Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 2. szám - Maniu kormányon

MAGYAR KÜLPOLITIKA POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLPOLITIKAI LAP X. évfolyam 2. szám 1929 január 16 TARTALOM Oldal A. F.: Mariin kormányon 1 G. }.: Német terjeszkedés Kelet felé 2 A kisebbségi kérdés a Népszövetség előtt ... 3 Románia és Szerbia egymás ellen akartak támadni 1919-ben 4 A szerb államcsíny 7 Lippay Imre: Bolívia és raraguay 8 Szerb kultúra a régi Magyarországon . . .10 Poroszország rendezte a kisebbségi oktatást . . 11 Ember Gyula: A francia politika útvesztőjében 12 Megyery Efla: Diplomáciai körökben . . . .13 Rovatok 14 Weninger László: Magyarország és a B. I. T. . 18 Melléklet: A magyar kisebbségi intézet ankétje a Külügyi Társaságban. (Faluhelyi Ferenc, Vitéz Nagy Iván, Horváth Jenő és Szabó Pál előadása. Apponyi Albert gróf és Teleki Pál gróf felszólalása) 21 MANIU KORMÁNYON (A. F.) A Magyar Külpolitika május 1-i számában e sorok írója éles személyi portrét rajzolt Maniu Gyuláról, ki akkor látszólag reménytelen, de szívós és céltudatos ellenzéki küzdelemben volt az általa megalkotott Nagyrománia kormányával. Románia mindig a kiszámíthatatlan és előre nem látott politikai események hazája, nem exaltált és eruptív, mint Szerbia vagy Görögország, ennél kevesebb s politikai cselekvéseit a józan, körültekintő óvatosság jellemzi. Maniu kemény, makacs kitartása az ellenzék padjain mégis a miniszterelnöki székbe emelte őt s a gyulafehérvári nemzetgyűlés tizedik évfordulóját, nem ellenzéki pártvezérként, hanem miniszterelnökként ünnepelhettte meg. Talán ez is hozzájárult kormányra juttatásához, melyről mi, kik a román politikai életet kívülről szemléljük, nem tudhatjuk, hogy hatalomra jutása erőmérkőzés eredménye-e vagy pedig egy trükk, melyet a román politika nagymesterei és eddigi irányítói a liberálisok, játszottak meg különböző okokból. Az a szívós határozottság, mellyel Maniu Gyula 1918 novemberében mégis kicsikarta a gyulafehérvári — egyesülést kimondó — határozatokat, mint ezt Szász Zsombor érdekes cikke a Magyar Szemle decemberi számában elmondja, úgy látszik, most is jellemzi Maniu Gyulát, legalább abban a kitartásban, melylyel a hatalmat magának ki tudta verekedni. Határtalan népszerűség övezi Maniu Gyulát és óriási többsége valóban tiszta választás eredményeként jelentkezik. Népszerűségét meg tudja-e tartani, mikor súlyos államproblémák megoldásának feladata nehezedik reá, erősen kétséges. A külföldi kölcsön felvétele s annak előfeltételét képező kormányzati intézkedések, mint az adó és illetékek emelése, a bánya- és gáztörvény feloldása stb., szomorú kényszerűséget jelentenek, melyek végeredményében — a politikailag éretlen tömegek ítéletében :— Maniu Gyula tekintélyét fogják megnyirbálni. Ha ezeket a kényszerűségeket elvégezte Maniu kormánya, felvette a külföldi kölcsönt, kérdés, nem jön-e megint egy láthatatlan kéz, mely az állami konszolidáció nélkülözhetetlen, de népszerűtlen, feladatainak elvégzése után visszaadja a hatalmat megint az igazi urak, a Bratianuk kezébe. Államrendszerek nem változnak gyorsan s nehezen hihető, hogy Bratianuék végleg eltűntek volna a román politikai élet porondjáról. Sokkal nagyobb és erősebb a liberális szervezet, sokkal mélyebbek és összefüggőbbek a szálak Bratianuék kezében, hogy elhihessük, hogy Romániában nélkülük és ellenükre egy rezsim — hosszasan berendezkedhetik. Sokan Maniu népszerűségét és kormányának helyzetét az 1905-ös koalíció kormányával hasonlítják össze s biztosra veszik Bratianuék visszatértét. Nem lehet tudni... Ha Maniu Gyula valóban az a nagy ember, akinek hívei fanatikusan hirdetik s a kemény kitartás, mely őt eddig jellemezte, kormányelnöki székében is megmarad s teóriáiból, professzoros dogmáiból cselekvő, guvernementális államférfiuvá válik — akkor, de csak akkor, Maniu Gyula Nagyrománia valódi megalapítója lehet. Óriási munka, elvégezni csaknem lehetetlen, de annyi csuda történt már velünk, miért ne sikerüljön a románoknak ez is. Bár nehezen képzelhető és hihető, hogy a faji jellem, a kormányzásnak bevett módja, a korrupció máról-holnapra megváltozzék és eltűnjék. De egy bizonyos, hogy fanatizmussal sokat lehet tenni, Maniu pedig fanatikus. Érdekes volt a budapesti sajtó erős Maniubarát magatartása, a rádióval együtt, melynek jórésze volt abban, hogy Erdélyben legalább 40.000 magyar szavazat esett Maniura, melyek ha a Magyar Pártra jönnek, legalább 4 magyar mandátumot jelentenek. Másik oldalról állott a román tömegterror, ami megakadályozta a vegyes lakosságú községek népét abban, hogy titkos szavazás ellenére véleményét szabadon nyilváníthassa.