Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 31. szám - Öt országon keresztül. Isztambul. 11. [r.]

Magyar Külpolitika • 14. 31. szám vonult, fia Erdélyben lemondott a trónról és Csomortány Erzsébet lett Moldva fejedelemasszonya, aki elődei meddő és csak egyházi ügyekben kiemelkedő élete helyett komoly -politikai szerephez fogott. Megmaradt katolikusnak és katolikus templomokat is alapított ugyan, de szövetséget kötött Lengyelországgal, két leányát lengyel főurakhoz adta feleségül és vejei zsoldosaival tartotta magát jóidéig Moldva trónján a támadó törökökkel szemben. Végre török fogságba került s a még mindig szép asszonyt a császári hárembe kényszerítették be, de még innen is meg tudott szökni; újra a trónra lépett, de nem sokáig tarthatta magát, mert az újabb ütközetben seregét szétverték, öt leányaival együtt Konstantinápolyba vitték, a mohamedán vallásra térítették át és mint szultáni háremhölgyek fejezték be életüket. A székely fejedelemnö emlékét Moldvában sok freskó, szövött és kivarrt kép őrzi máig is különböző templomokban. Megmaradt hatalmas barna hajfonata is, melyet maga vá,gott le, amikor Konstantinápolyból hazaszökött. Egy arany dobozban őrzik máig is a szuesevicai kolostorban. A doboz magyaros díszítésű, tulipános gyönyörű műemlék. Leszerelés és flotíaprogramm A lefegyverzésnek egy barátja találkozott Genfben a japán delegáció egy tagjával. — Mit szól — kérdezte a japántól — az angolamerikai tengerészeti egyezség javaslatához? Mi a vélemény erről Japánban? A japán némikép zavarban levőnek látszott. — Kellemetlenül érint bennünket az ügy, — mondotta, végül. — Kellemetlenül? A leszerelés? — Nem a leszerelés, de ha hitelesek információink. Amerika 1936-ig be akarja fejezni új csatahajóinak az építését. És ebben az esetben mi is kénytelenek vagyunk flottaprogrammunkat befejezni. A programm szerint tizenkét csatahajót kellett volna építenünk, ezekből nyolc elkészült má.r és reméltük, hogy az angol-amerikai egyezség megkötése lehetővé fogja tenni nekünk, hogy a fenmaradó négyet megtakaríthassuk és az építés összegével könnyíthessünk költségvetésünkön. Ellenkezően, az angol-amerikai egyezség arra fog kényszeríteni bennünket, hogy leszereljünk, azaz, — hozzáfogjunk a hátralévő négy csatahajó építéséhez. Ot országon keresztül Isztambul XI. V

alaha Bizáncnak hívták, lett Konstantinápoly, majd Sztambul, Carigradnak is nevezik s most már hivatalosan pár hét óta Isztambul. Más postacímet el nem fogad a török posta és másképpen tilos még az idegennyelvü törökországi lapokban is emlegetni. Meg kell tehát barátkozni az új névvel, bár mindenesetre elég zavart csinál, mert eddig az Aranyszarvtól délre eső városrésznek volt ez a neve, ellentétként a másik parton levő külvárosokkal. Akárminek hívják is a fővárosi jellegétől megfosztott legnagyobb törökországi várost, az bizonyos, hogy mindennek inkább látszik, mint töröknek. Vízmenti részeiben teljesen a szicíliai városokra emlékeztet: ugyanaz a kellemetlen szag, mely az ezerszámra száradó felfűzött halaktól, megáporodott víztől és sok minden egyéb okokból származik, ugyanaz a kétes tisztaság és ugyanaz a kétségtelen lomposság, utcán, házban és embereken. Eddig valami költőiséget kölcsönzött az egzotikus ruházat: a turbán, a fez, a salavári, a felkunkorodott orrú papucs, a bő bugyogó, a nők zsákszoknyája és rejtélyes fátyla. Ma mindez eltűnt nyomtalanul, nincsenek színek, nincs egzotikum, csak nyugati tucatárú, mely megszüntetett minden költőiséget és egyforma színtelenné húzta át az egész várost. Öt nap alatt egyetlen egy turbános férfit láttam: az egyiptomi követségnek volt tisztviselője. Lefátyolozott nő három került útba, de ezeknek is csak testük felsőrészén volt a régi viselet, alól már hegyessarkú nyugoti cipőt és bokorugrószoknyát hordtak. A le-fel tologatható sűrű farácsok megvannak még mindenfelé a házakon, mert ablakot pótolnak. Ez az egész különlegesség az Isztambullá lett Konstantinápolyban. A télen indult meg a kíméletlen hatósági harc az eddigi nemzeti írás ellen. Arab kölcsönzés volt, idegen is, nehéz is, nincs mit sajnálni rajta, a latin betű azonban egyelőre csak nem tudja pótolni. Éjszaka rendőrök jártak kátrányos hordócskákkal és befestettek minden törökbetűs feliratot, akárhol volt is. Még az idegen követségek udvariasságból elhelyezett török feliratait is mind bemázolták. Levakartak minden törökbetűs plakátot, a könyvkereskedésekből elkoboztak minden törökbetűs könyvet. Nagy becsülete lett egyszerre Isztambulban, — valószínűleg a vidéken még sokkal inkább, — az elemista gyermeknek. Amerre az ember csak jár n félreeső utcákon, mindenütt néhány felnőtt ül össze egy-egy küszöbön, vagy utcai padon és mellettük egy-egy elemista silabizálgatja buzgón és éktelenül hangosan valamelyik helyi újságot. Ujjával vezeti a sorokat balról jobbra, s az öregek megbotránkozva nézik, hogy nem jobbról-balra futnak a sorok. A gyermek a napihíreket olvassa fel, s a felnőttek ígv szereznek tudomást a világ folyásáról. Ha a gyermek még nem elég biztos a betűkben, ami nem csoda, mert hiszen van háromféle c és kétféle k, s mindegyiket csak egy-egy apró, alig látható jel különbözteti meg egymástól, akkor élénk vitatkozás indul meg, hogy mi is lehet az az érthetetlen szó, vagy Kemál vagy Zsemál a szóban forgó férfi, akinek nevét Cérnáinak betűzi a gyermek. Ezek az apróságok már csakis latinbetűket ismernek; hiába nézegetnék a mecsetek ajtaja felett a kőbevésett cifra jeleket, a török írás egyetlen megmaradt emlékét; meg nem értenék. Hála Istennek, a külön török számjelek is el fognak tűnni, mihelyt új pénzek lesznek. A mostani pénzzel alig ismeri ki magát a külföldi, mert a vert pénzen csakis török számjegyek vannak és ezek teljesen mások, mint akármiféle európában szokásos