Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 34. szám - Optánsügy és jóvátétel. Romániának a jóvátétel kérdésében elfoglalt álláspontja ellenkezik a békeszerződéssel

1929 Október 26 nem számolhatók el a jóvátétel számlán, hanem az elvett dolgokat természetben kell visszaadni a tulajdonosoknak. Természetesen eme javak tekintetében Magyarország kártérítési kötelezettsége sem foglalhat helyet. És ha Románia ma azt kéri, hogy az Erdélyben elvett birtokokért a jóvátételi számlán való jóváírással fizethessen, úgy olyat kér, ami a Békeszerződéssel ellenkezik. Ellenkezik két szempontból: oly előnyt jelentene Romániának, amely őt a Békeszerződés értelmében nem illeti meg s oly terhet jelentene Magyarországnak, amelynek viselésére Magyarország a Békeszerződés értelmében nincsen kötelezve, amely tehát a jóvátételi Bizottság által reá nem oktrojálható. Ami az első szempontot illeti, nem szabad szem elől téveszteni, hogy a nemzetközi jogban általános szabály, hogy az idegenek javait csak azonnali, készpénzben fizetendő megfelelő kártérítés mellett szabad elvenni. A Békeszerződés létesítette mód: elvétel a jóvátételi számlán való jóváírás mellett, — oly kivételes kedvezmény tehát, amely mint minden kivétel, csak azokban az esetekben alkalmazható, amelyekben azt valamely jogszabály kifejezetten megengedi. Alkalmazható tehát a Békeszerződés 232. cikke értelmében az antant-államok régi területein, de nem alkalmazható semmiesetre sem az utódállamok Magyarországtól, illetve Ausztriától átcsatolt területein, ahol az ily elvétel nemcsak nincsen megengedve, de a Békeszerződés 250. cikke azt a napnál világosabban tiltja. Az érem másik oldalát tekintve kétségtelen, hogy Magyarországnak a 232. cikk j) pontjában vállalt ama kötelezettsége, hogy állampolgárait a 232. cikk értelmében — vagyis az antant-államok régi területein — elszenvedett likvidációkért kártalanítja, oly súlyos pénzügyi teher, amely nem terjeszthető ki Magyarország hozzájárulása nélkül oly esetekre, amelyekre ez a kötelezettség a Békeszerződés értelmében nem terjed ki. Nem terjeszthető ki nevezetesen a volt magyar területeken történt likvidáció eseteire. Hogy ez így van és hogy a likvidációnak az Ausztriától és Magyarországtól elszakított területeken való eltiltása jórészt éppen azért történt, hogy ez utóbbi államok ne legyenek kénytelenek az elszakított területeiken vagyonuktól megfosztott állampolgáraik kártalanításának súlyos pénzügyi terheit viselni, az világosan kitűnik a magyar békeszerződéssel e részben teljesen azonos osztrák békeszerződés előmunkálataiból. A „Magyar Külpolitika" olvasói előtt nem lesz ismeretlen, hogy az osztrák békeszerződés első tervezete ugyanis az osztrák állampolgárok vagyonának elvételét a jóvátételi számlán leendő jóváírás és Ausztria kártérítési kötelezettsége mellett egyformán megengedte az utódállamok átcsatolt és régi területein, és hogy az elvételnek az elszakított területeken való megtiltása a szerződés végleges szövegében éppen amaz érvelések hatása alatt történt, amelyekkel az osztrák békedelegáció meggyőzte a Békekonferenciát arról, hogy Ausztria megcsonkított állapotában képtelen volna az állampolgárai kártalanításának terheit viselni. Világos tehát, hogy a békeszerződések alkotói Ausztriának és — minthogy e részben a Trianoni Békeszerződés az osztrák békeszerződéssel teljesen azonos — Magyarországnak a kártérítési kötelezettségét állampolgáraival szemben a volt magyar területeken eszközölt vagyonelvételekért világosan és a helyzet teljes ismeretében ki óhajtották zárni. A román tervnek, amellett, hogy — amint kimutattuk — ellenkezik a Békeszerződéssel, még egy pikantériája is van. Románia az agrárperekben azzal érvelt a Vegyes Döntőbíróság hatásköre ellen, hogy az szerinte csakis a 232. cikk értelmében, a jóvátételi számlán elszámolandó vagyonelvételekre vonatkozik s nem terjed ki az ő agrárreformjára, amelynek a jóvátételhez semmi köze. A hatáskörtúllépés vádját is azon az alapon emelte a bíróság ellen Titulescu, hogy az meg merte állapítani a hatáskörét olyan kisajátítások ügyében, amelyek nem jelentenek technikai értelemben vett jóvátételi likvidációt. Ugyanezeket az eseteket most a jóvátételi likvidációk kategóriájába Saraceanu Konstantin, Románia új régense. Tőle balra Maniu miniszterelnök, jobbján Christea Miron pátriárka a másik régens.