Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 40. szám - A belga kormányválság. A nemzeti kisebbségi jogokért kitört harc buktatta meg a belga kormányt - Amikor a kisebbség többség

»11 • December 7 kisebbség nevében memorandum készült, mely a belgiumi liberális körökkel karöltve, a párisi sajtót is fellármázta. A memorandum arra hivatkozik, hogy Flandriában kétszázezer francia lakik, akik ragaszkodnak hozzá, hogy kultúrájuk és számuk alapján őket megillette egy állami egyetem. Rámutatnak arra is, hogy az egyetemnek flamandnyelvűvé tétele egyet jelentene a francia középiskolák humanista tárgyainak flamand tanítási nyelvével, hogy a tanulók az egyetemre előkészülhessenek. A flandriai franciák elismerik, hogy flamandnyelvü polgártársaiknak is joguk van minden fokon anyanyelvük oktatására, tehát flamand egyetemre is, de akkor állítsanak maguknak külön egyetemet és ne a régi francianyelvű egyetemet követeljék. A törvényhozás nem állapíthatja meg, hogy a gyermekek milyen nyelven nevelkedjenek, az az apa joga s a családfő van egyedül arra hívatva, hogy fiát olyan nyelvi kultúrában neveltesse, amilyenben akarja. Belgium hivatalos nyelve a francia, s aki nem ezen akarja taníttatni gyermekeit, az maga állítson másnyelvű iskolát. Ennek az emlékíratnak alapján az egész párisi sajtó a leghevesebb rohamot indította Jaspar miniszterelnök és általában a belkormány ellen. A francia kultúra elárulásával vádolják és a francia kormányhoz közelálló sajtóorgánumok is elég világosan értésére adják, hogy Franciaország, illetőleg kormánya rossznéven veszi ezt a törvényjavaslatot, amd nem maradhat politikai következmények nélkül a két kormány közti viszonyban. Jaspart már kötötte adott szava, a javaslatot nem vonhatta vissza, a liberális miniszterek azonban visszavonták hozzájárulásukat, illetőleg a javaslat benyújtásának elhalasztását követelték. Minthogy ebbe a katholikus párti miniszterek nem mehettek bele, végül is visszalépett az egész kormány. A kormány újjáalakítására irányuló tárgyalások nagyon nehezen mennek. Szóbakerült előbb a nagy nemzeti koalíció kormánya, hogy vonják be a szociáldemokrata pártot is a kormányalakításba, ennek túlzott követeléseit azonban a katholikus néppárt nem fogadta el. így, minthogy önmagában egyik pártnak sincs többsége, vagy újra a katholikus és liberális párt koalícióját kell folytatni, vagy új választásokat kell elrendelni. Az első nem kecsegtet sok sikerrel, a második megoldás pedig, amelyet a párisi sajtó követel, balul végződő kísérlet is lehet, mert az egyre jobban nemzeti öntudatra ébredő flamand nép az új választáson olyan tömegekben tódulhat a flamand nemzetiségű párt zászlaja alá, hogy semmiféle új koalíció nem tarthatja tovább fenn Belgium hivatalos francia jellegét. A reánk kényszerűen harcban kemény elszántsággal, hittel és bizalommal, de megfelelő önuralommal és türelemmel kell kivárnunk az idők teljességének elkövetkezéset. A lelkek hitének és bölcs önuralmának ápolása és jentartása a Magyar Külügyi Társaságnak és hivatalos orgánumának, a „Magyar Külpolitiká"-nak egyik legszebb és legnehezebb — bar gyakran háládatlan — feladata. Együttes hivatásuk meg azoknak az ismereteknek a népszerűsítése is, amelyek nélkül sem a való helyzet tárgyilagos elbírálása, sem pedig az ellenséges propaganda ellen való helyes védekezés nem képzelhető el. A Magyar Külügyi Társaságnak és a „Magyar Külpolitika kettős feladatuk teljesítésében önzetlen munkatársaikkal együtt mindenkor számíthatnak a magyar társadalom megértő hálájára és elismerésére. BETHLEN ISTVÁN GRÓF INNEN-ONNAN Hatvan éves a szuezi csatorna 1869 november 16-án nyitotta meg Eugénia császárnő Lesseps Ferdinánd zseniális alkotását, a szuezi csatornát. A hatvanéves évforduló alkalmából az angol sajtó lojálisán beismeri, hogy kezdetben az angolok nem látták át Lesseps tervének óriási horderején és 1857 július havában maga Palmerston óvta az angol közönséget, hogy ne támogassa Lessepset, mert úgymond, gondolata képtelen, a megvalósítás rengeteg pénzbe kerülne, jövedelmezőségre pedig nem lehetne számítani. Francia támogatással mégis megvalósult a terv, létrejött a „Highway of peace", a „Béke országútja". És mi történt néhány évvel később? Disraeli, nagyobb politikai és közgazdasági előrelátással, mint Palmerston, felhasználva azt az alkalmat, hogy az egyiptomi khedive súlyos pénzzavarba került 1875-ben, négymillió angol fontért hirtelen megvásárolta a khedive tulajdonában lévő 176.000 részvényt és ezzel egyszersmindenkorra kiütötte a nyeregből a franciákat és biztosította az angol fenhatóságot a béke országútján. Hogy üzletileg is nagyszerűen bevált a vásár, bizonyítja, hogy a csatorna forgalma, mely 1869-ben még csak félmillió tonna volt, manapság harmincmillió tonnára rúg évenként és ennek is hatvan százaléka angol hajókra esik. A részvénytársaság koncessziója harminckilenc év múlva megszűnik és mó.ris felvetik a kérdést, mi történjék azután? Nincsen kizárva, hogy a csatorna a Népszövetség tulajdonába fog átmenni. Csattanó ntzonyltéK Stresemann, az elhunyt német külügyminiszter mesélte Hágában, hogy orvosainak tanácsára egy alkalommal Délfranciaországba akart utazni és megbízta egyik barátját, nézzen megfelelő hely után. Barátja lelkiismeretesen eleget akarván tenni megbízatásának, amikor Hyéres mellett egy megvesztegetően szép falura akadt, óvatosságból több különböző kérdési intézett a bennszülöttekhez. így a többi között odafordult az őt vezető paraszthoz és megkérdezte: — Valóban teljesen egészséges ez a vidék? — Meghiszem azt, felelte vezetője az őt jellemző, zengzetes délvidéki dialektusban, az elmúlt három esztendőben mindössze egy halottunk volt a faluban. Az is a községi orvos volt. — A községi orvos? — kérdezte csudálkozva Stresemann barátja. — És miben pusztult élt •— Éhenhalt! Hét özvegy és Oarminc gyermek pöre Abdul Hamid szultánt még 1908-ban megfosztotta a tróntól az ifjútörökök forradalma. Most hét özvegye pert indított a francia, angol és olasz kormány ellen négy smillió pengőért, azok után a volt szultáni birtokok után, amelyek a három nagyhatalom mandatárius területeire esnek. A török kormány, mint emlékezetes, semmiféle kártérítést nem adott a tróntól megfosztott szultán családjának. A hét özvegy együttesen és harmincnál több gyermeke nevében is folytatja a pert.