Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 33. szám - A Sonntagsblatt címére. Mit ír az Austria of Today című osztrák idegenforgalmi kalauz Magyarországról?

Magyar Külpolitika • g » 33 SZ(^m A Sonntagsblatt címére Mit ír az «Austria of Today« című osztrák idegenforgalmi kalauz Magyarországról ? A

Sonntagsblatt egy Budapesten megjelenő németnyelvű hetilap. íródik, mint a címlapon olvashatjuk, a Magyarországon élő német nép számára. Célja, állítólag, hogy ápolja és erősítse a magyarság és a magyarországi németség közötti kapcsolatokat. Ez a Sonntagsblatt, a közeimúltban, vezércikkben foglalkozott a Magyar Külpolitikával és kritikájában jóval túlment azon a határon, amelyen, úgy véljük, még ellentétes felfogású lapok is egymás tevékenységéről való véleményüket kicserélhetik. Természetesen minden lap a maga színvonalához, a maga közönségének az Ízléséhez igazodik. Éppen ezért mi, amikor röviden felelni akarunk erre a minden alap nélkül való igaztalan támadásra, válaszunkban, önként értetődően, a mi közönségünk ízléséhez és színvonalához tartjuk magunkat. A Sonntagsblatt a magyar-német jóviszonyt félti a Magyar Külpolitika ama cikkeitől, amelyekben szóvátettük a szélsőséges német nacionalista körök túlzásait, az úgynevezett Schulverein-politikát, amely valóban mindenre alkalmas, csak arra nem, hogy a szomszédos államokkal való hagyományos jóviszonyt erősítse, egymásra utalt népeknek egymáshoz való bizalmát fokozza. Ez a mozgalom a közelmúlt keserű tanulságai ellenére, imperialisztikus színezetű hódítópolitika, melynek nem is tagadott végső célja, hogy a nagy anyaországhoz csatolja, bekebelezze azokat a német szigeteket, amelyek, a Németországtól keletre fekvő államokban, tehát Csehországban, Magyarországon es Romániában, nagyobbszámú németajkú lakosságot egyesítenek magukban. Ha valaki, hát a honfitársainak millióitól megfosztott Magyarország nézi megértéssel azt a propagandatevékenységet, amelyet például a tiroli németség kifejt elszakított véreinek visszaszerzése érdekében. Megértjük, hogy Németország nagy céljainak megvalósítására irányuló törekvésében, ezidőszerint, nem lehet mindig tekintettel a mi speciális magyar érdekeinkre, sőt, továbbmenve, megértjük azt is, hogy az utódállamok német kisebbségeinek is lehet, saját legjobban felfogott érdekük szempontjából, a magyar kisebbségekétől eltérő politikájuk. De éppen, mert mindezt megértjük, kívánhatjuk, hogy lelkiismeretlen és felelőtlen egyének kirándulása a politika terére a megfelelő korlátok közé szoríttassák, s ez a megértés tiltakozik az ellen, hogy ennek a mozgalomnak a vezetői, visszaélve a helyzettel, ezt a mozgalmat a más országokban letelepedett, ott vendégjogot nyert németekre is kiterjesszék. Hogy ez a politikai törekvés, bár ezidőszerint szűk, elhatárolt körre szorítva, de létezik, nem szükséges külön bizonyítanunk. Ékesszólóan beszélnek helyettünk azok a cikkek, propagandaírások, térképek, melyek, sajnos, elég nagy számban bukkannak fel a német irodalom sajtóberkeiben. E sorok írója személyesen látott Tirolban nyomtatványokat, gyufatartókat stb., amelyek mind azzal a pángermán-térképpel voltak ellátva, amelyet lapunk hasábjain már szóvátettünk és amelynek eredetét nem is Ausztriában, de Berlinben kell keresnünk, magán a térképen foglalt adatok alapján. Természetesen jól tudjuk, hogy ezeknek a túlzóknak a politikája nem azonosítható a hivatalos német politikával. De a hivatalos politikának kötelessége figyelemmel kísérni a politikai életnek minden megnyilvánulását, a kilengésekért, amennyiben azokat nem inti le, ha közvetve is, de felelős és éppen Magyarország tanulta meg szomorú tapasztalatok árán, hogy efajta, komolyaknak nem vett agitációk intenzitása előre nem látott körülmények hatására, váratlan erőre kaphat, sőt, magával ragadhatja a hivatalos politikai tényezőket is. Tőlünk tehát ne féltse a Sonntagsblatt a magyarnémet baráti viszonyt. Mi teljes elismeréssel vagyunk volt szövetségesünk minden kiváló tulajdonsága iránt, bámulattal adózunk talpraállásáért kifejtett rendszeres és heroikus küzdelme iránt és nagyon jól tudjuk, hogy sorsunk és jövőnk sok tekintetben továbbra is egy úton halad, a távolabbi, ismeretlen jövő felé. Viszont, kockáztatva a Sonntagsblatt-nak újabb kirohanását, a jövőben is szemmel fogjuk kísérni ezeket az említett aggasztó jelenségeket és éppen a magyar-német megértés előmozdítása érdekében azokat kíméletlenül szóvá is fogjuk tenni. Mindjárt szolgálhatunk újabb példával. Ezúttal azonban nem Németországból eredő sajtótermékről lesz szó, hanem a szomszédba rándulunk át, ahol csak nemrég jelent meg egy Ausztriát ismertető kézikalauz angol nyelven, tehát kizárólag az idegenek használatára. Ennek a kis, egyébként technikailag tetszetősen és csinosan kiállított füzetkének a címe: „Austria of Today" (A mai Ausztria). Kiadója — ami rendkívül súlyosbító körülmény — a bécsi kereskedelmi kamara, tehát egy félhivatalosnak mondható szerv; nyomták a Holzhausen-féle egyetemi nyomdában. Ez a füzet a népességi viszonyok rövid ismertetése után Ausztria történetére tér át, melynek öt oldalt szán. Hogy ebből az ötoldalnyi ismertetésből mindössze felet juttat az író Ausztria egész múltjának 1918-ig bezáróan, nem érdekel bennünket. Azon sem ütközünk meg, hogy a történetíró szerint Ausztriát a germán királyok ezer évvel ezelőtt azért alapították, hogy védekezzenek az avarok és a magyarok támadásai ellen. De ami azután következik Magyaroszággal kapcsolatban, az felháborító, és nem méltó ahhoz az országhoz, amellyel évszázadokon át mégis oly szoros kötelékben éltünk, amelynek történelme során annyi közös vér omlott közös érdekért, közösen vállalt célokért. A 9-ük oldalon ugyanis hosszasan foglalkozik a szerző a burgenlandi „hódítással" és a következőket írja: — Az osztrák csendőrség 1921 augusztus 28-án Burgenlandba vonult, hogy birtokba vegye az országrészt. Ellenük azonban, a magyar kormánnyal egyetértésben, nem bennszüllött elemek, guerilla-harcot kezdtek, amely lehetetlenné tette, hogy békésen elfoglaljuk ezt az országrészt, amelyet a békeszerződés ítélt oda Ausztriának. Olasz intervenció nyomására Schober szövetségi kancellár 1921 október 16-án aláírta a Magyarországgal kötött velencei megegyezést, amely az országrész fővárosát, Sopront és környékét illetően, minden kényszertől mentes népszavazásban állapodott meg. Ennek