Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 36. szám - Mi is az a Népszovetség?. 5. [r.]

Magyar Külpolitika . 10 . 36. szdhi tot az újramegválasztással egyenértékűnek lehet tekinteni, mert hiszen, ha egy állam valamely évben megkapja az újra választhatóság kimondásához szükséges kétharmad többséget, nem valószínű, hogy helyzete három év múlva annyira megváltozzék, hogy a megválasztáshoz szükséges egyszerű többséget se kapja meg. A Tanács tényleges összetételét az alábbi táblázat szemlélteti: Állandó tagok: Brit Birodalom, Franciaország, Olaszország, Japán, Németország (1926 óta). (Megjegyzendő, hogy a Paktum szerint az Északamerikai Egyesült Államok is állandó tanácstagsággal birtak volna.) Nem állandó tagok: 1920 '1921 1922 1923, 24, 25. Belgium u. a. u. a. u. a. Brazília u. a. u. a. u. a. Görögország Kina u. a. Csehszlovákia Spanyolország u. a. u. a. u. a. Svédország u. a. Uruguay u. a. 1926 1927 1928 1929 Lengyelország u. a. u. a. u. a. Románia u. a. u. a. S. H. S. Csile u. a. u. a. Peru Hollandia u. a. Spanyolország u. a. Kolumbia u. a. Venezuela u. a. Kina u. a. Perzsia u. a. Belgium Finnország u. a. u. a. Csehszlovákia Kanada u. a. u. a. Szalvador Kuba u. a. u. a. Az európai államok közül tehát hosszabb-rövidebb ideig tanácstagok voltak a következők, Lengyelország, Spanyolország, Belgium, Görögország, Svédország, Hollandia, Finnország és felváltva állandóan benn van a Tanácsban legalább egy kisantant álPaul Hymans, belga külügyminiszter. lam (Csehszlovákia 1923—27, Románia 1926—28, S. H. S. 1929 óta). Megjegyzendő, hogy Lengyelország és Spanyolország fél állandó tanácstag, amenynyiben mind a kettőnek az újra választhatóságát kimondották s előbbit az idén újra megválasztották három évre. Az európai államok közül eddig nem voltak tanácstagok a következők: Ausztria, Bulgária, Magyarország; a három balti állam (Eszt, Lett, Litván) ; Dánia, Norvégia, Svájc és Portugál; végül Albánia, az Ir szabadállam és Luxemburg. A Paktum 5. cikke szerint valamely kérdés tárgyalásánál a Tanácsba meghívandók mindenkor azok a nemtanácstag államok, amelyek az illető kérdésben érdekelve vannak. A meghívott államoknak a képviselői ilyen esetekben a tanácstagokkal minden tekintetben egyenlő jogokkal rendelkeznek és szavazatuk is egyenlő értékű. Magyarországot, nem lévén a Tanácsnak rendes tagja, ezen az alapon hívták meg esetenként a részvételre. A Tanács elnöke minden ülésszakon más államnak a képviselője és pedig az államok francia elnevezésének alfabetikus sorrendjében,. Az elnök szerepe a tárgyalásoknál elég nagy jelentőséggel bir, amennyiben ő irányítja az egész vitát. Azonkívül az ő feladata, hogy a Tanácsot szükség esetén rendkívüli ülésre összehívja. Briand például 1924-ben a görög-bolgár konfliktus alkalmával táviratilag 24 óra alatt hívta össze a Tanács ülését. Ugyancsak a tanácselnök feladata a két ülésszak között előforduló esetleges sürgős intézkedések megtétele. Ilyen címen táviratozott annak idején Kina párisi követe, mint tanácselnök, a magyar kormánynak a szentgotthárdi ügyben a lefoglalt fegyveralkatrészek elárverezésének felfüggesztése végett. ' Mivel a Tanács tagjai ezen kiváló minőségüket nem tekintve, rendesen külügyminiszterek, aktív diplomaták vagy egyébként felelős kormányférfiak, sem idejük, sem módjuk nincsen arra, hogy valamely komplikált kérdésnél a körülötte keletkezett egész irodalmat tanulmányozzák és megismerjék. Hiszen bármennyire lelkiismeretes is például valamelyik nagyhatalom külügyminisztere, nem lehet tőle elvárni, hogy azért, mert valamely komplikált kérdés referense, a gondjára bízott birodalom ügyeinek intézése helyett az illető kérdésben közzétett könyv és irattömeget tanulmányozza végig. Természetes tehát, hogy a tanácstagok a szakértőik és tanácsosaik, illetve elsősorban a Titkárság véleménye alapján alakítják ki nézetüket. Még inkább áll ez az elnökre vonatkozóan s ezt a helyzetet külsőleg is jelzi az a körülmény, hogy a főtitkár a Tanács ülése alatt — mondhatnók súgóként — mindenkor a Tanács elnöke 'mellett foglal helyet. Bonyolultabb ügyekben ily körülmények között nem várható, hogy a Tanács váratlanul, meglepetésszerűen megváltoztassa az előre kiformált álláspontját. A különböző álláspontokat leginkább a kulisszák mögött folytatott tárgyalások során szokták összeegyeztetni és az ilyen előzetes eszmecseréket mindaddig folytatják, amíg sikerül megfelelő közös plattformot találni. Hogy tehát magán a tanácsülésen valamilyen kérdés, bárminő hatásos felszólalással is, a nagyhatalmak képviselőiben előzetesen kialakult felfogással ellentétben döntessék el, szinte kizártnak tekinthető. (Folytatjuk.)