Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 33. szám - Mi is az a Népszövetség? 2. [r.]

1929 '13Október 19 A 20. szakasz szerint a tagállamok kötelezik magukat, hogy egymás között a paktummal ellentétes, azzal össze nem férő kötelezettségeket nem fognak vállalni; a 21. szakasz pedig felsorolja, mely nemzetközi kötelezettségek nincsenek ellentétben a paktummal. Ilyen megállapodások a döntőbírósági szerződések és a regionális, azaz nem valamennyi tagállamra, hanem csak meghatározott államokra kötelező antant-ok, megegyezések, aminő például az amerikai Monroe doktrína. A 22-ik szakasz a volt német gyarmatokról, valamint a régi Törökország egyes arab tartományairól intézkedik. Ezek a területek legnagyobbrészt a Britbirodalom, illetve annak egyes dominiumai, továbbá Franciaország, valamint, egyes szigetcsoportokat illetően, Japán fennhatósága alá kerültek, de valamennyien a Népszövetség ellenőrzése alatt állanak, amely ezt az ellenőrzést a különböző államok képviselőiből álló 12 tagú, úgynevezett mandátum-bizottság útján gyakorolja. S mivel ebben a bizottságban képviselve van Németország is, a németek ilyképp a tőlük elvett gyarmatok sorsára továbbra is némi befolyást gyakorolhatnak. Az itt szóbanforgó területekről még a Szövetséges Hatalmak intézkedtek, a Népszövetség már csak befejezett tényeket vett tudomásul. A gyarmati igazgatásnak ezt a rendszerét mandátumrendszernek nevezik, a kiosztott gyarmatokat mandátumoknak és az igazgatással megbízott hatalmakat mandatáriusoknak. Háromféle mandátum van: Az „A" mandátumokat (Palesztina, Sziria, Mezopotámia) a hatalmak, mihelyt saját lábukon megállani képesek, önálló és független területeknek fogják elismerni. A „B" mandátumoknál — (középafrikai német gyarmatok és német Keletafrika) — önkormányzatról nem lehetvén szó, a mandatáriusok látják el a közigazgatást, de valamennyi népszövetségi tagállam polgárainak egyenlő gazdasági feltételeket biztosítva ezeken a területeken, végül a „C" mandátumok — (Délnyugatafrika s a volt csendes tengeri gyarmatok) — amelyeket a mandatárius hatalmak államuk integráns részeként kormányozhatnak. A 23. szakasz körülírja a Népszövetségnek szociális, emberbaráti és gazdasági feladatait. Ennek a szakasznak alapján alakult ki a Népszövetség nempolitikai s eddig legeredményesebb működése.*) A 24. szakasz szerint a paktum életbelépése előtt alakult nemzetközi szervezetek, az érdekeltek beleegyezésével, a Szövetség fennhatósága alá helyezhetők, a jövőben alakítandó nemzetközi szervezetek viszont magától értetődően a Népszövetség fennhatósága alatt fognak állani. Erre a szakaszra hivatkozva terjesztettek be határozati javaslatot a folyó évi Közgyűlésen a Young-terv alapján létesítendő Nemzetközi Banknak a Népszövetség keretébe való beillesztésére vonatkozóan. Végül a 25. szakasz a Vörös-Kereszt Egyesületek tevékenységének előmozdítását kívánja meg a tagállamoktól. (Folytatjuk.) *) Ennek a szakasznak az alapján történt Magyarország és Ausztria gazdasági újjáépítése, bonyolították le az észtországi és danzigi kölcsönt, hívta össze a Népszövetség a Nemzetközi Gazdasági Konferenciát, foglalkozott a gorog és a bolgár menekültekkel, fejlesztette ki valóban nagyarányú egészségügyi szolgálatát, küzd a különböző ártalmas szerek kereskedelme ellen, veszi intézményesen védelmébe az anyákat és gyermekeket, küzd a leánykereskedelem ellen, tette lehetővé mintegy félmillió hadifogoly hazatérését stb. INNEN- ONNAN Felfogás dolga Amióta a munkáspárt uralomra jutott Angliában, többször is előfordult, hogy konzervatív, vagy liberális képviselők utólagosan csatlakoztak a munkáspárthoz. Legfeltűnőbb volt Richárd Marrow-nak az esete, aki Snoivdennek, a munkáskormány pénzügyminiszterének volt legelkeseredettebb ellenfele a választás alkalmával, és Richárd Marroiv ma a munkáspártnak a tagja. Felfogásának megváltozását következőképp okolta meg a Daily Héráidban: — Elismerem, hogy a munkáskormány kiváló és politikája mindenben megfelel a mai idők követelményeinek. A L'Europe. Nouvelle ez alkalomból elismeréséi fejezi ki Snoivdennek, mert, úgymond, büszke lehet a sikerre, s nem arathatott volna nagyobb győzelmet, mint hogy saját ellenfelét hódította meg eszméinek. Mifelénk Richárd Marrow esetét másképpen értelmeznék és pedig, úgy hisszük, nem minden alap nélkül. Az angol Pontius "Pilátus A Daily Telegraph folytatásokban közli Lord d'Abernon-nak a napló jegyzeteit. Anglia volt berlini követe részletesen kitér a ruhrvidéki eseményekre is és a többi között feljegyezte, hogy a németek Bonar Law-ról azt mondták, úgy viselkedik, mint annak idején Pontius Pilátus: — Megtagadja a szolidaritást azzal a cselekedettel, amelyet igazságtalannak és törvénytelennek minősít, de kisujját sem mozdítja, hogy annak létrejöttét megakadályozza. Mi történnék, fya .... Henri Béraud a Petit Párisién hasábjain nemrég cikkel írt azzal a címmel: Mi történnék Olaszországban, ha Mussolini letűnnék? Ugyanezt a kérdést intézte egyik Rómában járó francia politikus Turatihoz, a fasisztapárt főtitkárához. Turati nem jött zavarba és a következő elmés visszavágással felelt: — Kérdezze inkább, mi történt volna, ha Mussolini nem jelent volna meg Olaszországban? Hány alattvalója van a pápánalt ? Október 1-én népszámlálást rendeztek a vatikáni államban s a most nyilvánosságra hozott eredmény szerint a, pápa alattvalóinak szá.ma 518 lélek. Ezek közül 516 azzal nyerte el a polgárjogot, hogy február 11-én a lateráni szerződés érvénybelépésének napján a vatikáni városban lakott, ketten azóta születtek a pápai állam területén. Az állampolgárok közé tartozik 25 kuriális bíboros is, habár ezek kívül laknak ie: állam területén. A polgárok közül 380 olasz, 113 svájci, 11 francia, 1 az Amerikai Egyesült Államok volt polgára, a többi 12 megoszlik különböző európai államok között, angliai ember azonban nincs egyetlen egy sem a vatikáni állampolgárság kötelékében.