Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 2. szám - A francia politika útvesztőjében

1929 13 Január 16 > DIPLOMÁCIAI KÖRÖKBEN ' írja: MEGYERY ELLA Mi újság a diplomáciában? Egész sereg napihír, amiken csak táviratstilusban futunk végig, — Röwde, oslói főkonzulnak a magyar műkiállítás alkalmából ott időző magyar delegáció tiszteletére adott díszebédjétől elkezdve, távozó hágai követünk: Rudnay Lajos oránia-nassaui érdemrendjéig; a Bécsbe és Helsinkibe kinevezett katonai attaséktól a Durini di Monza gróf által megnyitott fasiszta-iskoláig, — mert az események első helye ezúttal mégis csak Törökországot illeti, mellyel jan. 5-én ünnepélyesen aláírtuk nemcsak a választottbírósági szerződést, hanem a semlegességit is, — első semlegességi megegyezésünket, amilyent idáig Törökország is mindössze csak Perzsiával és Olaszországgal kötött. Beretvált, zsakettes ajtónálló nyitja ki előttem a csipkés vasajtót az elegáns kis budai palotában, ahol a török köztársaság követe és meghatalmazott minisztere lakik: M. Behidj Bey, ki megbízólevelét december elején adta át a kormányzónak, miután elődjét: H. Vasszif Bey-t Moszkvába szólította új megbíz?tása. A várakozószobában egy karcsú fiatalember fogad: Samim Izzet, a sajtóattasé, a nálunk is vizitelt török külügyminiszter: Tevfik Rüstü Bey unokaöccse, aki már a háború alatt is itt lakott s gazdasági tanulmányait is Magyarországon végezte. Olyan jól beszél magyarul, akárcsak Cevat Bey, a követség harmadik titkára, aki tizennyolc éves pesti tartózkodásával szinte már benszülöttnek számít; — míg az első és második titkár: Nurullah és Valiit Bey — utóbbi a török konzult és helyettesíti — ittléte mindössze nyolc-tíz év körül jár. Az ablakon a szénatéri jégpálya villog be, ide-odasikló párjaival . . . s míg a miniszterhez való bejutást várom: a sportról diskurálunk a fiatal sajtótitkárral, akinek gomblyukában vöröszománc sportjelvény jelenti az angorai MAC-oi: hol már nagvban folyik az atlétika, tennisz, különösen a futball népszerűsítése — a részletekbe azonban nincs időnk belemerülni, mert kapom az értesítést, hogy ő Excellenciája vár. Renkdkívül rokonszenves, nyugodt mozgású, középkorú úr az új török követ; — eszes, rövid hajat, nyírott fekete bajúszt visel s világos szemei élénkek és elevenek. Semmi orientálisat nem tudok felfedezni lényében, csak azt érzem rögtön, hogy katonaemberrel állok szemben, mielőtt még elmondaná, hogy diplomatapályája előtt vezérkari ezredes volt, majd három évig munkaügyi miniszter, hová a török államvasútak vezérigazgatói székéből került. Budapestet már régen ismeri sógora révén, aki nem más, mint a híres török író: Ahmed Hikmet Bey, aki háború alatt is főkonzulunk volt s akinek családját Behidj Bey felesége itt többször is meglátogatta. — Feleségem így hát, már előbb járt Pesten, mint én — magyarázza a követ — s nagyon örülök, hogv a választottbírósági szerződést éppen én köthettem meg a török kormány nevében a testvér magvar nemzettel, akiket Tevfik Bey így jellemezett: — A magyarokat én keresztény törököknek tekintem . . . Új-Törökország problémáira terelődik a szó, elsősorban a latin betűk bevezetésére, e.ey óriási sárearáz hamutartó révén, aminek bordazatán inkább vaskos kottafélékhez, mint betűkhöz hasonló hieroglifek futnak élbe. Nvugati ember vigasztalanul analfabétának érzi maerát ezekkel a kacskaringókkal szemben, — viszont el lehet gondolni, miiven nphézségeket jelent a róluk való leszokás Törökországban, hiszen minden 16—40 év közt levő embernek vissza kell ülnie az iskolapadba . . . — Egy rendkívüli eset — mosolyog Behidj Bey, — ami az írástudatlanoknak kedvez .. . egyébként: a leermes«zebbre ható reform Kemal pasa összes újításai között. . . Kemal vasa . . . Élesprofilú, nagyon energikus, nagvon intelligens képmása a bíborvörös, selyemfényű tapéta közepéről néz le ránk — más nem is mutatia, hogv Töi'ökorszáp'ban vagvunk, legfeljebb a különösszépségű szőnyeg s a naírvszerű cigaretták. Egy fehér kandalló márványlapján ismét a Ghózi kis szobra .. . mellette díszes aranyrámában török betűkkel dedikált fénykép: Amannullah • •. Valami különös jelentősége van itt ennek a zsakettes, világos kamasnis, túlzott eleganciájú férfinortrénak, amelvnek olajosfénvű, keleties csillogású szeméből annvi fanatizmus árad. A modern haladásnak kétségkívül egyik legtragikusabb hőse ez az exotikus uralkodó, akinek népe dühösen visszalökte, összetaposta az európai vendégeskedésből hozott vásárfiát és szegény, megnemértett király végfül is mit tehetett volna egyebet: II. Józsefként, egy tollvonással eltörölte és visszavonta összes pátenseit! — Nem, nem — válaszol, ki sem mondott aggodalmamra a miniszter — a mi reformpolitikánk nem vezethet ilyenféle bajokra,