Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 2. szám - A magyar kisebbségi intézet ankétja

24 Teleki Pál gróf a tudományos munka eddigi eredményeiről A következő felszólaló, Teleki Pál gróf, kijelentette, hogy az eszmét nemcsak célszerűnek találja, hanem már évek óta várja, hogy ilyen intézmény keletkezzék. Ha — úgymond Teleki — a fölvetett probléma célszerűségi oldalát nézzük, két kérdés merül fel: mit kell tenni és mit Jehet tenni. A programmhoz hozzátenni valója nincs, inkább elvenni valója volna belőle,'mert oly bőséges. Hogy mit lehet tenni, az ismét attól függ, milyen eszközök állanak rendelkezésre, mennyi pénz van erre a célra. A munka politikai részét elintézik kormány és politikusok együttesen, akik ezekkel a kérdésekkel aktív amúgy is foglalkoznak. Éppen ezért ennek a tisztán tudományos jellegű intézetnek legfőbb célja az lenne, hogy a kisebbségi kérdésekben megfelelő tudással lássa el az ifjúságot és hogy az eddigi ötletszerű munka rendszeres munkával váltassék föl. A kisebbségi probléma terén a munka legeleje a kutatás. Szerencsére az erre leghivatottabb intézményünk: a Magyar Tudományos Akadémia már a közeljövőben abban a helyzetben lesz, hogy pénzügyileg is kellőképp támogathassa ezeket a kutatásokat. Szóló maga is érezvén a hiányokat, a megszállt területekre vonatkozó adatok kevés ismerete miatt már létesített oly intézményt ,mely e hiányokat pótolni hívatott. Ennek az intézménynek a katalógusa már készen van, bárkinek rendelkezésére és >kellő sokszorosítással a különböző egyetemeknek is rendelkezésükre bocsátható. Egy más munka: a megszállt területekre vonatkozó kézírati és hírlapanyag katalógusszerű feldolgozása szintén folyamatban van. Hasonlóképp rendszeresíteni lehetne a magyarországi községekre vonatkozó, kísérletileg megkezdett adatgyűjtést. Az ő intézménye azonban nem foglalkozik propagandával, egyformán rendelkezésére áll minden érdeklődőnek és célzatosságnélküli objektív adatgyűjtés a kizárólagos feladata. Fontosnak tartja azt is, hogy mind az adatgyűjtést, mind pedig az ifjúság nevelését más emberek végezzék, mint akik a propagandával vannak megbízva. A propaganda politikai cél, az ifjúság nevelését tehát nem bízhatjuk azokra, akik a propagandát végzik, viszont nem szolgálhat politikai célokat az az intézet, amely legnagyobbrészt könyvtári emberekből és tudósokból áll. Konklúziója, hogy kisebbségi intézet létesítését célszerűnek tartja, de csak mint egyetemi intézetet, mely a kutatás eredményeit hasznosítja és az ifjúságot a tudás fegyverével ellátja. Melegen üdvözli Faluhelyit és ezirányú törekvéseiben melléje áll. Egyéb felszólalások Krisztics Sándor a maga részéről is törekedni fog, hogy a pécsi egyetem a magáévá tegye a felvetett eszmét. A programm kiegészítéséül megemlíti, hogy Németországban járván, különösen megragadta figyelmét a stuttgarti intézet, ahol nyilvántartják a világon élő összes német családokat. Hasonló nyilvántartást kellene csinálnunk nekünk magyaroknak is az egész magyarság érdekében. Meghívja egyúttal a jelenlevőket a vezetésével működő Szociográfiai Intézet megtekintésére. Gündisch Guidó csatlakozva/Teleki Pál gróf felfogásához a nyelvkultúrális, valamint gazdasági kérdések fontosságára hívja fel a figyelmet. Szükségesnek vélné, hogy a kisebbségi intézet valamennyi kisebbségi kérdéssel foglalkozó intézménnyel harmóniában létesíttessék. A német kisebbségi intézetek panaszkodnak széthúzás miatt, nincs meg közöttük a megfelelő munkamegosztás, nálunk mindez könnyen elkerülhető volna. Szabó Pál előadására elismeri, hogy nagyon érdekes és alapos volt, de véleménye szerint nem kisebbségi szempontból nézte a kérdést, hanem azt fejtegette, hogy a földrajznak minő jelentősége van a népek életeben a beolvadás szempontjából, már pedig éppen az asszimiláció gondolata ellentétes a kisebbségi gondolkozással. A kisebbségi intézet fő feladata legyen az is, hogy találjon olyan vezérgondolatot, amelybe a lecsatolt részek nem magyarjai is bekapcsolhatók legyenek. Asztalos Miklós dr. a kisebbségi kérd is társadalomtudományi szempontból való vizsgálatának fontosságát hangsúlyozza és szól a történelemírás új irányáról, amely nem leíró-mód, hanem magyarázó, biológiai, amely irányt a kisebbségi intézetnek is alkalmaznia kell. Az elnök zárószavaival ért véget a tanulságos ankét, amelyen résztvettek a többi között: Apponyi Albert gróf v. b. t. t., nyug. miniszter és a Magyar Külügyi Társaság elnöke, Lukács György v. b. t. t. és Teleki Pál gróf volt miniszterelnök, Bleyer Jakab ny. miniszter, Eöttevényi Olivér, a Magyar Külügyi Társaság ügyv. alelnöke, Visnya Ernő felsőházi tag, Oberhammer Antal és Turi Béla orszgy. képviselők, Kratochwill Károly altábornagy, Kovács Alajos, a Közp. Statisztikai Hivatal igazgatója, Thirring Gusztáv, a Főv. Stat. Hivatal ny. igazgatója, Gerevich Zoltán és Danilovits Pál min. tanácsosok a külügyminisztériumból, Traeger Ernő min. tanácsos a miniszterelnökségről, Benisch Artúr min. tanácsos a kultuszminisztériumból, Pechány Adolf, a tótajkúak kormánybiztosa, Bonkáló Sándor és Krisztics Sándor egyetemi tanárok, Szász Zsombor és Vermes Béla volt orszgy. képviselők, Márffy Albin, ny. min. tan., az Államtudományi Intézet igazgatója, Okolicsányi László ny. főispán, Radisics Elemér, a Külügyi Társaság igazgatója, Barabás Endre, Tubán Tibor és Vákár P. Artúr kormányfőtanácsosok, Albrecht Ferenc, Geöcze Bertalan, Gündisch Guido és Matheovits Ferenc ügyvédek, azonkívül Asztalos Miklós, Sász Béla, Tausz Gyula, Szeremley Ákos, Kelemen Sándor, Nemes Frigyes, Kertész István, Könyves Tóth Kálmán, Kardos Béla és még sokan mások. A Külügyi Társaság titkárai közül Urucker György, Techert Gyula, Mosonyi Béla. Kimentették magukat: Ravasz László ref. püspök, Pékár Gyula, Kutkafalvy Miklós ny. államtitkár, Zichy Ernő gróf, Baranyai Zoltán (Genf), Végh Jenő és Verzár Gyula.