Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 2. szám - A magyar kisebbségi intézet ankétja

22 nemzetközi jognak védelme alá helyezett kisebbség, idegen és velünk ellenséges érzületű államoknak az uralma alatt. Lehet-e nemzeti szempontból fontosabb és életbevágóbb feladatunk, mint ezen kisebbségek sorsának és azoknak a minden emberi és nemzetközi joggal ellenkező törekvéseknek a tiszta és pártatlan tudományos kutatás eszközeivel való felderítése és az e törekvésekkel szemben való állásfoglalás? h) Amellett a tiszta és elfogulatlan tudományosság alapján álló kutatás eredményeinek publikálásával a legalkalmasabb eszköz volna arra is, hogy helyesebb irányba terelje nem csak a külföldnek, de saját hazánknak is közvéleményét, amely a nemzetiségi problémák, pl. a régi magyar nemzetiségi politika tekintetében eddig sajnos, nem egy irányban nagyon is tévesen volt informálva. Ennek a politikai szempontból is nagy jelentőségű intézetnek azonban véleményünk szerint az eddigi külföldi intézetekétől egészen eltérő hivatással kell birnia. 1. A külföldi kisebbségi intézeteknek, valamint az idevágó egyes kérdéseknek kutatására hivatott eddigi magyar intézményeknek is tudományos és politikai szempontból az a legfőbb hiányuk, hogy a kisebbségi kérdéseket csak egy-egy, pl. statisztikai vagy néprajzi szempontból teszik vizsgálat tárgyává és ennek következtében nem nyújtanak a kisebbségi problémáknak egész körére összefoglaló áttekintést. Az általunk tervbe vett tudományos intézetnek az eddigi intézményektől eltérően és azok működésének sérelme nélkül, tehát egyetemesebb kutatás útján jogi, statisztikai, történelmi, földrajzi és szociológiai módszerekkel kellene a felmerülő kérdéseket megvilágítania. 2. A tiszta tudományosság szempontjainak biztosítása érdekében ennek az intézménynek nézetünk szerint feltétlenül valamely hazai egyetemünkkel kapcsolatban kell létesülnie. Valamely hazai egyetemünkkel létesítendő ez a kapcsolata azonban eleve is kijelöli ennek az intézetnek többirányú feladatait. a) így ennek az intézetnek elsőrangú feladata volna egyetemi szemináriális nevelésével egy olyan, hivatása magaslatán álló tudósgenerációnak a kiképzése, amely a kisebbségi jogvédelem kérdéseivel összefüggően a maga tudományos képzettségével1 és áttekintésével a jövőben ióval hatásosabban tudná a magvar nemzeti érdekeket képviselni. b) Emellett ennek az intézetnek a maga működési körébe kellene vonnia a hazai tudományos élet minden jelentős tényezőjét önálló és egységes irányú tudományos kutatásra. c) Minthogy pedig az igazi tudománynak mindenkor lépést kell tartania a való élettel is, a kisebbségi jog t udományos problémáinak kutatására hivatott ennek az intézetnek is harmadsorban élénk figyelemmel kellene kísérnie azokat a politikai irányzatokat és eseményeket, amelyek a kisebbségi jogvédelem kialakulására döntő befolyást gyakorolnak. A létesítendő kisebbségi intézet kutatási módszerei között nézetünk szerint a statisztikai, történelmi és földrajzi módszerek azok, amelyek segítségével a kisebbségi jogvédelem súlyát és jelentőségét az eddigieknél sokkal megfelelőbb és tisztább módon tudjuk majd megvilágítani. Ép ezért a mai ankét elsőrendű feladatának nem is a megoldandó jogi kérdéseknek vázolását tekintjük. Csupán csak fel kell hívnunk a fip;yelmet ezekre a már túlon-túl ismert jogi problémákra, amelyek azonban fontosságukhoz mérten még koránt sincsenek eléggé megvilágítva és amelyek ép ezért egy ilyen kisebbségi intézetnek természetszerűleg bő és nagyon fontos terrénumot adnak a működésre. Ilyen pl. a kisebbségi jogvédelem kialakulásának története. Vagy a kisebbségi jog alapjainak, az anyagi és alaki, (processuális) kisebbségi jog forrásainak felderítése és ezen jogok kiépítésének tudományos előkészítése. Felderítése annak, hogy a Nemzetek Szövetsége és az Állandó Nemzetközi Bíróság milyen feladattal és szereppel bír ma és milyennel kellene birniok a jövőben a kisebbségi jog-védelem hatályosabbá tétele érdekében. Vagy pl. az a kérdés, hogy nem volna-e szükséges a kisebbségi jogvédelemnek a fennálló szerződések keretében való részletesebb vagy az eddig nemzetközi kisebbségi ellenőrzés alatt nem álló nemzetekre is kitágítani? És végül nem csekély fontossággal bír pl. magyar nemzeti szempontból is a kisebbségek autonómiájának kérdése, illetve ezen autonómia jogának tudományos előkészítése és megokolása. Nagy Iván a kisebbségi intézetekről Ezután vitéz Nagy Iván dr. hírlapíró tartotta meg előadását a Kisebbségi intézetek és a statisztika kapcsolatos feladatai címmel. Bevezetőül megemlítette, hogy globális számítás szerint Európában, mintegy negyven milliónyi ember él kisebbségi sorsban. Mégpedig népfajok szerint: németek 8,500.000, ukránok 6,000.000, katalánok 4,000.000, magyarok 3,500.000, lengyelek 2,500.000, oroszok (menekültekkel) 2,400.000, fehéroroszok 1,400.000, ideszámítva a flamandokat (3,700.000) és azt a négymilliónyi zsidóságot is, akiket a keleti államokban (Cseh-, Lengyel-, Lett- és Észtország, Románia és Litvánia), mint nemzetiséget számítanak; a fennmaradó szám több kis népi töredék között oszlik meg, nem véve azonban figyelembe a franciaországi bretonokat (1,500.000) és a baszkokat, valamint az angliai kelta népmaradványokat sem, (mintegy 2,000.000 lélek). A kisebbségi népcsoportok számának ez a megsokasodása alátámasztotta a tudományos kutatásukra irányuló törekvéseket. E célból a különböző államokban kétféle intézményeket hívtak életre: egyrészt tisztán tudományos intézeteket, rendesen egy-egy egyetemmel kapcsolatosan, másrészt társadalmi szervezeteket, melyeknek célja viszont inkább e problémák gyakorlati megoldási lehetőségeinek keresése. A meglévő külföldi kisebbségi intézeteket ismertette ezután az előadó, mindenütt részletesen kiterjeszkedve, az intézetek fenntartóira, szervezetére, működésére és kiadványaira. Ilyen intézetek a következők: a bécsi egyetem jog- és államtudományi karán az Institut für Statistik der Minderheitsvölker, melynek igazgatója Wilhelm Winkler profeszszor; a másik egyetemi intézet a marburgi (Hessen) Institut für Grenz- und Auslanddeutschtum. melynek vezetője dr. J. W. Mannhardt egyetemi magántanár. A társadalmi szervezetek közül kiemelkedik a varsói Institut Badan Spraw narodou'osciowych, a Kisebbségi kérdések Kutatóintézete, melynek főtitkára St. J. Paprocki, Németországban pedig a stuttgarti Das deutsche Auslandinstitut, mely az egész világ 96 millió németségének központja. A berlini Ausschuss für Minderheitenrecht, élén Herbert von Truhurt, igazgatóval, a német kisebbségek jogviszonyának egyes fejezeteit dolgozza fel és adja ki hatalmas kézikönyvekben. Vannak magyar intézmények is, melyek kisebbségi problémákkal tudományosan foglalkoznak, de amelyek nem egyesítik magukban a kutató és az oktató munkásságot. így a Magyar Statisztikai Társaság Államtudományi Intézete, melynek elnöke Teleki Pál gróf, igazgatója pedig Márffy Albin dr. ny. miniszteri tanácsos, főkép anyaggyűjtéssel foglalkozik; a Magyar Szociográfiai Intézet — igazgatója