Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 33. szám - Angol birodalmi politika és a kontinens pacifikálása. Miért nem várhatunk a közel jövőben aktív kezdeményező politikát Angliától?

>929 . 5 . Október 19 Miről beszélünk Párisban? FIGYELŐ Irta : POHER-BEXHEFT LILLY 2V rentrée, magyarúl az őszi visszatérés örömeit élvezzük a hosszú szárazság után Páris, sajnos, többnyire esős ege alatt. Jólesik újra találkozni azokkal, akiket hónapok óta nem láttunk. És még sokkal jobban esik viszontlátni azokat, akiket évek hosszú sora óta nem láttunk: mert az ilyen örömökbe a meghatottság érzése veg>ül. Egy ilyen nagyon kedves találkozásom volt az elmúlt napokban. Réthey Ferencné, aki régi, leánykori jó ismerősöm — sőt egy hajdani pesti házibálon le is fényképeztek bennünket együtt, — a Pro Hungária Világszövetség elnöke, világkörüli útjára indult. Gyönyörű beszédet mondott Párisban. Ez a végtelenül bájos, kedves, zseniális magyar asszony olyan nagyméretű történelmi képet tárt elénk, amelyben megláttuk Magyarország dicsőséges múltját, — és Franciaország történetének némely epizódjait is, ami valóságos freskóként hatott a szép, tágas új magyar ház dísztermében, dobai Székely Andor nagyszabású, élénken kidomborodó, remekbe festett magyar címeres Hungária freskója előtt. Ismételten hangoztatta, hogy nem foglalkozik politikával és csak a társadalmi nemzetközi megértés útján halad. így van ez jól. Mert hiszen legfőként arra kell vigyáznia mindenkinek, aki igazságról beszél: hogy önkéntes vagy önkéntelen ferdítéssel ne kövessen el igazságtalanságot mások ellen. Márpedig a politika, sajnos, sokszor oda vezet. Ebben a szép, tágas magyar házban doktor Papp Karola, ez a végtelenül komoly és mély gondolkozású, a dolgok velejébe látó, szigorúan fegyelmezett egyéniség, a szép és elragadóan kedves, fiatal Szentgyörgyi Ferencné, akit, sajnos, el fogunk itt veszíteni, mert visszatér Budapestre, Mannheim Lajosné, a párisi jótékony magyar nőegylet figyelmes elnöke, álltak Rétheyné mellé. Mi, franciák, természetesen csak vendégek lehettünk itt: de meleg és kitüntető szívességgel fogadott vendégek. Már ahogy a magyar ember és még inkább a magyar asszony szokta fogadni világraszólóan híres vendéglátásával kedves meghívottjait. Rétheyné szép fekete magyar díszruhája, aranyos, csipkés fejdísze még otthoniasabb formát adott a kedves ünnepélynek. Ő már azóta messze jár. Tengerentúl, magyar testvérek közt. Meleg, szeretetteljes hangon ott beszél, és ott keres igazságot a wilsoni tételek értelmében. Ott talán már politizálnak is a magyarok. Hisz ez mégis csak a vérükben van, és mégis csak jól esik világgá kiáltani mindent, ami fáj. Igyekezzünk hát gyógyító kezekkel sebeket ápolni mindnyájan, akik külföldön vagyunk, minden országban minden országnak saját faji módja szerint. Diszkréten és gyengéden ott, ahol az emberek egymás közt is igen diszkrétek, nyugodtak és csendesek szoktak lenni. Cseh kudarc — Román kútmérgezés a tudomány köntösében — A nagyszerb álom — Követésreméltó példa — Tüntetés hatósági rendezéssel — Szovjetkultúra és népbutítás — Az a bizonyos délszláv egység A CSEH KORMÁNY UJABB VERESÉGET SZENVEDETT most, közvetlenül a választások előtt egy koholt határsértési ügyben. Az október 11-iki lapok ugyanis, a prágai karmester intésére, heves támadást indítottak Magyarország ellen. Benes lapja, a Ceske Slovo szerint: „A csehek nemcsak egy újabb magyar durvaság, hanem a területi szuverénitás megsértése előtt állanak. De a cseh kormány megteszi a maga lépéseit, mert a nemzetközi közvéleményben a magyar konjunktúra úgyis nullára csökkent. Most utolsó erejük megfeszítésével törekednek az elveszített helyzet megmentésére". Egy másik kormánylap, a Hodzsa-féle, Slovensky Dennik, odakiáltja a magyaroknak: „Eddig és ne tovább. Vagy van Budapesten kormány, mely gondoskodik a rendről, vagy pedig felelőtlen bandával van dolgunk. Nyomatékosan követeljük, hogy a kormány lépjen fel energikusan, mert a magyaroknak meg kell mutatni, hogy nem tűrhetjük állandó provokálásaikat". Ivánka lapja, a Narodni Dennik követeli, hogy a külügyminisztérium kényszerítse Magyarországot, adjon teljes elégtételt Csehországnak. Azt hinné az ember, ha ezt a nagy jajveszéklést hallja, csakugyan valami rettenetes merényletet követtek el magyar részről a cseh állam ellen. Hogy voltaképpen mi történt, azt azóta eléggé megvilágította a napilapokban a magyar illetékes hely helyreigazító cáfolata, mi ezen a helyen csak a prágai kudarcot akarjuk leszögezni. Október 12-én ugyanis a Cseh Távirati Iroda a következő kommünikét adta ki: ,,A cseh-magyar határon lefolyt incidenssel kapcsolatban, amely alkalommal magyar pénzügyőrök állítólag lelőttek volna két cseh pénzügyőrt, a cseh kormány sajtóirodája megállapítja, hogy a tettesek személyazonosságát nem lehetett megállapítani, így a kormány a maga részéről az incidenst elintézettnek tekinti". Ez a kommüniké a külföldnek szól. Odahaza csak egy cseh pénzügyőr megsebesüléséről számoltak be, ez is sötétben történt s csak a golyó irányából és formájából következtettek arra, hogy magyar pénzügyőrök hatoltak be cseh területre és lövöldöztek. A sötétség sok mindent elfed, talán a cseh sajtópropaganda mostani kudarcát is elfedi. • ZAHARESCU PÉTER TANÁR, volt műszaki tanácsos, megírta Románia földrajzát, ezt a minisztérium kötelező tankönyvé tette a kisebbségi középiskolák III. osztálya számára is. A nagytudományú szerző szószerint ilyen megállapításokat tesz könyvében: „Szomszédaink, a magyarok kivételével, szlávok vagy félig elszlávosodott népek. Országunk tehát sziget a szláv óceán közepén és politikai szerepe az, hogy az európai latinság őrszeme legyen". A magyarokról a következőket tudja: „A magyarok, mint a bolgárok is, tatár-finn eredetűek. Amikor Európába jöttek, a pusztán telepedtek le, mivel ez a hely nagyon hasonlított azokhoz az ázsiai sivatagokhoz, ahonnan elin-