Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 33. szám - A délvidéki magyarok bánja: Popovics Dáka

Magyar Külpolitika • 10 • 33. szám vezetéket Erdélyben és a királyság egynéhány olyan megyéjében, melyek népében feltétlenül megbízhat­nak, a „Vojnik-intézményt". Ezeket a népi alakulato­kat máris felfegyverezték és nagy kérdés, hogyha Maniu ott akarná hagyni a kormányt, akkor pártjá­nak fiatalabb része szolidáris maradna-e vele. Beava­tottak legalábbis úgy tudják, hogy a vojnikokra tá­maszkodva, nem riadnának vissza az erőszaktól sem, csakhogy Bratianuék kormányra kerülését megaka­dályozzák. A. délvidéki magyarok bánja: Popovics Dáka A belgrádi félhivatalos sajtóügynökség egy hete ontja már a sok üdvözlő táviratot, amelyeket testületek és magánosok intéztek a királyhoz és Zsiv­kovics tábornokhoz, az állam új elkeresztelése és fel­osztása miatt érzett örömükben. A városok sorjában kénytelenek díszközgyűléssel, ünnepi felvonulással és fákiyászenével kifejezni örömüket. Némi őszinteség lehet is ezekben az ünnepélyekben olyan városoknál, amelyek báni székhelyekké emelkedtek. Politikai sze­repe nincs ugyan a báni állásnak, de gazdasági kér­désekben elég széleskörű az új közigazgatási terüle­tek autonómiája s a városi lakosságra nem közömbös, hogy gazdasági kérdéseiket ezután odahaza intéz­hessék. Két hónap múlva veszik át hivatalukat a bánok, addig folyik az átszervezés és a mai 33 tartomány lik­vidálása. Az új bánok közül magyar szempontból leg­fontosabb Popovics Dáka (Dávid) dunai bán szemé­lyisége, mert az elszakított magyarság óriási több­Vajda Voivod Sándor román belügyminiszter, aki ellen revol­veres merényletet kíséreltek meg. sége az ő fenhatósága alá került. Csak a Muravidéket csatolták a volt magyar területek közül Szlovéniához, mely ma Dráva-bánság nevet kapott. A többi bánság területén magyar őslakosság nem él. Popovics az Új­vidéken székelő dunai bán 1886-ban született Újvidé­ken. Elemi iskoláit és középiskolai tanulmányait Szegeden végezte, majd a budapesti műegyetemre ke­rült, ahol csakhamar a szerb ifjúság vezérévé nőtte ki magát. Sorra elnökévé választotta a budapesti szerb ifjúsági kör, majd a szerb egyetemi ifjúsági daikör. A műegyetem elvégzése után Budapest szé­kesfőváros szolgálatába lépett, ahol két évig szolgált, mint a városi mérnöki hivatal tagja. A világháború után hazaköltözött és állami mérnök lett Újvidéken, de csakhamar otthagyta ezt az állást és magánmér­nöki tevékenységet kezdett. Mint ilyet választották meg előbb az újvidéki ipartestület elnökévé, azután 1925-ben bekerült az újvidéki kereskedelmi és iparka­mara elnöki székébe. Ezt a tisztséget még miniszteri működése idején is megtartotta. A politikával is ek­kor kezdett foglalkozni. Az 1925-iki szkupstinai vá­lasztások alkalmával három részre szakadt az újvi­déki radikális párt és egyik frakció őt jelölte képvise­lőnek. A szkupstinába azonban csak az 1927 szeptem­beri választásokon került be, mint Újvidék város ra­dikálispárti képviselője. Még abban az évben megvá­lasztották tartománygyűlési képviselőnek is, valamint a helyi pártszervezet elnökének. A párt „Radikál" című lapját is ő indította meg és szerkesztette. 1928 július 27-én a Korosec-kormányban megkapta az ag­rárreform-miniszteri tárcát. Ag agrárreformot tudva­levőleg csak rendeleti úton intézte a szerb kormány és Popovics akarta törvényesíteni. Óriási utánjárás­sal, az ország minden területének személyes beuta­zása után elkészítette a törvénytervezetet, de már le nem tárgyaltathatta, mert közbejött a január 6-iki államcsíny, az alkotmány felfüggesztése. A király ekkor Popovicsot a legfelsőbb törvényhozó tanács tagjává nevezte ki. Popovicson kívül radikálispárti az új bánok kö­zül a másik Popovics, a drinai bán, Nesztorovics György, a moravai bán, Lázics, a vardári bán. Koro­sec-párti Szernec, a drávai bán. Katonák: Miloszvlye­vics a vrbászi és Szmilenics, a zetai bán. A Horvátor­szágból lett szávai bánság élére nem került mai poli­tikus. Élénk politikai múltja van Tartagliának, a ten­gerparti bánnak, aki annak idején kilenc gazdasági pártot szervezett Dalmáciában Rádicsék kiszorítá­sára. Mindenesetre jellemző, hogy Macedónia bánjává rendőrt, Montenegró és Keletbosznia bánjává katonát neveztek ki. A király a bánok kinevezése után két nappal min­den bánságba egy-egy bánhelyettest is nevezett ki. Ezek közül hét aktív főispán, egy semmitőszéki bíró (Zágráb) és egy államtanácsos.

Next

/
Thumbnails
Contents