Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 40. szám - A belga kormányválság. A nemzeti kisebbségi jogokért kitört harc buktatta meg a belga kormányt - Amikor a kisebbség többség

Magyar Külpolitika 40. stám a különböző vállalatok díjtételei között létező diffe­renciák, b) a szállítandó súly maximálása, mely nem felel meg a szükségleteknek. Ami az első nehézséget illeti, a következő táblá­zat rávilágít a társaságok díjtételei között létező el­térésekre. Társaság Air Union Latécoére Compagnie interna­tionaledenavigation aérienne Útvonal Díjtétel kg.-ként francia frankban Paris-London I0-— Spanyolország­Maroko 17 — Középeuropa (Németország) 4-75 Törökország 5-25 (Budapest) ' Belgium 350 . Dánia 16 — ' Hollandia 6'— i Svédország 17-— Németország 930 . Moszkva 33-30 Farman (Société générale de tran­sports aérien-í Az árdifferenciákból származó hátrányokra nézve jellemző, hogy egy légiúton Varsóba szállított újságküideménynek (Párisból) szállítási díja példá­nyonként 0,602 francia frank, Berlinbe pedig 0,80 francia frank. Látható tehát, hogy a légiforgalom­ban megtörténhetik, hogy a közelebb eső állomásra való szállítási díjtétel magasabb, mint a távolabb eső állomásé. A konferencia feladata, hogy megszüntesse eze­ket az anomáliákat. Az elkészített tervezet szerint a következő reformok valósítandók meg: 1. A díjtételek egységesítése aranyvaluta alapon, 2. a díjtételeknek a lehető legalacsonyabbra való leszál­lítása, 3. a nemzetközi expresszvonatokban való ujságszállítás­nak nemzetközi szabályozása, 4. a vasúti társaságok és a légiforgalmi vállalatok együttműködésének rendszeresítése, 5. a vámtételek és a vámkezelések leegyszerűsítése, 6. az egyes államok által a külföldi lapokra kivetett ille­tékeknek az eltörlése. A konferencia munkája nagy nehézségekbe üt­közik, mert az egyes államok saját érdekeiket akar­ják megvédeni, amikor az általános nemzetközi sza­bályozást vonakodják elfogadni. A. belga kormányválság A. nemzeti kisebbségi jogokért kitört Karc buktatta meg a belga kormányt — Amikor a kisebbség többség B elgium alig egyéves új kormánya, mely a katho­likus párt és a liberálisok koalíciójából szüle­tett, váratlanul lemondott s a kormányalakítási tár­gyalások már egy hete húzódnak. A minisztertanács ezt a lemondást november 25-én többórás heves vita után határozta el. A belga kormányválság előzményei mindenesetre olyanok, hogy messze túlhaladják a Nyugateurópában szokásos kormánybukások jelentő­ségét. Belgiumban a nemzeti kisebbségi jogokért ki­tört harc buktatta meg a kormányt. A kisebbségi jo­gok jelentőségét most már kénytelen elismerni az a Nyugateurópa is, mely eddig makacsul elzárkózott a kisebbségi jogok szükségszerűségével és értékelésével szemben. A mai belga királyság jövő évben ülné meg szü­letése százéves fordulóját. Hollandiától szakadt el, mert a kalholikus lakosság nem akart tovább együtt élni a protestáns Németalföldiekkel. Nemzetiségi kü­lönbség is volt, mert Belgium lakosságának egy része francianyelvű vallon s a maga kultúrájának hatása alatt tartotta a valamivel nagyobbszámú germán flamand népet. A vallási különbség azonban a fla­mandokat is az elszakadásra birta. Ezt a lépést aligha meg nem bánták azóta számtalanszor, mert az új állam a francia nyelvet tette meg minden hivatal, iskola s az üzleti világ nyelvévé, a flamandnak semmi érvényesülést nem engedett, úgy hogy az teljesen mellőzött népnyelvi szerepre szorult le, melyet csak a paraszt és kispolgár lakosság tartott fenn a házi érintkezésben, valamint megmiaradt egyes vidékeken a templomokban. A flamand értelmiség teljesen el­franciásodott, úgy hogy a flamand népnek nem ma­radt más vezető rétege, mint a falusi papság. Ha idő­közönként megkezdődött is valami mozgalom a fla­mand nyelv jogaiért, az államhatalom könnyen le tudta szerelni. Belgium német megszállása alatt lényegében megváltozott ez a helyzet. A németek teljes egyen­jogúságot biztosítottak a flamand nyelvnek, bevitték az iskolázásiba minden fokon s ez alatt a néhány esz­tendő alatt felnőtt egy olyan új nemzedék, a maga anyanyelvű oktatásában, amely azóta rendületlenül küzd a kisebbségi jogokért. A flamand nyelv bevonult a falukból a városokba is, a választásokon a jelöltek kénytelenek voltak a lakosság megnyerése céljából kötelező ígéretet tenni a flamand nyelv egyenjogúsí­tása tekintetében. Alakult külön intranzigens fla­mand párt is, mely a pán-németalföldi eszme hordo­zója. Vezérét, Broms orvost, mint hazaárulót élet­fogytiglani fegyházra ítélték, de mint foglyot már megválasztották képviselőnek s amikor a közvéle­mény nyomása alatt amnesztia irévén szabadlábra ke­rült, maga Antwerpen városa választotta meg óriási többséggel képviselőnek. A külön flamand párt mel­lett a flamand jogok követői többségben vannak a katholikus néppártban, mely már évek óta benne van a kormányalakító koalícióban. Tisztán francia a libe­rális párt, mely elkeseredetten küzd a flamandok mindenféle nemzetiségi joga ellen. Kisebbségi jogról voltaképen nem is beszélhe­tünk Belgiumban, minthogy itt az uralkodó francia elem a számbeli kisebbség és az elnyomott flamand nép alkotja a többséget. A katholikus párt miniszte­rei megegyeztek Jaspar miniszterelnökkel, hogy a kormány törvényjavaslatot nyújtson be a gandi egye­tem nyelvének flamanddátétele ügyében. Ez volta­képen csak visszaállítása a német megszállás alatt történt gyakorlatnak, melyet a világháború után a belga kormány rendeletileg megszüntetett. A liberális miniszterek hozzájárultak a javaslat hoz, de alig terjedt ennek híre, erős ellenáramlat in­dult meg a francia társadalomban. A flandriai

Next

/
Thumbnails
Contents