Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 36. szám - A vilnai Báthory István-egyetem ünnepén

1929 3 November 9 A. vilnai Báthory István-egyetem ünnepén Irta •. CSEKEY ISTVÁN Vilna (Wilno), 1929 november. E

gy még gazdaglombú platánfa tövében ülünk hárman magyarok, a vilnai városi park szélén, a pár lépéssel odébb a Wilja folyóba torkolló Wilenka partján. Az őszi est lassan bontogatja szárnyait, s a folyó, pántján egymásután kigyulladó lámpák hoszszanfutó fénye megmerül a folyócska sötét tükrében. A másik partot szelid domboldal láncsziluettje támasztja meg. A hátbérben sötétlő ég firmamentjén végső küzdelmét vívja az este a világossággal. Ihletett lélekkel beszélgetünk. Lelkünk visszajár a múltba, amikor a város a „nagy király" alatt fénykorát élte. Báthory Istvánt orosz hadjáratai messze szólították Krakkó és Varsó királyi palotáiból. A Rettenetes Iván ellen viselt három nagy hadjárata alatt Grodnó és Vilna voltak kedvelt székhelyei. A velünk szemben magasba szökkenő dombok elsején, a Gora Trzykrzyskán, három hatalmas kőkeresztet világítanak meg, a mi Halászbástyánk módjára, a nagy ünnepség alkalmából. A Háromkeresztdomb mellett lévő kisebbet pedig Békés-oromnak hívják a lengyelek, Békés Gáspárról, István király fővezéréről, laki Grodnóban halt meg a király oldalán 1579 november 7-én, vagyis 350 évvel ezelőtt, miután a zord idő és a fáradalmak megrontották egészségét Polock ostroma idején. Mivel unitárius létére nem temethették el a katolikus lengyel temetőkben, Báthory, utolsó kívánságához híven, ide helyeztette el Vilna legszebb pontján, örök nyugalomra, hamvai fölé pedig kápolnát emeltetett. A múlt század végéig hirdette a kis mauzóleum távol idegenben a magyar dicsőséget, mígnem a Wilenka folyó egy felhőszakadás következtében kiáradva, alámosta a laza homokhegyet és magával sodorta a kápolnát meg a koporsót. Csak a koponyája meg a csákója került elő Békás Gáspárnak, amelyeket aztán magukkal hurcoltak az oroszok. Talán rá lehetne még akadni Leningrád vagy Moszkva valamelyik múzeumában. Amint a városi parkból beandalgunk a lobogódíszt öltött, virágfüzérekkel díszített és transzparensekkel kivilágított városba, minden külsőségből érezzük, hogy rendkívüli ünnepélyre készül Észak-Lengyelország e legjelentékenyebb városa. Báthory István, aki maga is a padovai egyetemnek volt a diákja, majd tiszteletbeli rektora, 350 évvel ezelőtt. 1579-ben jezsuita-akadémiát alapított Vilnában, s így ez az ünnep egybeesik az egyetem újra megnyitásának tízéves ünnepével. A híres egyetemet ugyanis, melynek világhírű professzorai voltak, falai között pedig a lengyelek nemzeti költői, Mickiewicz és Slowacki, nyerték kiképzésüket, az oroszok 1832-ben bezárták. Amikor azonban a világháború alkonyán a kivonuló német hadak helyébe benyomult orosz bolsevikoktól visszafoglalta Vilnát a lengyel hadsereg Pilsudski tábornagy vezetése mellett, utóbbinak a kívánságára újra megnyitották az egyetemet, és ugyancsak a marsall eszméjének megfelelőe;i, büszke aranybetűkkel díszeleg árkádos, ősi épületének klaszszikus homlokzatán: UNIWERSYTET STEFANA BATOREGO. A városi díszítések Báthory és Pilsudski iniciáléit tüntetik föl, a lapok egymásmellett hozzák arcképeiket. Az erdélyi magyar fejedelem és a lengyel tábornagy az egyetem fundátorai. Mindenki azt hinné, hogy a marsall lesz a vilnai ünnepség központja. Ö azonban nem jött el, Itáliába utazott. Az a hír járja, azért neheztel, hogy nem újból Zdziechowski professzort, a „Magyarország Barátainak Egyesülete" (Towarzystwo Przyjaciól Wengier) elnökét, választották meg rektornak, hanem Falkowski teológiai professzort, az egyházjog tanárát. PilManiu Gyula a bukaresti parlamentben az elhalt régenst búcsúztatja