Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 34. szám - Öt országon keresztül. Sétahajózás Európa és Ázsia között. 14. [r.]

Magyar Külpolitika 34. szám göröggé lett és fallal kerítették be. Ma hatalmas nagy török város, bár közigazgatásilag csak Konstantinápoly egy része. A régi óriási Hánok, a vendégfogadók, üresen állanak, amióta nem karavánokba verődnek a kereskedők, hanem vasúton utaznak Kisázsia belsejébe. Még üresebbek a derviskolostorok, melyek lakói .nyomtalanul eltűntek. Állítólag elvonultak az új arab országocskába, ahol zavartalanul folytathatják elmélkedéseiket és rituális táncaikat. Az óriási kaszárnya és gyakorlótér sem mutogat már katonákat, csak gyermekek játszadoznak az udvaron. Mögötte a temető, az egész törökvilág elismerten legszebb sírkertje. A török mindig szentebbnek tartotta Ázsia földjét Európáénál és ezért az előkelőbb sztambuli törökök is ide hozatták át magukat örök nyugalomra. Állítólag négy milliónál több török van ide eltemetve. Aki hű és hangulatos leírást akar kapni erről a temetőről, melyen jól menve is, félóránál tovább tart az átjárás, olvassa el Claude Farrére itt játszó híres keleti regényét. Szkutari északi részében a nagy mecsethez és bazárhoz egy harmadik hajójárat vezet: a boszporuszi vonal. Egy itt tett sétahajózással aligha vetekedhetik akármiféle európai látvány. Igaz, hogy csak félig vagyunk Európában, mert a hajó szakadatlanul sétál az európai nyaralótelepektől az ázsiaiakhoz és vissza. Kezdetben a lapos, piszkos galatai külváros mellett haladnak: kényelmesen megbámulhatjuk Kilidzs Ali és Mahmud mecsetjét a hozzátartozó turbával, a temetői kápolnafélével. Ilyen túrba számtalan van a város területén, egy-egy nagy halott, rendesen szent hírében álló pap fekszik alattuk és búcsújáróhelyül is szolgálnak. Galata észrevétlenül megy át a méginkább görög Findikli külvárosba, melynek folytatása a leégett Dolma Bagcse, majd a Besik Tas. Itt Ramsay MacDonald angol miniszterelnök Miss Ishbel leányával Washingtonban. A miniszterelnöktől balra Lewis Stimson amerikai államtitkár. már a hegyek szorosan a partra kikerültek s a vakító fehér Jildiz kioszkot alig lehet látni a hajóról, úgy elfedi a dombos part. Már benn vagyunk a Boszporusz szűkebb részében. Ez a tengerszoros, mely a Feketetengert táplálja, elég szeszélyesen hajladozva, helyenként összeszorulva, másutt öböllé kitágulva húzódik végig Európa és Ázsia között. Ha nem tudnók, hogy tenger, azt hinnők, hogy folyó. Valami rettenetes katasztrófa szakíthatta el itt Európát Ázsiától, mert a két parton megvannak egymással szemben a megfelelő hegyfokok és bemélyedések. Hét öböl váltogatja egymást egy-egy forduló után s éppen ezért a panoráma mindig új, mindig változatos. Az áramlat és ellenáramlat állandó küzdelemben van az öblökben és a szorosokban, helyenként úgy játszik a csónakokkal, mintha valami dióhéjakat dobálna, pedig a legcsekélyebb szellő sem rezdül. Jobbról-balról mindkét parton egymást érik a szebbnél szebb nyaralók, köztük egy-egy szemkápráztató pompájú palota, melynek fehér márványoszlopai messze kicsillognak a zöld háttérből. Helyenkint terraszszerűleg képezték ki az oldalakat, ahol a hegyek nagyon is közel jönnek a vízhez. A hajó sűrűn köt ki, felváltva a két parton. Egy-egy patak partján falut látunk, de az is többnyire városias színezetű. Az ázsiai parton inkább török, az európain görög lakossággal. A klasszikus ókor hagyományai fűződnek mindkét part minden pontjához. Kuru Cseszménél virult egy dombon az a babérfa, amelyet még Medea ültetett a monda szerint, amikor Kolkiszről menekülve, itt kötött ki Jázonnal. Mellette állt valamikor Mihály arkangyal temploma. Nagy Konstantin építtette és Jusztinianusz állíttatta újra helyre. Az V. században itt éltek az oszlopszentek. Simeon, a 108 láb magas oszlopon fejezte be életét, utána Dániel mászott fel az oszlopra és állott rajta 28 esztendeig szakadatlanul. A mai görög lakosság szintén roppant vallásos, de ilyen önmegtagadásokra aligha vállalkoznék. A következő falu Arnaut Köj, vagyis albán falu, itt állt Szent Theodora temploma. Előtte leggyorsabb az áramlás az egész szorosban, úgy hogy a csónakosok nem is eveznek, hanem kötéllel vontatják itt keresztül magukat. A parasztság albán, de a parton egyik görög üzlet áll a másik mellett. Roskadozó terraszaik azt mutatják, hogy valaha úri paloták voltak. Vízkeresztkor itt szokta egy püspök bedobni a megáldott keresztet a habokba s a búvárok tömegesen ugrálnak utána, hogy kihalásszák. Bebek falu olyan, mint egy amfiteátrum. Kár, hogy mögötte a hegyek teljesen kopárak. I. Szelim szultán itt építtette fel nyári palotáját nagy fürdővel és templommal. A község ma jórészt nyugati nyaralók villáiból áll. Még amerikaiak is telepedtek ide és missziós iskolát tartanak fenn. Innen kezdve egyre vadregényesebb a vidék. Meredek sziklák ugranak ki a partra s tetejükön fenyők és ciprusok váltakoznak. Elérkeztünk Ruméli Hisszárhoz, a régi híres vár romjaihoz. Itt a legkeskenyebb a Boszporusz és öszszeszoruló vize olyan áramlással csap neki a partnak, hogy a törökök a sátán vizének nevezik. Ezt a várat még Kostantinápoly elfoglalása előtt építtette II. Mohamed. Túl, az ázsiai parton, még elődje építtetett egy hasonló hatalmas várat, Anatoli Hisszart. A két vár között vasláncokkal zárták el a törökök a szorost és akadályozták meg a görög főváros minden összeköttetését a Feketetengerrel. A szultán csinálta