Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 40. szám - A belga kormányválság. A nemzeti kisebbségi jogokért kitört harc buktatta meg a belga kormányt - Amikor a kisebbség többség

»11 • December 7 kisebbség nevében memorandum készült, mely a bel­giumi liberális körökkel karöltve, a párisi sajtót is fellármázta. A memorandum arra hivatkozik, hogy Flandriában kétszázezer francia lakik, akik ragasz­kodnak hozzá, hogy kultúrájuk és számuk alapján őket megillette egy állami egyetem. Rámutatnak arra is, hogy az egyetemnek flamandnyelvűvé tétele egyet jelentene a francia középiskolák humanista tárgyainak flamand tanítási nyelvével, hogy a tanu­lók az egyetemre előkészülhessenek. A flandriai fran­ciák elismerik, hogy flamandnyelvü polgártársaik­nak is joguk van minden fokon anyanyelvük oktatá­sára, tehát flamand egyetemre is, de akkor állítsa­nak maguknak külön egyetemet és ne a régi francia­nyelvű egyetemet követeljék. A törvényhozás nem állapíthatja meg, hogy a gyermekek milyen nyelven nevelkedjenek, az az apa joga s a családfő van egye­dül arra hívatva, hogy fiát olyan nyelvi kultúrában neveltesse, amilyenben akarja. Belgium hivatalos nyelve a francia, s aki nem ezen akarja taníttatni gyermekeit, az maga állítson másnyelvű iskolát. Ennek az emlékíratnak alapján az egész párisi sajtó a leghevesebb rohamot indította Jaspar minisz­terelnök és általában a belkormány ellen. A francia kultúra elárulásával vádolják és a francia kormány­hoz közelálló sajtóorgánumok is elég világosan érté­sére adják, hogy Franciaország, illetőleg kormánya rossznéven veszi ezt a törvényjavaslatot, amd nem maradhat politikai következmények nélkül a két kor­mány közti viszonyban. Jaspart már kötötte adott szava, a javaslatot nem vonhatta vissza, a liberális miniszterek azonban visszavonták hozzájárulásukat, illetőleg a javaslat benyújtásának elhalasztását köve­telték. Minthogy ebbe a katholikus párti miniszterek nem mehettek bele, végül is visszalépett az egész kormány. A kormány újjáalakítására irányuló tárgyalá­sok nagyon nehezen mennek. Szóbakerült előbb a nagy nemzeti koalíció kormánya, hogy vonják be a szociáldemokrata pártot is a kormányalakításba, en­nek túlzott követeléseit azonban a katholikus néppárt nem fogadta el. így, minthogy önmagában egyik pártnak sincs többsége, vagy újra a katholikus és liberális párt koalícióját kell folytatni, vagy új vá­lasztásokat kell elrendelni. Az első nem kecsegtet sok sikerrel, a második megoldás pedig, amelyet a párisi sajtó követel, balul végződő kísérlet is lehet, mert az egyre jobban nemzeti öntudatra ébredő flamand nép az új választáson olyan tömegekben tódulhat a fla­mand nemzetiségű párt zászlaja alá, hogy semmiféle új koalíció nem tarthatja tovább fenn Belgium hiva­talos francia jellegét. A reánk kényszerűen harcban kemény elszántsággal, hittel és bizalommal, de megfelelő önuralommal és türelemmel kell kivárnunk az idők teljességének elkövetkezéset. A lelkek hitének és bölcs önuralmának ápolása és jentartása a Magyar Külügyi Társaságnak és hivatalos orgánumának, a „Magyar Külpolitiká"-nak egyik legszebb és legnehezebb — bar gyakran háládatlan — feladata. Együttes hivatásuk meg azoknak az ismereteknek a népszerűsítése is, amelyek nélkül sem a való helyzet tárgyilagos elbírálása, sem pedig az ellenséges pro­paganda ellen való helyes védekezés nem képzelhető el. A Magyar Külügyi Társaságnak és a „Magyar Külpolitika kettős feladatuk teljesítésében önzetlen munkatársaikkal együtt mindenkor számíthatnak a magyar társadalom meg­értő hálájára és elismerésére. BETHLEN ISTVÁN GRÓF INNEN-ONNAN Hatvan éves a szuezi csatorna 1869 november 16-án nyitotta meg Eugénia csá­szárnő Lesseps Ferdinánd zseniális alkotását, a szuezi csatornát. A hatvanéves évforduló alkalmából az an­gol sajtó lojálisán beismeri, hogy kezdetben az ango­lok nem látták át Lesseps tervének óriási horderején és 1857 július havában maga Palmerston óvta az angol közönséget, hogy ne támogassa Lessepset, mert úgymond, gondolata képtelen, a megvalósítás renge­teg pénzbe kerülne, jövedelmezőségre pedig nem le­hetne számítani. Francia támogatással mégis meg­valósult a terv, létrejött a „Highway of peace", a „Béke országútja". És mi történt néhány évvel ké­sőbb? Disraeli, nagyobb politikai és közgazdasági előrelátással, mint Palmerston, felhasználva azt az alkalmat, hogy az egyiptomi khedive súlyos pénz­zavarba került 1875-ben, négymillió angol fontért hirtelen megvásárolta a khedive tulajdonában lévő 176.000 részvényt és ezzel egyszersmindenkorra ki­ütötte a nyeregből a franciákat és biztosította az an­gol fenhatóságot a béke országútján. Hogy üzletileg is nagyszerűen bevált a vásár, bizonyítja, hogy a csa­torna forgalma, mely 1869-ben még csak félmillió tonna volt, manapság harmincmillió tonnára rúg évenként és ennek is hatvan százaléka angol hajókra esik. A részvénytársaság koncessziója harminckilenc év múlva megszűnik és mó.ris felvetik a kérdést, mi történjék azután? Nincsen kizárva, hogy a csatorna a Népszövetség tulajdonába fog átmenni. Csattanó ntzonyltéK Stresemann, az elhunyt német külügyminiszter mesélte Hágában, hogy orvosainak tanácsára egy al­kalommal Délfranciaországba akart utazni és meg­bízta egyik barátját, nézzen megfelelő hely után. Ba­rátja lelkiismeretesen eleget akarván tenni megbíza­tásának, amikor Hyéres mellett egy megvesztegetően szép falura akadt, óvatosságból több különböző kér­dési intézett a bennszülöttekhez. így a többi között odafordult az őt vezető paraszthoz és megkérdezte: — Valóban teljesen egészséges ez a vidék? — Meghiszem azt, felelte vezetője az őt jellemző, zengzetes délvidéki dialektusban, az elmúlt három esztendőben mindössze egy halottunk volt a faluban. Az is a községi orvos volt. — A községi orvos? — kérdezte csudálkozva Stresemann barátja. — És miben pusztult élt •— Éhenhalt! Hét özvegy és Oarminc gyermek pöre Abdul Hamid szultánt még 1908-ban megfosz­totta a tróntól az ifjútörökök forradalma. Most hét özvegye pert indított a francia, angol és olasz kor­mány ellen négy smillió pengőért, azok után a volt szultáni birtokok után, amelyek a három nagyhatalom mandatárius területeire esnek. A török kormány, mint emlékezetes, semmiféle kártérítést nem adott a tróntól megfosztott szultán családjának. A hét öz­vegy együttesen és harmincnál több gyermeke nevé­ben is folytatja a pert.

Next

/
Thumbnails
Contents