — Igaza van, Mrs Webb, valóban hiányos a da'•abom, de ezen a hiányon inkább Lord Passfield lenne hívatott segíteni. És Bemard Shaw ezúttal is a maga oldalára sorakoztatta a nevetőket. Mexikói idill A mexikói elnökválasztással kapcsolatos zavargások alkalmából elevenít fel a francia sajtó egy háborúelőtti történetet. Diaz elnöknek jelentették, hogy valamiféle választással kapcsolatban párthívei közül tízet ellenfelei revoverrel megtámadtak s valamennyiüket agyonverték. Porfirio Diaz nyugodtan végighallgatta a jelentést: — Leszavaztak az illetők? — kérdezte. — Igen, mindnyájan leszavaztak. — Akkor minden rendben van. Tamerlán sir/a Tamerlánnafc vagy Timurlenknek, a középkor sánta világhódítójának, Szamarkandban máig is teljesen épen áü gyönyörű mauzóleuma, melyet 1 még maga építtetett. Európai ember nemigen jutott eddig ide, most egy angol tudományos bizottság fogott hozzá a mauzóleum megvizsgálásához. Tamerlan kora leghíresebb építőművészeivel állíttatta fel az óriási halotti emléket, mely a lótuszvirág alakját utánozza. Néhány meredek lépcső vezet le egy földalatti terembe, mely türkisz-kupolával van fedve, s ez alatt nyugszik Tamerlán földi maradványa. A testet malachit kő takarja; valószínűleg ez a legnagyobb malachit-lemez a világon. Kínából szállíttatták, s akkora mint egy billiárdasztal. Bár értéke felbecsülhetetlen, nem szokták őrizni, mert rettenetes súlya miatt úgysem tudná senki ellopni. A terem falain feliratok hirdetik a nagy hódító emlékét. Ezeket is még ö maga szövegezte meg. A sírhely fejénél ez olvasható: „Itt