Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1929 / 43. szám - A kisebbségvédelem az elmúlt évtizedben. Ziehy Ernő gróf előadása a Magyar Külügyi Társaságban
Magyar Külpolitika 6 43. szám neshez méltó cseh ellenfelet zsoldosnak, hogy ezek vívják meg helyettük a halálos küzdelmet. A középkori istenítélet feltámasztása a XX. században. • MÉLY MEGBOTRÁNKOZÁSSAL CIKKEZ IK a belgrádi Pravda arról, hogy a magyar és bolgár nemzet között barátkozás folyik, aminek egyik tünete, hogy Szófiában a jóvátételi terhek ellen rendezett országos tüntetésnél a szónokok utasították a kormányt, vegyen példát a magyar kormánytól, mely erélyes állásfoglalással tiltakozik a jóvátételi terhek ellen. Amellett, folytatja panaszát a Pravda, a bolgár iskolákban a bolgár-magyar turáni rokonságról és testvériségről tartanak előadást. A Pravda szerint ez az egész mozgalom veszedelmes játék, mert Bulgária csak kihívja maga ellen is a világ gyűlöletét és a hatalmasok megtorlását, ha Magyarországgal szövetkezik, a két nemzet közötti kultúrközeledés nevetséges, mert hiszen „egyik sem nyújthat kulturális téren semmit a másiknak". Épületes látvány a feloszlatott Pasics-párt lapjának hozzászólása a kultúrához Ne sutor ultra crepidam! Bízza csak ránk és a bolgárokra, hogy miféle kultúrértékeket akarunk egymásnak adni. Azt elhisszük, hogy Belgrádban nem szívesen látják, ha a bolgárok tudatára ébrednek annak, hogy csak felvett nyelvük köti őket a szláv világhoz, vérségük azonban turáni. Minél erősebb lesz ez a tudat, annál kevésbé számíthat rá Belgrád, hogy a nagyszerb abszolutizmus délszláv maszlaggal a Feketetengerig terjeszkedhetik valaha, mint ahogy programmként hirdetik ma minden úgynevezett délszláv félhivatalos ünnepélyen. A. kisebbségvédelem az elmúlt évtizedben Ziehy Ernő gróf előadása a Magyar Külügyi Társaságban Dr. Zichy Ernő gróf, a Külügyi Társaság elnöki tanácsának tagja, december 4-én nagy érdekkel fogadott előadást tartott a Külügyi Társaság kisebbségi szakosztályának Lukács György v. b. t. .t, elnöklésével megtartott ülésén, a kisebbségvédelem történetéről az utolsó évtizedben. Előadásában kiterjeszkedett a kisebbségvédelem legfontosabb problémáira és az alábbiakban, tekintve, hogy az előadást egész terjedelmében, helyszűke miatt, sajnálatunkra nem közölhetjük, ismertetjük azt a részt, amelyben az eljárási mód (procedúra) fejlődéséről számol be pontos kronológiai sorrendben. Z ichy Ernő gróf előadásában mindenekelőtt rámutatott arra, hogy a kisebbségvédelem Wilsonnak 1919-ben benyújtott népszövetségi tervezete ellenére azért nem került bele a Népszövetség alkotmányába, az ú. n. Paktumba, mert akkor a kisebbségvédelem minden államot kötelezett volna, holott a nagyhatalmak nem akarták magukat alávetni ennek a kötelezettségnek, így csak kilenc békeszerződésben van lefektetve a kisebbségvédelem. Majd áttért azoknak a kísérleteknek az ismertetésére, amelyek a kisebbségek sorsának a javítására és az eljárás tökéletesítésére a Népszövetség előtt történtek. Az eljárási mód fejlődése. A kisebbségi szerződések eljárási szabályzatot nem tartalmaznak. Csak egy általános elv foglaltatik a lengyelekkel megkötött szerződés 12 §-ában, mely elv a következőképpen szól: ,,A Tanács oly módon fog eljárhatni és oly utasításokat fog adhatni, melyek a körülményekhez mérten alkalmasaknak és eredményeseknek fognak látszani". 1920 október 21-én Tittoni olasz delegátus javaslatara a Népszövetség elhatározta, hogy csakis valamely Tanácstagok által bemutatott kisebbségvédelmi petíció fogadható el érdemi tárgyalásra, a nem Tanácstag állam részéről beadott kérvényeknek tisztán informatív jellegük lehet, aktorátusi joggal a kisebbségek nem birnak. A kisebbségi szerződések a Népszövetség védelme alatt állanak, elismert jogok sérelmére nem módosíthatók, akkor is csak a Tanács többségének határozatával. A Népszövetség köteles a kisebbségek sorsát állandóan ellenőrizni. 1920 október 25-én Hymanns belga külügyminiszter indítványára hármas bizottságot létesítenek a kisebbségi panaszok felülvizsgálása, a fellépő tanácstag feleiőségének csökkentése és az esetleg kellemetlen kérvények eltemetése céljából. Ez a hármas bizottság a Tanács napirendjét átrostálni és munkáját tehermentesíteni hivatott. Nehéz esetekben segítségére van a Tanácsnak, információkat szerez be stb. 1921 június 27-én hozott népszövetségi határozat értelmében lengyel és cseh-szlovák javaslatra a kisebbségek kérvényét közlik az érdekelt állammal, amely erre két hónapon belül felelni köteles; egyben a kérvény tartalmát közlik a Népszövetség többi tagjaival is. Arról azonban úgylátszik megfeledkeztek, hogy az illető kérvényező kisebbséggel is tudassák kérvényének sorsát. 1923 szeptember 5-én meghatározzák a kisebbségi panaszok elfogadhatóságának öt feltételét: 1. Szerződések szerinti kisebbségi védelemről szóljon a kérvény; 2. nem szabad a kisebbség és állama közti politikai kapcsolat felbontását kívánni; 3. nem szabad a panasznak névtelen, vagy hamis forrásból erednie; 4. sértő hangnem nem használható; 5. oly sérelemről, vagy információról nem szólhat a panasz, amely az utóbbi időkben már elő lett terjesztve. Annak elbírálása, hogy kérvény megfelel-e fenti feltételeknek a Kisebbségi Szakosztály igazgatójának feladata. Az érdekelt állam válaszát ezentúl csak a Tanács tagjaival közlik, de megkaphatja külön kérelemre a Népszövetség minden egyéb tagja is. Lengyelország a nagy nemzetközi egyesületeket meg akarta fosztani panaszjoguktól, mert a panaszjogot az állam szuverénitásába való beleavatkozásnak minősítette. A lengyel javaslatot nem fogadták el. 1925 június 10-én kimondták, hogy a hármas bizottság tagja csak az lehet, ki nem származik valamely bepanaszolt állammal szomszédos államból, vagy