Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 2. szám - A magyar kisebbségi intézet ankétja

23 Krisztics Sándor dr. pécsi egyetemi tanár, — bibliográfiai és településtörténeti nyilvántartásokat készit; a Magyar Külügyi Társaság nemzetközi fórumok számára ad tudományos szakvéleményeket; a Magy. Kir. Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Kar Községpolitikai és Közigazgatástani Szemináriuma (igazgató Steinecker Ferenc professzor) és a pécsi Nemzetközi Jogi Intézet pedig elsősorban csak oktatással foglalkoznak. Az előadó még röviden rámutatott azokra a feladatokra is, amelyeket az intézetnek a kisebbségi statisztika szempontjából kellene megoldania és különösen aláhúzta a világ magyarságának egyetemes statisztikai kézikönyve elkészítését. Horváth Jenő és Szabó Pál előadása Utána Horváth Jenő dr. egyetemi rendkívüli tanár, a Magyar Külügyi Társaság igazgatója, a kisebbségtörténeti problémákról szólott. A települések története a magyar történetírásnak egyik legelhanyagoltabb része, mert sem a magyar, sem pedig a nem magyar településeknek, birtokfoglalásoknak és birtokfejlődésnek történetét nem művelik eléggé. A nemzetiségek politikai története szintén elhanyagolt tanulmányszak, amelynek okát a magyar társadalomnak az érintkezés fokozása helyett a nemzetiségektől való visszahúzódásában kell keresnünk. A nemzetiségi politika történetének tanulmányozása ugyanebben a hibában szenved. Fontos hivatása volna az intézetnek, — mondotta még Horváth professzor, — minden vonatkozó statisztika és térkép gyűjtése, ezek összehasonlítása, eredetük kimutatása és feldolgozása. Meg kellene csinálni a nemzetiségtörténeti bibliográfiát is. Fel kellene fektetni egy nemzetiségtörténeti okmánytárt fontos elvi, politikai vagy kultúrtörténeti vonatkozású okiratok gyűjtésére másolatban, időrendben, kartotékszerű név- és tárgymutatóval. A kutatásnak természetesen a történelmi Magyarország egész területére ki kell terjeszkednie. Végül Szabó Pál dr., tanársegéd a pécsi egyetem földrajzi intézetében, A földrajz szerepe a kisebbségi kérdésben címmel szakszerűen fejtegette a földrajzi tényezők kapcsolatát a kisebbségi problémákkal. Bevezetőül rámutatott, hogy szerinte az állam földrajzi jelenség, életét, fejlődését ugyanis földrajzi tényezők írják elő. Ilyen az államkeret, földrajzi értelemben a természetes határ; ezen való túlterjeszkedés a kisebbségi probléma egyik legfőbb előidézője; a belső földrajzi adottság, mert a keret és a földrajzi helyzet különbözőségei szerint (kontinentális vagy szigetállam) más és más a hivatása a kereten belül lévő organizációnak; végül a közös gazdasági rendeltetés. Az emberi társulás kétféle alapon történik: vérségi alapon vagy az érdekek összefűződése útján. A vérségi kapcsolatokat az idő és a tér növekedése meglazítja, az érdekek összefűződését ellenben a földrajzi tényezők irányítják és erősítik. A kétféle társulási alap összeütközése megint előidézője lehet kisebbségi problémáknak. Az előadó ezután részletesen kifejtette a magyar föld és a magyar államszervezet benső kapcsolatát, végül rámutatott, hogy a kisebbségi kérdésben való helyes cselekvés alapja a problémák természettudományos biztossággal való ismerete. A kérdés földrajzi természete tehát megkívánja a geográfus közreműködését. Ennek kettős tevékenységet kell kifejtenie: elsősorban kutatni a táj és nép kapcsolatát másodsorban az eredmények szakszerű térképezését irányítani. A megtartott előadások után Lukács György elnök az egyes előadóknak köszönetet mondott, majd Faluhelyi Ferenc profeszszor hangoztatta újból, hogy a tárgyra vonatkozó törekvések nincsenek a pécsi egyetemhez kötve és ha életrehívják is egyszer az intézetet, a már meglévő intézményekkel mindenesetre karöltve kíván dolgozni. Apponyi Albert gróf hozzászólása Apponyi Albert gróf, a vita első résztvevője, hosszabb felszólalásában mindenekelőtt rámutatott, hogy mai külpolitikánk legfontosabb feladata annak a magyarságnak a megmentése, melyet Trianon elszakított tőlünk. A kisebbségek sorsát rendező szerződések azonban sokkal kevesebb jogot biztosítanak azoknak a magyar kisebbségeknek, mint amennyit a mi törvényeink annak idején nemzetiségeinknek biztosítottak. Ha azonban a Tanács hivatását lojálisán fogná fel, akkor mégis lehetne segíteni ezekben a kérdésekben; ellenben a Tanács ma valósággal iskolapéldája annak, hogy hogyan lehet egy feladatnak nem megfelelni. A békeszerződések olyan módosítása volna tehát szükséges, hogy itt az államnak magának lehessen beavatkozni és hogy nemzetközi bírósághoz legyen vihető minden ilyen kérdés. A szóbanlévő kisebbségi intézet kitűnően csinált előkészületeinek részletes tárgyalásába nem kíván bocsátkozni, csupán csak annak ad kifejezést, hogy régi érzelmeinek felel meg az, hogy a kisebbségi kérdések tudományos megalapozása intézményesen történjék. Politikai működése folyamán állandóan látta, hogy a tudományos kutatások eredményeinek mindig hasznát vette. Hódolója volt mindig a tudománynak, ha tehát egyik legfontosabb külpolitikai ügyünknek, a kisebbségi kérdésnek ezen intézet által tudományos megalapozását nyerhetjük, úgy örömmel, hálával és elismeréssel honorálhatjuk a pécsi egyetemnek kezdeményezését. Végül indítványozta Apponyi Albert gróf, hogy az intézet szervezetének és feladatkörének részletes kidolgozását a pécsi egyetem illetékes professzoraiból és a Külügyi Társaság arra hívatott egyéneiből álló bizottságra kellene bízni, amely azután emlékiratot dolgozna ki az intézet felállítására. Az indítványhoz az értekezlet egyhangú lelkesedéssel hozzájárult.