Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 33. szám - Angol birodalmi politika és a kontinens pacifikálása. Miért nem várhatunk a közel jövőben aktív kezdeményező politikát Angliától?

Magyar Külpolitika 4 33 szitui Diplomáciájának legnagyobb hibája azonban az volt, hogy az Olasz- és Franciaország közötti egyensúlyozás túlhaladta tehetségeit. Az egyensúlyozás fentarthatása érdekében csakis pillanatnyi antantokkal lett volna szabad dolgoznia. S e feladatra Chamberlain merev, nehézkes egyénisége vajmi kevéssé volt alkalmas, ehhez simulékonyság, gyors áttekintés és elhatározás nélkülözhetlenek. E tulajdonságok pedig hiányoznak Chamberlain diplomáciai tevékenységéből. Szinte észrevétlenül francia befolyás alá került, s a bámulatos fürgeségű francia diplomácia sietett is Chamberlain gyengéjét minden ponton kiaknázni. Aránylag rövid idő alatt a francia befolyás oly erőssé vált, hogy Chamberlain a legfontosabb külpolitikai kérdésekben is a francia diplomácia szekundánsának mutatkozott s mihelyt az vétót mondott, tehetetlenül nézte a francia önzés megnyilvánulásait. Ez az alárendeltség félre nem érthető módon nyilvánult meg tavaly tavasszal a Kellogg-féle háborúellenes javaslat tárgyalása alkalmával. Sir Austennek akkor módjában volt az amerikai Unióval a már évek óta elhidegült viszonyt a tervezet gyors elfogadásával újra harmonikus együttműködéssé változtatni, a mi eminens angol világpolitikai érdek lett volna. Chamberlain azonban e helyett, Franciaországra való tekintetből, ideoda tétovázott, a kedvező alkalmat elszalasztottá, s antant helyett gyanakvást aratott az Unió részéről. Francia érdeknek megfelelően devalválódott azután a Kellogg-féle tervezet rezervációktól tarkított paktummá, papíros-okmánnyá. S e lovagi szolgálatnak jutalmául a brit külügyi argonauta a kolchisi aranygyapjú: a fölélesztett angol-szász világszolidaritás helyett a vérszegény francia-angol flottamegegyezéssel térhetett haza. Mintha a brit haditengerészetet nem is az amerikai versengés, hanem Franciaország fenyegetné. Ez a nyilvánvaló, el nem leplezhető elemi külpolitikai balfogás teljesen elfordította a brit közvéleménynek szimpáthiáját a választásra készülődő Baldwinkormánytól. Sir Austen valósággal a konzervatív kabinet és többség sírásója lett. S magát az angol konzervatív kabinetet is csaknem lehetetlen helyzetbe sodorta. Mert Baldwin még Chamberlain személyének elejtésével sem szabadulhatott volna a Franciaországgal szemben meglévő lekötelezettségtől, mert az angol parlamenti praxis szerint a Chamberlain teremtette lekötelezettség- az ő lemondása után is kormány-obligo maradt volna a konzervatív kormány visszalépéséig. Ezen talán csak Chamberlain nyílt dezavuálásával lehetett volna segíteni. De akkor meg medicina peior morbo. A konzervatív kabinet ugyan szabadult volna a franciákkal szemben való lekötelezettségtől. de ennek áldozatul esett volna a franciák barátsága is, mert azt affronte-nak minősítette volna úgy a francia hivatalos politika, mint a francia közvélemény. A francia nemzet barátságára pedig a brit közvélemény igen nagy súlvt fektetett; a brit választó szerint ugyanis barátság és lekötelezettség- nem azonos fogalmak. Ily nehéz körülmények között nagy elismeréssel kell adóznunk a volt konzervatív kabinet fejének Baldwinnak higgadt államférfiúi bölcsessége iránt. Ő a nyomasztó francia fölénytől és lekötelezettségektől csakis oly módon szabadulhatott külpolitikai krízis fölidézése nélkül, ha az általános képviselőválasztásokon úgy marad kisebbségben, hogy aránylag rövid időn belül újra visszatérhessen a kormányzáshoz. S ezt a nem megvetendő feladatot Baldwin teljes sikerrel oldotta meg, az általános választások óta a Labour Party csak relatív többséggel rendelkezik, s MacDonald mérsékelt szocialista kormánya a két polgári párt toleranciájának köszönheti ideiglenes létét. Baldwin, mint a képviselőházi ellenzék vezére teljesíti az ellenőrzés és megfigyelés feladatát eladdig, amíg az idealista MacDonald kabinetjének életét a Labour Party szélsőséges szocialista többsége nem teszi lehetetlenné. A kormányzáshoz majdan visszatérő konzervatív párt és vezére a külpolitikai táblát tisztára törölten, terhes kötelezettségektől mentesen találhatja, s az új helyzetben új eszközökkel szolgálhatja majd régi céljait. A tüskés jóvátételi kérdés a hágai egyezménnyel máris megoldásra talált, s a jövő évi június végéig teljesen megszüntetendő rajnai megszállás eltűnése után Németország bizonyára gazdasági jelentőségének megfelelő súllyal vesz majd részt a kontinens összegubancolt gazdasági és politikai problémáinak kibogozásában. Azzal mindenesetre számolnia kell minden európai nemzet diplomáciájának, hogy Nagy-Britannia hosszabb időn át nem fog aktív európai külpolitikát folytatni. Ebben gátolni fogják olyan nagy problémák, amelyek mint az angolszász világpolitika integráns részei, megoldásra várnak. Hogy csak egyet-kettőt említsünk: az egész brit nemzet óhajára helyre kell állítani az amerikai Unióval való jó viszonyt, amely ma, a Kellogg-javaslat kedvező alkalmának elszalasztása után sokkal fáradságosabb, kényesebb és hosszadalmasabb diplomáciai munka árán érhető csak el, mint az az említett, önként kínálkozó alkalom idején elérhető volt. A másik még nehezebb probléma a brit világbirodalom belső reorganizációjának tüskés kérdése. Mind a két probléma hosszú évekre leköti majd Nagy-Britannia egész figyelmét és energiáját, s ismerve az angolnak egyszerűségre törekvő, a komplikációkat kerülő praktikus érzékét, aligha csalódunk, amikor Nagy-Britanniától a közel jövőben aktív, kezdeményező külpolitikát nem várunk. Ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni azoknak sem, akik vérmes reményekkel voltak eltelve a békerevizió lehetőségei iránt. A lelkek felvilágosításának verejtékes munkájában természetesen nemcsak szünetelni, de még csak lankadni sem szabad; annak olyannak kell lennie, mint a szünet nélkül hulló vízcsöppnek, amely sziklákat őröl meg. A revízió szükségszerű volta egyre jobban terjed mindenfelé, s ez a fontos, mert a béke revíziójának nemcsak egy eszköze és útja van, hanem igen számos. A reánk kényszerített harcban kemény elszántsággal, hittel és bizalommal, de megfelelő önuralommal és türelemmel kell kivárnunk az idők teljességének elköv étkezését. A lelkek hitének és bölcs önuralmának ápolása és fentartása a Magyar Külügyi Társaságnak és hivatalos 01 gánumának, a „Magyar Külpolitiká"-nak egyik legszebb és legnehezebb — bár gyakran háládatlan — feladata. Együttes hivatásuk még azoknak az ismereteknek a népszerűsítése is, amelyek nélkül sem a való helyzet tárgyilagos elbírálása, sem pedig az ellenséges propaganda ellen való helyes védekezés nem képzelhető el. A Magyar Külügyi Társaságnak és a „Magyar Külpolitika" kettős feladatuk teljesítésében önzetlen munkatársaikkal együtt mindenkor számíthatnak a magyar társadalom megértő hálájára és elismerésére. BETHLEN ISTVÁN GRÓF