Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 36. szám - Szupremácia helyett paritás

Magyar Külpolitika 2 36. szám nyugati államok közvéleményének megnyerése döntő befolyással vannak. De a revíziós kérdés lényege mégis a történeti Magyarország határain belül dől el s azon népek akaratelhatározásán fordul meg, melyek­kel való együttélésünk a természetes egymásrautalt­ságon s egy ezerév történelmi emlékeinek az illető né­pek pszichológiájára gyakorolt kölcsönös befolyásán nyugszik. Ottlik e tekintetben optimista és úgy látja, hogy a „felszabadított" nemzetiségeinek lényegében egy-egy új szupremácia, a cseh és a regáti román, befolyása alá kerülvén, a felnövekvő nemzedékek, a fiatal értelmiség elhelyezkedést szülőföldjükön nem fognak találni s ez szükségképpen bizonyos autonó­misztikus mozgalmakhoz fog vezetni, melyek végső eredményében egy föderatív Hungária fog itt elő­állani. Magam is hiszem, hogy az események végső ki­fejlése ez lesz, de mégis ellent mondok Ottlik opti­mizmusának annyiban, amennyiben ez Erdélyre és az erdélyi román intelligenciára vonatkozik. Nem képzelhető, hogy az erdélyi román intelligenciának ma élő — bármely korú — nemzedéke egy ilyen meg­oldás számára megnyerhető legyen. A román régens­tanács nagy politikai érzékére vall, hogy Maniut kor­mányra hívta, mert ezzel a román állameszmét hatá­rozottan megsziládította s ha voltak is autonómiszti­kus aspirációk a román nemzeti pártban — mely aspirációk legfeljebb Románia államszerkezeti átala­kítását célozták —, ma ezek már nem létezőnek te­kinthetők. Hiszen a magyar /revíziós mozgalom által első­sorban érintett kisantant helyesen ismerte fel a re­víziós mozgalom lényegét. Mindhárom állam, mely nemzeti egységre és szupremáciára tör, belső politi­Aunos, spanyol munkaügyi miniszter, a Nemzetközi Munka­ügyi Konferencia új elnöke. kájában a lefolyt években nagyjelentőségű változá­sokat hajtott végre. Romániában Maniu kormányra hívása, Jugoszláviában a diktatúra, most a bánsá­gokra való felosztás, Cseh-Szlovákiában a Tuka-per lefolytatása, mind különféle módokon jelzik az ellen­hatásokat, melyeket a revíziós mozgalom kiváltott. Maniu kormánya és a cseh-szlovák választások mu­tatják, hogy a revízió nem könnyű dolog és még sok mindennel kell megküzdenünk, amíg gyümölcse meg­érik. Mi tehát a teendő, ennyi nehézség és ennyi belső visszavonás között ? Szívósan és határozottan, fő­képpen pedig az erők egységesítésével folytatni a propagandát, a maga teljes technikai fejlettségével, komolyan és céltudatosan dolgozni Csonka-országunk belső vonzóerejének növelésén. Elméletben ez azt a feladatot rója reánk, hogy kidolgozzuk ennek az új magyar nemzetszemléletnek alapvető tételeit. Az el­méletet pedig ne kicsinyeljük le, mert minden nagy politikai mozgalmat egy szellemi előkészítés előz meg s régi „nemzetállami" gondolkozásmódunkból kisza­badulva, keressük elméletileg is azon objektív állam tényezőit, mellyé Nagymagyarországnak válnia kell, ha testvéri együttműködésre akarja birni a történeti ország nemzetiségeit. Egy bizonyos, itt senki olyan szupremáciára törni nem kíván, mint amilyennel akár Prága, akár Buka­rest ma rendelkezik. A politikai fejlődés amúgy is — legalább Középeurópa nemzetiségi szempontból szét­szaggatott földjén — a magasabb államegységek létrehozására tör. A nemzet politikai bölcseségón és vezetőinek intuícióján múlik, hogy ez az egymásra­utaltság ne egy dunai konföderációban — egy rózsa­színű monarchiában monarcha nélkül — keljen életre, hanem az Ottlik és a Magyar Szemle ajánlotta Új Hungáriában, melynek megszületése a geopoliti­kai adottságok, a történelmi fejlődés és az államalko­tásra képes nemzetek egyesülésétől várható. Mert a dolgok mérlegén Középeurópa, de szoro­sabban véve a történeti Magyarország népeinek együttműködése ma már el nem kerülhető kényszerű­ségképp lappang, jól vigyázzunk, hogy Új Hungária lesz-e itten vagy dunai konföderáció ? E formájában új, de hatóerejében és történelmi rendeltetésében régi Magyarország megalakulását éppúgv akadályoz­zák azok a jóhiszemű magyar soviniszták, akik ellen Tisza Istvánnak annyit kellett küzdeni s akik a nem­zet tényleges erőviszonyainak figyelembevétele nél­kül, egy revizióutáni magyar szupremáciás államról beszélnek, mint azok a körök, ahol középeurópai né­pek együttműködése címe alatt nem új Hungária megszületését, tehát a nemzet számára egyedül lehet­séges és elfogadható nemzeti és történelmi alapot segítik elő, hanem ama bizonyos dunai konföderá­cióét, melyben lesz szupremáciája a cseheknek, de nem lesz paritásos állása a magyar nemzetnek. Esmond Harmsworth sorai a Magyar Külügyi Társasághoz: Sok sikert kívánok önöknek hazafias munkájukhoz, amellyel meg akarják ismertetni a világ előtt Magyarország jogos sérelmeit." őszinte barátjuk: 1928 május 25. ESMOND HARMSWORTH

Next

/
Thumbnails
Contents