Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 33. szám - Öt országon keresztül. Konstantinápoly környéke. 13. r

Magya r Kiilpolitika 14 33. szám Ot országon keresztül Konstantinápoly környéke XIII. K onstantinápoly számtalan szépsége közül leg­szebb a kilátás. A három víztől három részre tagolt világváros igazán hegyen-völgyön épült s a partvonalakat kivéve, semmi irányban sem lehetne öt percig sík vidéken járni egyetlen utcájában sem. Hol hegyen, hogy völgyben, aztán gyönyörű zöld bázis­ként helyezkedik el a sok kisebb-nagyobb park és te­mető. A háttérben pedig hatalmas erdők zöld koszo­rúja keríti be a telepet. Aki ebben a kilátásban gyö­nyörködni akar, de a lépcsőmászást nem számítja az élvezetek közé, legjobb, ha kiül Perában a tengerész­kaszárnya feletti parkba, a színház előtti padokra, esetleg az angol követség szembenlevő kertjének kü­szöbére 'és innen gyönyörködik végig a szembenlevő sztambuli panorámában. Végigszámlálhatja a dzsámikat és mecseteket, a görög, örmény és katholikus templomokat. Olyan pont ugyan nincsen sehol, ahonnan mindegyiket láthatá, mert hiszen 700 mohamedán, 183 keresztény és 40 zsidó templom áll Konstantinápoly területén. Igaz, hogy a sok török templom közül csak 16 a császári dzsámi. Ilyen tem­plomokat csak azok az uralkodók építhettek, akik új országokat vagy legalábbis egy új várost hódítottak meg a próféta részére. Hogy iskola mennyi van most, azt aligha tudná valaki megmondani. A legutolsó statisztika 188 fel­sőbb- és középiskolát, 368 török népiskolát, 146 teoló­giai iskolát és 230 mohamedán kolostort mutat ki. de azóta sok megszűnt, soknak épülete is leégett. Most folynak éppen az egyetem áthelyezési munkálatai Angorába. Minden mecset közül legjobban szembe­tűnik a legnagyobb, I. Ahmed szultán temploma, az Atmeidanon. 1614-ben épült. Ez az egyetlen török templom, melynek hat tornya van. Régibb nála II. Mohamed temploma 1496-ból és Nagy Szolimáné 1550-ből. Ami a világhírt illeti, abban mégis csak az A ja Szófia áll legelői, a régi híres bizánci templomból átalakított dzsámi, melynek padmalyára Musztafa Cselebi festette fel a szent korán mondatot. Egy-ea-v betű tíz méter hosszú. Mindenesetre szép időbe kerül­hetett, míg az egész mondatot oda kifestegethette. Ezekbe a császári templomokba csak külön engedély­lyel lehetett régebben belépni a hitetlen idegennek. Az engedélyt a szultáni udvarban állították ki s egy-egy általános engedély 500 piaszterbe is belekerült, még ha az illető külföldi nem magánúton, hanem a követ­ségen keresztül kérte is az engedélyt. Ma már nem kell Krözusnak lenni ahhoz, hogy az ember végigél­vezhesse ezeket az építészeti remekeket. Elég, ha pénteken csatlakozik a hívőkhöz, bemehet minden akadály nélkül, csak úgy viselje magát, mint az igaz hívők. A turbán és fez eltiltása óta úgysem lehet tudni, ki a hívő és ki a hitetlen. Aki nagyobb területet akar egyszerre látni a vá­rosból, menjen el a Szent Demeter görög külváros le­égett részébe, onnan az Aranyszarv északi részéből is tekintélyes darabokat láthat. Rettenetes szomorú és sivár látvány különben egy ilyen leégett városrész. Egy-egy faház megpörkölődve, részben vagy egész­ben megmaradt, a földszinten még van lakható része, ahová ember és állat meghúzódik, az emeletről azon­ban lógnak le az üszkös gerendák, az elgörbült vasak és lobogtatja a szél a megperzselt kárpitrongyokat. Folytatólag a Pankaldi külváros már egész villa­negyeddé nőtt ki. Szabályos utcák, házsorok, európai stílű házak. Déli oldalán óriási üres telken egy ör­mény templom, mellette a Taxin-tér a tüzérlaktanya előtt. Valaha itt gyakorolt a katonaság, most szélét fasorral ültették be, maga a tér pedig a bicikliző és motorbicikliző ifjúság korlátlan birodalma, amikor nincsen vásár. Vásárkor minden héten egy nap a fa­zekasok rakják ki lehető legváltozatosabb árúik tö­megét. Odébb az elhagyott nagy temető szintén olyan meredek hegyoldalon, hogy alig lehet keresztülvágni rajta, azután újabb mélység a gázgyárnál s azon túl egy képtelen nagy épület a Dolna Babcse egykori szultáni palota, túl rajta a Jildiz kioszk a maga vég­nélküli parkjával, kaszárnyáival, templomaival, az egykori hárem épületével és több kisebb-nagyobb tó­val. Ennek tövében húzódik a galatai főutca vége és a Boszporusz közt a Csiragán Szerail szeszélyes épü­letei emelkednek. Itt már jól a Boszporusz fölött vagyunk, Sztam­bul eltűnt és szemben az ázsiai parton Szkutari tem­plomait, bazárait, óriási kaszárnyáit, kórházait és köztük a híres nagy temetőt nézegethetjük. Európá­ban vagyunk, de jól kivehetők szemben az ázsiai ut­cák és házak, melyek semmiben sem különböznek Konstantinápoly többi részeinek utcáitól és házaitól. Eleven színű, szép tiszta hajók futnak alattunk: men­nek a Fekete-tenger felé és jönnek onnan vissza a sűrűn cirkáló személyhajók. A Boszporusz mindkét partja nyaraló- és kirándulóhely volt már akkor is, amikor még csak csónakkal lehetett megközelíteni. Ezelőtt hetven esztendővel is még 20.000 tagból állott a városi csónakos céh és 16.000 járművel rendelke­zett. Ma már török és görög csónakos egyformán el­siratta virágkorát. Legfennebb egy-két százan lehet­nek s ezek is inkább teherfuvarozásból élnek. A pá­ratlanul előnyös fekvésű kikötőbe fel tudnak menni a hajók szorosan a hídig, úgy hogy az utasoknak nincs szükségük csónakra: közvetlenül a hídra léphetnek. Az új hídról indul felfelé a Boszporuszba és le­felé a Márványtengerre vagy át Szkutariba, Hajdár­pasára és Kadiköjbe a hajó. Az egyetlen, ami olcsó­nak nevezhető Konstantinápolyban, ezeknek a hajók­nak tarifája. Pár fillérbe kerül a térti jegy és ezért a világ legszebb panorámáját élvezheti óraszámra az utas. Csak ki kell előbb nézni az új hídon, hogy me­lyik hajó hova megy. Itt ugyanis külön nemzetközi és külön török neve van mindennek s a nagy sürgés-for­gásban könnyen rossz helyre irányítják az idegent, ha a görög nevet mondja a töröknek vagy a törököt a görögnek. Minden hajónak külön pénztára van jól eldugott helyen s az illető hajóra csak ott lehet je­gyet váltani. Gyönyörű kirándulóhely például dél felé a Márvány tengeren a Herceg szigetek csoportja. A görög ezt Prinkipo néven ismeri, a török Kizil-Ada­lárnak hívja. Éppen az ötödik ember tudott pontosan odairányítani, ahol ez a kirándulóhajó állomásozik.

Next

/
Thumbnails
Contents