Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 43. szám - A szovjet nem-orosz népeinek ébredése

Magyar Külpolitika • 12 • 43. szám fekszem én a sánta harcos. Én hódítottam meg Bokha­rát, Afganisztánt, Perzsiát, Arábiát, Oroszországot, Kinát és Indiát. Az egész emberiség reszketett tő­lem". Lábánál ez a felirat: „Több embert öltem meg, mint ahány homokszem van a pusztán. Isten legyen érte irgalmas nekem!"' A sír körül Tamerlán kíván­ságára azokat temették el, akiknek sikereit köszön­hette.' Fehér márványkö alatt nyugszik tanítója, odébb az udvari csillagász és amellett a hadügymi­niszter. Egy szerény sírkő alatt Tamerlán fia és utódja, akinek egész élete apja dicsőségének árnyé­kában folyt le. A mauzeleum ablakaiban függenek az elhódított zászlók. A célját tévesztett dicséret Sir Esnie Howarddal, Anglia amerikai nagyköve­tével történt meg a következő mulatságos eset: Egy bőbeszédű amerikai asszony egy napon nagy lelkesedéssel fejtegette Sir Esme Hoivardnak, meny­nyire elragadta öt tartózkodó és előkelő viselkedé­sével. — Mi amerikaiak, úgymond, borzasztóan lelke­sedünk az angolokért. Annyira közel érezzük őket mi­hozzánk, nem úgy, mint az angoloktól annyira elütő olaszokat, vagy egyéb népséget. Lady Howard és Ön együttesen az angol típus tökéletes megtestesítői, ép­pen ezért ellenállhatatlanoknak találjuk mindkettő­jüket. Déli v. Velencéből Páduába A melynek gazdája valamikor Magyarországos is főutcán most is áll az óriási Pedrocchi kávéház, tartózkodott s nagyon boldog volt, hogy magyarul be­szélgetett velem. Akkoriban egyedüli magyar diákja voltam a padovai egyetemnek. Ha feltámadna az öreg, most kedvére gyakorolhatná a magyar szót, mert az egyetemen is, műegyetemen is külön magyar kör van, magyar menza működik a diákok részére és magyar szót lehet mindenfelé hallani az ,,11 Bo" körül. Az „II Bo" tudvalevőleg ökröt jelent, de az egyetem épületét máig is így hívják, bár legalább félezredéve megszűnt az ökörhöz címzett vendégfogadó a mai épület helyén. Sansovino építette a mai egyetemet s változatlanul megvan benn Galilei egykori tanterme is, melyben kimondta a ránézve végzetes tantételt, hogy a föld forog a nap körül. A teremben régóta nem folyik ta­nítás, de ajtaja nyitva van és változatlanul ott áll ínég a kikoptatott pódium s rajta a szűk kis előadói asztal festetlen fenyődeszkából. A hallgatók padjai is ugyanolyanok. A többi terem berendezése azonban már modern, itt hiába keresem a régi hangulatot. A folyosókon százával áll stukkodiszként az itt tanult nemes diákok címere. Néhány magyar famíliáét is meg lehet találni köztük, hiszen a több, mint hétszáz esztendős egyetemen hajdan külön nemzet volt a magyar. A főutca csak annyiban változott, hogy kirakatai modernizálódtak s lépten-nyomon rádióalkatrészeket és automobilokat árulnak. A mellékutcák azonban egészen olyanok, mint harminc évvel ezelőtt. Az egye­tem mögött a Piazza delle Érbe ma is tele hallal, déli­— Nagyon hízelgő az ön véleménye Asszonyom, felelte Sir Esme meghajolva. Feleségem ugyanis olasz asszony!... Nem mindennapi múzeum E. Graham, az ismert nevű angol író, aki a feje­delmi személyiségek életrajzának specialistája, most újabb könyvet adott ki, amelyben XIII. Alfonzzal, a jelenlegi spanyol királlyal foglakozik. Megírja, hogy a spanyol király madridi kastélyéiban magéinmúzeu­mot rendezett be mindazokból a tárgyakból, amelyek kapcsolatosak az ö élete ellen elkövetett merényletek­kel. Csak nagyon beavatottaknak mutatja meg tezt a múzeumot, mely egy egész termet megtölt. A terem közepén áll egy ló csontváza. Ezt az állatot ölték meg az Alfonz király ellen elkövetett első merénylet alkal­mával, amikor házasságkötése napján a templomba menő királyi jegyespár kocsija elé virágcsokorba rej­tett bombó't dobtak. Ott van a múzeumban az a tejes­üveg is, amelyben annak idején a királynak mérgezett tejet vittek reggelire. Mellette a revolver, melyből egy anarchista rálőtt Pó.risban. Köröskörül az egyes me­rényletek körülményeit megvilágító térképek, rajzok, arcképek, ruhadarabok. Mindenesetre nem minden­napi múzeum, s alkalmas arra, hogy gazdáját minden látogatás alkalmával emlékeztesse az emberi sors ro mlandóságá ra. g.vümölccsel, hentesek bódéival, most is csak mutat­ványként van rajta zöldség, bár erről vette nevét. Komoran emelkedik egyik végében az óriási Salone, az egykori bírósági palota a maga töméntelen loggiái­ved és a mellette álló óratoronnyal. Ma már sokkal fá­rasztóbbnak találom a végtelen hosszú lépcsősoron a felmászást a nagy csarnokba, mely jóidéig legnagyobb terme volt a világnak. Itt áll változatlanul az óriási fa-ló is, melyről a szájhagyomány azt tartja, hogy az egykori trójai ló. Trójával egyébként is sok kapcsolatot tud a padovai szájhagyomány, mert hiszen itt van egy másik ut­cában az Antenor koporsójának nevezett szarkofág is a járda közepén. Antenornak, a Trójából elmene­kült királynak, Aeneas apjának tulajdonítja a hagyo­mány Padova alapítását. Az bizonyos, hogy a római császárság korában már híres nagyváros volt, Vergi­lius itt halt meg, később itt élt Petrarca, Galilei. Volt külön festőiskolája s szobrászai közül Donatello és Mantegna híre örökké megmaradna, még ha Gatta­melata condottieri lovasszobra nem is hirdetné em­lékét. A főutca végén nyílik a Prato delle Valle. A mi időnkben legalább úgy hívták, most azonban Corso \ ittorio Emanuele. Közepén ősi platánok nőtték be a szigetet s az azt körülfolyó víz partján közel száz régi szobor őrzi egykori nagynevű padovaiak múltját. Nem mindnyájan születtek itt a városban, mert hiszen a mi Báthory Istvánunk, a későbbi lengyel király szobra is itt áll. Ez a csatorna folyik tovább a botanikus keltben, mely Európa legrégibb ilyen intézete. Még lo45-ben szervezte meg az egyetem eredetileg orvosi növények termelésére. Padova akkor Velence fenha­nap a latt

Next

/
Thumbnails
Contents