Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 42. szám - Nékány szó a livkérdéshez

Magyar Külpolitika 8 42. szám kor jelentőségnélkülinek mondja, hanem azért, mert egyik mondatában bevallja, hogy a rendőrség nem is volt elég, hanem tűzoltókat kellett segítségül hívni a garázdálkodó diákok szétugrasztására, viszont a következő mondata szerint egyik városban sem történt rendzavarás. Romániában tehát, nem rendzavarás az, amiért rendőrök verik szét a tömeget és ráadásul december havában tűzoltókkal vizipuskáztatnak közibük. Ha rendet nem zavaró békés járókelőkkel így bánnak el a román hatóságok, miféle állami rend van Komániában és miféle védelemre számíthatnak a békés polgárok, kivált, ha szerencsétlenségükre kisebbségi sorban születtek? • ROMÁNIÁBAN ÚGYLÁTSZIK MINDEN RENDBEN VAN, mindössze az a baja van a társadalomnak, hogy a lányok számára nem akad elegendő férjjelölt. Hogy ezen is segítsenek, a legdivatosabb román szociológus, a Dimineata munkatársa, aki dr. Ygrec álnevén írja népszerű társadalom-filozófiai cikkeit, most mozgalmat indított, hogy az állam engedje meg a törvényes kétnejűséget azoknak a férfiaknak, akiknek anyagi helyzetük elég biztosítékot nyújt két aszszony eltartására. Ygrec szerint a román társadalom ÍV gyakorlatban úgyis régen megvalósította ezt a megoldást, tehát sokkal erkölcsösebb volna, ha az állam ezt a tényleges állapotot most törvényesítené. Románia azonban, amint ebből is látszik, nem túlságos barátja a törvényességeknek, mert dr. Ygrec indítványára egyhangúan felzúdult minden társadalmi réteg, ideszámítva a legjobban érdekelt női társadalmat is. Hogy a tiltakozás egyhangú legyen, még maga az indítványt tevő felesége is a leghatározottabban elvetendőnek tartja tudós férje magasröptű eszméjét. Bebizonyosodott újra, hogy senkisem próféta a maga hazájában. • ROMÁNIA LEGFŐBB GONDJA, hogy kifelé egységes román nemzeti államnak tüntesse fel magát, beleié pedig a régi királyság elavult törvényeinek az új területekre való kiterjesztésével hajtsa végre ezt a látszat-egységesítést. A miniszteri rendeletek azonban világosan elárulják, mennyire nem tekinti Bukarest egységes államnak az országot, s mennyire megkülönböztetik hivatalosan is az új területeket, bár rögtön kész a hazaárulás vádja, ha az erdélyiek külön erdélyi érdekekről beszélnek. A filmügyeket most tették át a munkaügyi minisztérium hatáskörébe s Raducanu munkaügyi miniszter rögtön ki is adott egy rendeletet, mely szerint a régi királyságban akadálytalanul játszhatnak minden olyan filmet, mely a cenzúrán átment, ellenben Erdélyben és Bukovinában tilos az olyan film bemutatása, melyen osztrák-mar gyár egyenruhás alakok szerepelnek, bárhogyan engedélyezte is a bukaresti cenzúra. Ugyanígy tilos Besszarábiában az orosz egyenruha. Prágai epizód az összeomlás idejétől Az elmúlt tíz esztendő fellebbentette a fátyolt sok oly eseményről, amelyek jelentőségét annak idején még vezetőpolitikusaink sem ismerték fel s amelyek végső kifejlésükben csak a gyászos összeomlást eredményezhették. Egy ilyen epizódról emlékezünk meg, felszínre került adatok alapján, alábbi cikkünkben. Ugy érezzük, nem lehet eléggé agyunkba vésni a múlt eseményeiből levonható tanulságokat, mert csak ezek szem előtt való tartása mentesítheti a társadalmat hasonló események megismétlődésétől. A

háború utolsó éveiben az osztrák-magyar hadsereg főparancsnoksága — egy esetleges cseh lázadásnak elejét veendő — egyes erdélyi ezredek pólzászlóaljait a fontosabb csehlakta városokba helyeztette át. így került Prágába, a többi között, a brassói 2. cs. és kir. gyalogezred pótzászlóalja is. Viszont, miután a nemzetiségi legénység nem bizonyult eléggé megbízhatónak, a főparancsnokság a harctérre szállítandó menetszázadokat túlnyomórészben székely és magyar bakákból állította össze, míg a román és más nemzetiségű erdélyi katonákat a káderhez, vagy a hadtáphoz osztotta be. A Prágába áthelyezett erdélyi káderek ennélfogva, főként román elmekből állottak és ahelyett, hogy a csehek destruktív munkáját gátolták volna, támogatták azt. A prágai helyőrség parancsnoka a háború utolsó évében Herbai ezredes volt, aki román származású ember létére, híres volt magyargyűlöletérőJ és úgyszólván annak az érzelmének köszönhette egész karrierjét. Az egész csehországi hadsereg parancsnokságával megbízott k. u. k. Landeskommando élén abban az időben Kestranek tábornok állott, aki előrehaladott kora miatt nem rendelkezett elég eréllyel ahhoz, hogy feladatát lelkiismeretesen teljesíthesse. 1918 október 25-én Prágába is eljutott az összeomlás híre. A kora reggeli órákban összehívták a vezérkart s a Landeskommando épületének nagy udvarába összpontosították a megbízhatónak vélt erdélyi románokból álló zászlóaljat, Herbai ezredes vezetésével. A kapukat lezárták és az épület elé őrszemeket állítottak fel. A tisztek elárasztották a folyosót és várták a Vezérkar parancsát. A levegő ekkor már telítve volt forradalmi szellemmel. A bakák, — anélkül, hogy a rendes pihenj és oszolj parancsot megkapták volna — széjjelszórt csoportokat alkottak és a tisztek már észre sem vették a fegyelem megszűnésének ezt az elemi megnyilvánulását. Tíz óra körül lehetett, amikor megjelentek a cseh Nemzeti Bizottság tagjai és több cseh tiszt kíséretében be akartak hatolni az épületbe. Az őrszem ellentállott, de a cseh tisztek félrelökték őt, a nagy kaput erőszakkal kinyitották és pár pillanat múlva fenn is voltak a nagyteremben. Megjelenésük a vezérkar német tisztjei között nagy elképedést okozott. Kestranek tábornok szemmelláthatólag remegni kezdett. Scheiner, a szokol-alakulatok parancsnoka felelősségre vonta a tábornokot, miért nem lépett érintkezésbe a cseh Nemzeti Bizottsággal, s miért nem adta át a hatalmat ? A tábornok Bécsre hivatkozott, kijelentette, hogy csak központi utasítás alapján járhat el, s hogy mindaddig, míg Bécsből nem kap ilyen