Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 32. szám - Magyarország és Csek-Szlovákország

1929 3 Október 12 gyar érzésével népének igaz és hü vezére. Nála a magyarság vezetésének ügye nem ambíció vagy politikai sport kérdése, hanem nehéz élethivatás és kötelességteljesítés. Kétségbeejtőnek kell mondanunk az erdélyi magyarság gazdasági helyzetét. A nemzeti politika alapvető rétege ma a mezőgazda, főleg kis- és kisközépbirtckos, ezek hiteligényeinek kiszolgálására az erdélyi magyar bankszervezet teljesen képtelennek bizonyult. Egy-két jelentős nagy bankja van mindössze a magyarságnak, a többi már élénk összeköttetésben áll a regáti nagytőkével. Ezek a bankok pedig csak saját bankpolitikát űznek s a magyar Albinát hiába keresnők köztük. Már pedig megőrizhetjük az erdélyi magyarság kultúráját, nemzeti érzését, de ha egy szörnyű gazdasági szolgaságba jut, elvész minden. Pénelopé vásznán dolgoznak akkor, ha csak kultúrát őriznek az erdélyi magyarságban s gazdasági autarkiát részére biztosítani nem tudnak. A nagyszebeni Földhitelintézet és az Albina mintájára az erdélyi magyar Földhitelintézet megalkotása el nem odázható szükség. Ma még nem látják ennek parancsoló fontosságát, de ha a kisebbségi sorsba jutott magyarság még tíz évet lesz kénytelen kisebbségi sorsban élni, öntudatos kisebbségi gazdaságpolitika nélkül, nem tudom 1939 Erdélye fog-e más magyart, mint csak proletárt találni ? A helyes és öntudatos erdélyi magyar politika második évtizedének, miután az első évtized a kultúráiig alapot megmentette, a helyes kisebbségi gazdasági politika megalkotása és intézményeinek megteremtése lesz el nem odázható feladata. Magyarország és Csek-Szlovákország Irta : GRATZ GUSZTÁV v. b. t. t., ny. külügyminiszter ?V zok az újságközlemények, amelyek az utolsó időA1 ben Masaryk cseh-szlovák köztársasági elnök egyik nyilatkozata alkalmából megjelentek, ráterelték a figyelmet arra a kérdésre, lehetséges volna-e Magyarország és szomszédjai között olyan barátságos megállapodást létesíteni, amelynek alapján azok a magyarlakta területek, amelyeket a trianoni szerződés Magyarországtól elválasztott, visszakerüljenek hozzánk. Masaryk, — ha a lapok helyesen adják vissza nyilatkozatát, — azt mondotta volna: — Én most is hajlandó vagyok tárgyalni a békés revízióról. Számunkra egy Dunaszakasz elengedhetetlen életszükséglet. Tehát Pozsonyra és az ottani magyarlakta területre is abszolút szükségünk van. Ezzel szemben tárgyalni lehet mindazon területek revíziójáról, amelyeken ötven százalékon felül laknak magyarok. De szó lehet más nemzetiségek lakta területek revíziójáról is. Masaryk elnöknek ez a nyilatkozata nem az első, amely a cseh-szlovák kormánytényezők részéről hasonló szellemben elhangzott és a cseh kormány nyilatkozatain kívül is vannak bizonyítékok arra nézve, hogy a cseh-szlovák kormány ismételten tette megfontolás tárgyává azt az eszmemenetet, amely Masaryk kijelentésében megnyilatkozik. Sajnos, nem őriztem meg mindezeket a nyilatkozatokat, amelyek erre vallanak, de néhányat, amely az utolsó két év folyamán elhangzott, feljegyeztem magamnak. Talán hozzájárul a helyzet tisztázásához, ha ezeket a nyilatkozatokat rekapituláljuk. 1927 október 28-án, a cseh-szlovák köztársaság megalakulásának évfordulója alkalmával, Masaryk elnök hosszabb izenetet küldött a parlamentnek, amelyben a békekötések revíziójának kérdésével is foglalkozik. Ebben az izenetben többek között azt mondja: A békeszerződések nem minden részükben tökéletesek, bár a háború utáni állapot szerencsésebb az azelőttinél. A korrektúrák részleteiről lehet tárgyalni, de ennek nem szabad agitatorikus módon történnie. Ugyanakkor Benes cseh-szlovák külügyminiszter egyik expozéjában azt a kijelentést tette, hogy „a békeszerződés revíziója a Magyarország által elfogadott bázison, a gyűlölet, ellenségeskedések és fenyegetések bázisán, nem képzelhető el." Ebben a nyilatkozatban bizonyos mértékig benne van az a gondolat, hogy Cseh-Szlovákia ellentáll a békeszerződés revíziójának kikényszerítésére irányuló minden akciónak, ellenben nem fog hasonló ellenállást kifejteni, ha ennek a revíziónak barátságos tárgyalások útján való megvalósításáról lenne szó. A nyilatkozatot cseh politikusok is így értelmezték eló'ttem. 1928 januárjában Benes külügyminiszter rádióelőadást tartott, amelyben a következő passzus is előfordul : — Biztosak vagyunk abban, hogy Magyarország egy napon jönni fog, hogy velünk barátságosan együttműködjék egy új politikai és gazdasági rendszerben, mely Középeurópa összes államait magában fogja foglalni. Ebben a nyilatkozatban a cseh kormány hajlandósága a határok módosítására nincsen kifejezetten benne, de ennek a nyilatkozatnak is van bizonyos jelentősége, ha szem előtt tartjuk, hogy a cseh-szlovák kormány tudomással bírt airról a magyar álláspontról, hogy bármi néven nevezendő cseh-szlovák közeledésről csakis a jelenlegi határok kiigazítása esetében lehet szó. 1928 tavaszán a londoni „Sunday Times" közölte Masaryk elnöknek és Benes külügyminiszternek nyilatkozatát a revízió kérdéséről. Ez alkalommal Masaryk azt mondta: — A békeszerződéseknek csak olyan revíziója jöhet tekintetbe, amely az összes érdekeltek hozzájárulásán alapszik. Ami engem illet, nem volna kifogásom ellene, hogy a fennforgó nehézségekre becsületesen rámutassunk és igyekezzünk ezeket közös egy et é rtés sel el távol ít an i. Benes pedig ugyanakkor azt jelentette ki: — Sohasem állítottam, hogy a békeszerződések tökéletesek, de másként azokat nem lehet módosítani, mint mindazoknak hozzájárulásával, akiket e szerződések intézkedései érintenek. 1928 nyarától kezdve hasonló nyilatkozatok csehszlovák részről nem hangzottak el a nyilvánosság előtt. Ennek okául azt adták, hogy az akkoriban tető-