Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 34. szám - Öt országon keresztül. Sétahajózás Európa és Ázsia között. 14. [r.]

1929 • 15 • Október 26 meg a terveket a várhoz, s úgy is sikerült az a vár, mint ahogy az ilyen különcök tervei szoktak sike­rülni. A leglehetetlenebb alakban futkároznak össze­vissza a falak, mert a szultán azt vette fejébe, hogy a próféta nevét írja ki arab betűkkel a várfalakkal. Ezer kőműves építette ezt a várat egyetlen télen ezer meg ezer munkással. A környék minden keresz­tény templomát, az ókor sok felbecsülhetetlen kincsü műemlékét lerombolták, hogy anyagukat beépítsék ebbe a várba. A falak körülbelül tíz méter szélesek­nek látszanak a maradványokból. Egykorú források szerint húsz méter magasságig emelkedtek. Nem győzzük felsorolni a sok egymást érő kis falut és nyaralóhelyet, melyek egymást váltogatják a parton. Mindegyiknek megvan a maga több évezre­des története. Ott van Kalendar község egy kiszéle­sedő hasonló nevű öbölben, mely teljesen tónak lát­szik. Vize mozdulatlan. Itt is szultáni palota áll a parton, ahol valaha az egész udvartartás buzgón hor­gászgatott. Odébb Therapia már teljesen európai hely. A német nagykövetség gyönyörű fehér palotája körül egymást érik a szebbnél-szebb nyaralók. A leg­előkelőbb konstantinápolyi görög családok építkeztek ide századokon át. Sok villa azóta gazdát cserélt, s ma nyugateurópai jövevények szállója és penziója. Távolabb Bújuk Dere, a követségeknek volt nyári tartózkodási helye. Innen visz az út befelé Belgrád faluba, melynek környékén ásták valamikor a máig is használatban levő vízgyűjtőmedencéket. Ezek lát­ják el máig is Konstantinápoly vízvezetékét. Odébb már csak nyomai látszanak az elpusztított erődök­nek. Egy utolsó kanyarulat után kiszélesedik a szoros és előttünk a végtelen Feketetenger szürke vize. Visszajövet majd az ázsiai part szépségeit mustrál­hatjuk végig. Etédi (Folytatjuk.) Ivar Kreuger, a svéd gyufakirály, aki 500 millió márka köl­csönt ajánlott fel Németországnak 50 évre. Viszonzásul gyufa­monopólium bevezetését kívánja. A német gyufagyárak 70 százaléka már is kezében van. • HÍREK • Radoszlavov 1854—1829 Hétfőn délelőtt meghalt Radoszlavov Vazul volt bolgár miniszterelnök, egyik berlini kórházban. Az elhunyt politikus neve több ízben is nagyon összeforrt hazája történelmével, mikor annak sorsa az ő kezében dőlt el. 1854 április 14-én szü­letett Lovac községben, tehát több, mint hetvenötéves szép kort ért meg. Mérnöki tanulmányai egy részét Németország­ban végezte, onnan hazatérve, fiatalon szerephez jutott a bol­gár politikai életben. Az oroszellenes irányzatot szolgálta, mert tisztában volt vele, hogy hazája csak a Nyugathoz való kapcsolódás útján boldogulhat. A fiatal ellenzéki vezérnek akkora tekintélye volt, hogy Battenberg Sándor fejedelem el­űzése után ő alakított kormányt. Az interregnum alatt Sztam­bulovval egyetértésben küzdött az orosz befolyás ellen, s útjaik csak akkor váltak el, amikor Kóburg-Koháry Ferdinándot vá­lasztotta meg Bulgária új fejedelemül. Radoszlavov ellenzékbe ment és olyan kitartóan küzdött Ferdinánd ellen, hogy 1889­ben egyévi börtönre is ítélték felségsértésért. Mikor 1894-ben a Sztambulov-kormány megbukott, a Sztojilov^kabinetben a belügyi tárcát kapta meg, majd 1900-ban az Ivancsev-kor­mányban lett pénzügyminiszter. Nagyarányú beruházásokat kezdett, s a cél érdekében a parlamentáris formát nem éppen a legszigorúbban vette tekintetbe, úgy hogy a kormány bukása után vád alá helyezték és négyhavi fogházra ítélték. Ettől kezdve egyideig kényszerű visszavonultságban élt a politikától. Amikor azonban Bulgária a legszorongatottabb helyzetben volt, 1913-ban, mert a betört román hadsereg már Szófia előtt állott, Ferdinánd király hirtelen régi ellenségéhez fordult és őt bízta meg kormányalakítással. A világháború a kormányon érte, s bár az antant minden erőfeszítést meg­tett, hogy a maga oldalára vonja, Radoszlavov megközelíthe­tetlen maradt és 1915-ben a központi hatalmak oldalán vitte háborúba Bulgáriát. Ellenségei ezért az összeomlás után, ami­kor Ferdinánd királlyal együtt elmenekült Bulgáriából, haza­árulási vádat emeltek ellene és távollétében a bíróság élet­fogytiglani börtönre és polgári jogainak elvesztésére ítélte. Teljes 11 évet élt azóta Berlinben, az Uhland-strasse egy kis penziójában. Az amnesztiát csak az idén július hónapban kapta meg külön törvénnyel, de már nem vehette igénybe. A szerb kormány egyik diplomáciai akciót a másik után indította Bulgária ellen emiatt az amnesztia miatt s az agg államférfi nem akarta kitenni hazáját újabb kellemetlenségeknek; várt, míg a piroti tárgyalásokat befejezik és ezzel rendezik a határ­kérdést Szerbia és Bulgária között. Addig várt, míg a Duna sekély vízállása miatt megszűnt a hajóösszeköttetéts Bulgáriá­val, vasúton pedig szerb- és román területen keresztül nem utazhatott, mert hiszen Szerbia és Románia egyaránt kiada­tását követelte annak idején, mint háborús bűnösnek. Közben súlyosan meg is betegedett s most a messze idegenben elhunyt, mielőtt a hosszú száműzetés után újra láthatta volna hazáját. Szülei máig is élnek s a két agg parasztember politikus fiuk szófiai házában lakik az unokákkal és dédunokákkal együtt. A Külügyi Társaságból Giannini Amadeo olasz királyi államtanácsos, meghatal­mazott miniszter, a római egyetem tanára tiszteletére a Ma­gyar Külügyi Társaság október hó 18-án este a Carlton Szálló különtermében vacsorát adott, amely alkalommal megjelentek az ünnepelten kívül: Khuen-Héderváry Sándor gróf rk. követ és meghatalmazott miniszter, Lukács György v. b. t. t., Pékár Gyula ny. miniszter, Eöttevényi Olivér ügyvezető alelnök, Gömöry Laiml László külügyminiszteri tanácsos, Paykert Alajos min. tanácsos, Gerevich Tibor egyetemi tanár, Horváth Jenő és Radisics Elemér igazgatók és Molnár János titkár. A francia kormányválság Briandnak kedden történt lemondása mindenkit várat­lanul ért. Sem a politikai világ, sem a nagyközönség nem volt elkészülve a meglepő fordulatra. Bizonyos azonban, hogy a politikai helyzetben már régóta súlyos belső ellentmondások rejlettek és Briand voltaképpen olyan többségre támaszko­dott, amelynek jórésze nem rokonszenvezett békepolitikájával. Bizonyos az is, hogy a kormány bukása még azokat is nyug­talanítja, akik a bukást előidézték, mert számos rendkívül

Next

/
Thumbnails
Contents