Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 33. szám - Öt országon keresztül. Konstantinápoly környéke. 13. r

1929 • 15 • Október 19 A hajó megkerüli a Szerail-csúcsot. Fenn a kertből lelkesen integet le néhány idegen, a hajóról rövidruhás vidám lányok lengetik vissza kendőiket. Az iskolából mennek haza egyik szigetre, ahol szüleik nyaralnak. A Szerail csúcsával szemben van már közel az ázsiai parthoz Leander tornya, törökül Küsz Kuleszi. Költői kis hely, kár, hogy a hozzáfűződő klasszikus mondát rég elfelejtettem. Elhaladunk most már az ázsiai parthoz közeledve a Kavak Burnui nagy kaszárnya előtt, de hiába nézzük a kaszárnya melletti dervis kolostort. Itt sem táncolnak már a dervisek. Vakító kék az ég és víz egvformán. Egyetlen szellőcske fel nem fodrozza a Márványtenger sima tükrét. Közeledünk a szigetek felé. A csoport kilenc szigetből áll, ezek közül öt lakatlan, köztük Oxion, ahova a kóbor kutyákat száműzték. Négy szigeten azonban a fehér mész-sziklákat talaj fedi. mely gvönyörű kerteket, sőt erdőt termel. Sorra kikötünk Protin, Antigonin. a törökül Hejbeli és Adának nevezett Khalkin, megbámuljuk a nagy tengerészeti iskolát és a zárdát, a háromezer körüli lélekszámú városka két legnagyobb épületét. Aztán éles ívben megfordulva vágunk neki Prinkipónak, a legnagvobb szigetnek, ahova hajdan három görög császárnét is száműztek. Gyönyörű villasorok húzódnak végig a parton függőkertekkel, a háttérben egy nagy kolostor, aztán a hegy tetei én bársonyos zöld gyepen a sötét erdő tövében valami faluféle is látszik. A kikötőben felkantározott szén csacsik rázzák csengőiket. Szebben gondozott, erőteliesebb ilyen fajú állatokat mée nem láttam. Ezek szállítják a kirándulókat a távolabb eső villákba, vagv fel az erdős hegycsúcsra, ahonnét győri vörű kilátás nyílik az ázsiai partra s a távolabbeső Konstantinápolyra. Valami vidám német fiatal társaság siet lefoglalni az egész szamárállománvt. s pár perc múlva vidáman kocog a kitűnő úton. A hajcsárok csak tenyérrel biztatgatják hátulról a táncoskedvű állatokat. Egy hajlottabbkorú kisasszony sehogysem érzi jól magát a nyeregben s éleseket sivít, ahányszor a szamár megrázza fejét vagv ugrik egyet. A hamálok (teherhordók) buzgón hordják ki a haióról a nyaralók cókmókját. Hátukon valami divánoámaforma faalkotmány van s ehhez támasztják a terhet, aztán meggörnvedve. illetőleg egészen vízszintesre meghajolva sétálnak fel vele a hegven. Nagvon megszokhatták ezt a mesterséget. Egyikük felkötözött keresztben két réz ágvruganyt, arra matracokat, a matracok tetejébe eey bizonytalan külsejű óriási batyut, egy kis kályhát, mindezekre koronául egy nagy zöld kalitkát egy kiabáló papagállyal. Egész úton azt vártam, mikor esik orra ezzel a teherrel, de könnyebben felsétált vele az öreg, mint én egy szál vászonruhában. Kétoldalt a villák kertjében víztartómedencék látszanak, ezekből vidáman öntözgetik a munkások a kerteket. Egy-egy kocsi is vágtat el mellettünk: olyan négyszögű ernyője van, mint a nápolyi és szicíliai járműveknek. A villákból zongora és énekszó hangzik ki, a kertekben gyermekek játszanak, a szépen rendezett gyümölcsfák tele vannak terméssel. Kár, hogy a hajó két óra múlva indul s vissza kell vele menni a városba. Egy holdas éj nagyon élvezetes lehet ebben a kis paradicsomban. Etédi. (Folytatjuk.) , • HÍREK 4 A Külügyi Szeminárium megnyitása A Külügyi Társaság Külügyi Szemináriumának az ünnepélyes megnyitása hétfőn este 6 órakor volt a Közgazdasági Egyetem VI. számú tantermében. Ez alkalommal Teleki Pál gróf, dékán üdvözölte néhány meleg szóval Berzeviczy Albertet, a megnyitóünnep szónokát, az egyetem nevében, aki előadását „A Nemzetek Szövetsége és a lefegyverzés" címmel tartotta meg. Az ünnepségen a hallgatóságon kívül nagyszámú előkelő közönség jelent meg, a többi között: Csekonics Endre gróf, Balogh Jenő, Bernáth Géza és Kálmán Gusztáv titkos tanácsosok, Kratochwill Károly és Soós Károly ny. tábornagyok, Wulff Olaf, a folyamőrség parancsnoka. Gerevich Zoltán. Gömöry Laiml László és Danilovics Pál külügyminiszteri tanácsosok. Szalay Gábor báró, a pósta vezérigazgatója, Ambrózy Gyula kabinetirodai tanácsos, Gabányi János tábornok, Friedmann Ernő és Réthev Ferenc egyetemi tanárok, Eöttevényi Olivér, a Külügyi Társasáé" ügyvezető alelnöke, valamint az igazgatóság tagjai közül Horváth Jenő, Lutter János, Póka-Pivny Béla és Radisics Elemér. Berzeviczy Albert gróf Apponyi Albert elnököt helyettesítvén, megnyitó előadásában mindenekelőtt azokról a fényes szolgálatokról emlékezett meg, melyeket Apponyi legúiabb genfi és párisi szerenlésével tett a hazának. Azután utalván a Külüevi Társaság Szemináriuma iránt évről-évre mutatkozó érdeklődésre, kifejtette, hogy nekünk sokat kell foglalkoznunk a Nemzetek Szövetségének működésével, mert bár az eddig' bennünket egváltalán ki nem elégíthetett, céljainkat csa.k a Nemzetek Szövetségének körében és annak segítségével valósíthatjuk meg. Addig, míg a békeszerződések revíziójának kérdését napirendre hozhatiuk. bennünket a Nemzetek Szövetsége körében két kérdés érdekel, amelyekre nézve mi a békeszerződések a'anián állunk, s azok becsületes végrehajtását követeljük. Ezek: a kisebbségek védelme és a lefegyverzés. A lefegwerzés kérdésében tagadhatatlanul van haladás: a Kellogg-paktum általános elfogadása, a nemzetközi bíráskodásra vonatkozó fakultatív klauzula elfogadása a nvuga+i nagyhatalmak részéről és a tengeri leszerelésre vonatkozó angolamerikai tárgyalások. De mindezek Angliában és Amerikában végbement kormányváltozás következményeképpen, úgyszólván a Nemzetek Szövetségén kívül történtek. Hogy a Nemzetek Szövetségében a döntő hatalmak a lefegyverzés kéH°séb°n tovább is az eddigi halogatás és kerülgetés politikáiét akarják követni, azt Lord Róbert Cecil bátor indítványának ideges fogadtatása és letompítása világosan mutatja. Teljesen nélkülözi az őszinteséget az az érvelés, melv a lefegyverzési előfeltételéül a biztonság megalapítását állítja oda. A Nemzetek Szövetsés-ét létrehozó paktum és a békeszerződések nem ismernek ily előfeltételt: a nem szűnő fegyverkezés a győztes hatalmak részéről, egyáltalán nem szolgália a biztonság érdekét, sőt növeli a háború vekszélvét. Nevetséges európai államszövetségről beszélni oly államok között, melyek folwást fegyverkeznek egymás ellen. Ha a ma, Locarno és a Kellogg-paktum után létező biztonság elég a lefegyverzett államoknak, kell, hogy elég legyen a le nem fegyverzetteknek is. Soká azt hittük, hogy a lefegyverzés és a háború kizárása utópia: ma hinnünk kell benne, mert ellenesetben az európai civilizáció jövőjében kellene kételkednünk. Mert egészen bizonyos, hogyha a jövőben mégis lenne háború, az nem katonák harca lenne katonák ellen, hanem gépek és vegyszerek harca egész népek és országok ellen, melybe az egész emberi civilizáció belepusztulna, a legyőzött és a győztes országoké egyaránt. A lefegyverzést valójában nem a biztonság hiánya gátolja, hanem a győztes és felfegyverzett államok akarata, melyek a különben tarthatatlan békeszerződéseket a legyőzött államok egyoldalú lefegyverzésével s a saját folytonos fegyverkezésükkel tudják csak fenntartani. A termet zsúfolásig megtöltő közönség feszült figyelemmel hallgatta a rendkívül érdekfeszítő előadást s percekig tartó tapsviharral ünnepelte az illusztris előadót. Ezután Eöttevényi Olivér, a Szeminárium elnöke nyújtott a szép számmal beiratkozott hallgatóságnak rövid tájékoztatót a Szeminárium munkaprogrammjáról.