Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 34. szám - Hang Ausztráliából a magyar igazság mellett

Október 26 1929 Balcsikban nyaraló királynéhoz. A két miniszter ak­ciója sikerrel járt s a királyné kapitulált: hozzájárult a cáfolat kiadásához. A helyzet most az, hogy van egy formális cáfo­lat nem a királyné, hanem az udvari miniszter nevé­ben, de azért az egész sajtó rendületlenül cikkezik to­vább a „királyné nyilatkozatáról", melyet csak a kor­mánylapok mondanak hivatalból apokrifnak. Viszont van a sajtóbotránynak nem várt követ­kezménye a pártéletben. A nemzeti parasztpárt két szárnya megijedt a felsőbb helyről jövő támadástól és rögtön félbehagyta az egymásközt való torzsalkodást. A párt újra egységes, a parasztpártiak visszavonták Michalache állandó helyettes miniszterelnöki kineve­zésére irányuló követelésüket és nem igénylik már a pénzügyminiszteri tárcát sem. A kormány egysége­sen áll szemben a dinasztiával, s a régenstanács több­ségét is maga mellett tudja, mert a pátriárka, bár a Bratianuék embere, a királyné előretörésével szem­ben a kormány mellé állt. Valószínűleg Károly trón­örökös visszahozatalának tervével hatottak rá a kor­mány részéről. Egyik kormánylap, a Cuvantul, ugyanis a királyné támadása óta napi folytatásokban hozza leleplezéseit Károly herceg száműzetéséről. Ezek a kulisszatitkok roppant kompromittálók a liberáli­sokra és a királyné bizalmas emberére. Magát a ki­rálynét még nem vonták be a leleplezések körébe, de bármely percben bekövetkezhetik az is, minthogy tudvalevőleg ő vette .rá Ferdinánd királyt, hogy fiát elűzze. Ha a királyné most a liberális párt mellé állva tovább folytatja harcát a kormány ellen, ennek nincs más választása, mint hogy Károly trónörököst haza­szállíttassa. Kétségtelen, hogy a Maniu-kormány egy ilyen lépéssel örökre megnyeri Károly támogatását Bratianuékkal szemben. Enélkül a támogatás nélkül azonban a királysági pártok összefogása véget vetne az erdélyiek minden országos politikai szereplésének. A harc a kulisszák mögött folyik s nem tudni mi­lyen esélyekkel, de a döntő tényező csak az elűzött Károly lehet, mert az ő hazavitele nélkül a mai poli­tikai tényezők egymást le nem győzhetik. A régens­választáson minden tilalom ellenére is kilenc szavazat esett Károlyra, tehát van pártja minden ellenkező híresztelés mellett is a politikusok között. Ha Ma­niuék haza nem vitetik, könnyen meglehet, hogy Bra­tianuék lépnek vele érintkezésbe, s akkor újra követ­kezik az egész dinasztia és az ellendinasztiának neve­zett Bratianu-család szövetkezése az utóbbi hatalmas pénzügyi szervezeteinek bevonásával. Akkor aztán igazán nincs mit várnia a jövőtől a nemzeti paraszt­pártnak. Ezek a kilátások messze meghaladják a bel­politikai harc mértékét: Románia sorsfordulata kö­zelről érinti a szomszédállamokat is, de általában egész Európára sem közömbös. Bratianuék minden önzésük mellett ragaszkodnak a francia szövetséghez, míg a nemzeti parasztpártnak Angliában és Német­országban van gyökere. A közel jövő már nagy meg­lepetéseket hozhat ilyen körülmények között az Al­duna tájékáról. ... Egy szerződés nem lehet sírbolt. A világtör­ténelem sohasem ismert örökké tartó szerződése­ket. .. MUSSOLINI INNEN-ONNAN A nagy demohrúciáK etilcett-lcéröései Kétségtelen, hogy korunk politikai iránya de­mokratikus, ami magával hozza egyrészt az egyéni képesség és tehetség érvényesülését, másrészt pedig a régi politikai életben szokásos és a modern időkbe nem illó különböző előjogok és etikett-szabályok kikü­szöbölését. Ami azonban az utóbbit illeti, az nem megy olyan könnyen, sőt a világ nagy demokratikus hatalmainál az etikett előírásai nem egyszer szintén olyan zavarokat és vitákat idéznek elo, mint a leg­feudálisabb monarchiákban. Egy ilyen nem minden pikantéria nélkül való esetről számol most be a New-Yorkban megjelenő Amerikai Magyar Nép­szava. Tudvalevő, Nagybritannia miniszterelnöke, MacDonald, a lányával az elmúlt hetekben tett láto­gatást az Amerikai Egyesült Államok elnökénél, Washingtonban, hogy a két hatalmas államférfiú megbeszélje egymással a tengeri leszerelés fontos pro­blémáját. Ebből az alkalomból természetesen hivata­los, nagy ebédet is adott Hoover. Az volt most már a kérdés, hogy az Unió alelnöke, Curtis mostohanövé­rének milyen hely jár az asztalnál ? Ez a hölgy ugyanis, Mrs. Gann, egy jelentéktelen washingtoni ügyvédnek a felesége, de Curtis alelnök legényember lévén, ö játssza nála a háziasszony szerepét. Néhány hónappal ezelőtt Mrs. Gannt nagy „sérelem" érte, mert egy multi-milliomos ebédjén a mellékasztalhoz került. Ezt aztán nem hagyta annyiban s a mostoha­fivére egyenesen Kelloggnál, az akkori külügyi állam­titkárnál tett panaszt miatta, azonban eredménytele­nül. Most MacDonald látogatásakor, ismét aktuálissá lett az ügy, melynek az elsimítására még maga Nagy­britannia amerikai nagykövete is megtett minden le­hetőt, azonban a tulaj donképperi döntést maga Hoo­ver elnök felesége adta meg, aki úgy oldotta meg a kérdést, hogy a hivatalos ebéden Hoover jobbjára az angol nagykövet nejét ültették, baloldalán Mrs. Gann, — akinek különben vörös haja van s mint mondtuk, a férje egyszerű ügyvéd — foglalt helyet. Hooverné viszont a jobbjára MacDonaldot, baljára pedig Cur­tist ültette. Ilyen kanapé-processzus hallatára bizo­nyára jólesik most már azt is tudnunk, hogy Mac­Donald vele utazó leánya részére semmiféle privilégi­zált helyet nem fogadott el s így a brit miniszterelnök leánya az asztal végére került. Mese új magy ar trónkövetelőről A La Tribüné de Genéve című svájci lap nemrégi­ben vezetöhelyen emlékezett meg a Rákóczi-családról és a családnak a magyar történelemben játszott sze­repéről. Majd így folytatja: Rákóczi Ferenc óta, Jó­zsef fiát kivéve, aki apja nyomdokait szerette volna követni, a család nem beszéltet magáról, úgy hogy végképp letűntnek tekintette öt a köztudat. Pedig valahol Európában, egyik birtokán, ma is él a család, lemondva a magyar trón iránt való minden igényéről. A család utolsó leszármazottja, nevezzük Pál herceg­nek, felnevelkedett, anélkül, hogy megismertették volna családjának tragikus árnyakban gazdag, dicső­séges múltjával. Apja váratlanul hunyt el, egy birto­kán kívül elköltött vacsora után, nagyapját pedig egy téli estén, Budán szúrták le, anélkül, hogy valaha

Next

/
Thumbnails
Contents