Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 21. szám - Maniu vitája az erdélyi magyar párttal

Magyat Külpolitika . 10 . 21. szám hallgatóság soraiban sem foglalhatok helyet ? nemzet, valamint a régi Magyarország és az erdélyi magyarok között, mondom, nagy gondot okozott nekem, hogy megtudjam, mi fog történni, ha a magyar elnyomó politika képviselői megjelennek a bukaresti parlamentben. És mélyen meghatott és őszinte mély csodálattal töltött el az engedékenységnek az a szelleme és az a testvéri mozdulat, amellyel a parlament és az ország politikusai fogadták azokat, akik még egy évvel ezelőtt legelkeseredettebb szószólói voltak a mi nemzetünk ellen irányuló elnyomó politikának. — Középeurópa számos országát és számos népét ismerem. Ismerem történetüket, valamint azokat az eseményeket, amelyek megrázták őket. Éppen ezért büszkeséggel állapíthatom meg, hogy a kisebbségekkel szemben belátóbb és lojálisabb nemzet, illetve ország nincsen, mint Románia. (!!) — A román nemzetnek csak szerencsét lehet kívánni, hogy bir ezzel a tulajdonsággal, mert csak erre a tulajdonságára támaszkodva fejlődhetik a román faj, érheti el a román párt azt a hatalmat és szerezheti meg a művelt népi k sorában azt a tiszteletet, amelyet kétségtelenül meg fog szerezni, akármit mondjanak is és cselekedjenek is ellenfelei. — Alkalmam volt az utóbbi időben beszélgetni más fajú és más országokból jött emberekkel, akik különböző alkalmakkor: a mezőgazdasági konferencia, vagy a jubileumi ünnepségek alkalmából jöttek hozzánk. Átutazták országunkat és alkalmuk volt szabadon megtekinteni, illetve megfigyelni minő elbánásban részesülnek országunkban a kisebbségek. És mélyen meghatott lojalitásuk, amikor felkerestek és kijelentették előttem: „Maniu úr, el kell ismerjük, hogy Románia a kisebbségekkel szemben nagylelkű és civilizált elbánásban részesíti őket. Célszerű lenne, ha minél több országból jönnének ide, hogy lássák és megtanulják, hogyan kell bánni a kisebbségekkel". — Ezen kétségtelen tényekkel szemben nem sokat számítanak azok az írások, amelyek a román nemzetet befeketíteni igyekeznek, de nem számítanak azok a nyilatkozatok sem, melyek itt elhangzottak, személy szerint igen tiszteletreméltó politikusok részéről, de akik mögött — s ezt állíthatom — nem állanak azok a néptömegek, amelyekre hivatkoznak. N. Jorga: Úgy van! Maniu Gyula: Ez a kormány semmiféle államcselekedetében nem fogja összetéveszteni a Magyar Párt vezetőségét magával az erdélyi és a bánáti magyar néppel. Kérem közönségünket, valamint az ezen problémák iránt érdeklődő világközvéleményt, cselekedjenek hasonlóképp és ne tévesszék össze a Magyar Párt vezetőségét a magyar néppel és ne tévesszék össze a Bethlen gróf által felolvasott levél tartalmát azzal, ami ott él a magyar népesség lelkének a mélyén. Ennek részletes magyarázata külön probléma, de nem érkezett még el az ideje, hogyan értem ezt és hogyan tudom állításomat bizonyítani is. De közeledik már ennek az ideje is és akkor elvitathatatlan tényekkel fogok bizonyítani. — Bethlen képviselő ur azt is szemünkre veti, hogy jelen törvényjavaslat a közigazgatásban nem biztosítja sem a magyar nyelvnek a jogát, sem pedig a kisebbségek jogait. Ez könnyű vád, tekintve, hogy ezek az urak éppen úgy tudják, mint az egész közvélemény, hogy a jelen törvényjavaslat kizárólag közigazgatási problémákkal foglalkozik, míg a kisebbségi nyelv használatának jogát a közigazgatásban, valamint a kisebbségi problémát különleges törvény fogja szabályozni, amely törvényen dolgozunk és amelyet a maga idejében a Képviselőház elé terjesztünk. — Bethlen gróf nyilatkozata elárulja azokat a törekvéseket, amelyek valósággal nagyítóüveggel keresik az ürügyet igazolására annak a határozatuknak, hogy nem vesznek részt a törvényjavaslat további tárgyalásában. Engedjék meg, hogy leleplezzem ennek az elhatározásnak az igazi okát. — A Magyar Párt egy idő óta azt a taktikát követi, — és a magyar nép fogja megítélni, vájjon az a taktika jó-e vagy rossz — hogy mindenáron ellenzékieskedik a kormánnyal, következetesen és minden áron harcol törvényeink ellen, és szakadatlanul kitalál elégedetlenségi okot a kormánnyal szemben, azt állítva, hogy ebben az országban semmi sem változott, amióta ez a kormány uralomra jutott. — Minő célt szolgál a Magyar Párt ezzel a taktikájával, nem tudom, de nem is akarom tudni, majd megtudjuk, ha annak ideje elérkezett. — Az a tény, hogy a Magyar Párt nem vett részt a jelen törvényjavaslat vitájában azt jelenti, hogy hű marad ezeknek az uraknak ahhoz az elhatározásához, hogy minden áron ellenzéki álláspontot foglalnak el. Mert ha résztvennének ebben a vitában, lehetetlen volna észre nem venniök, lépésről-lépésre, szakaszról-szakaszra azt a haladást, amelyet jelen törvényjavaslatunk jelent a ma érvényben levő törvénnyel szemben. És lehetetlen lenne észre nem venniök, — ami nagyon kellemetlenül érintette volna őket, — hogy ez a törvényjavaslat a demokratikus elveket teljesen érvényre juttatja, azokat az elveket, amelyek az egész nemzetnek s így a magyar népnek is, egyformán javára lesznek. — De mivel a Magyar Párt képviselői mindenáron ellenzékieskedni akarnak és ennek következményeképp nem óhajtják elismerni a nagy javulást, kitérnek a vita elöl. — Mindenesetre különös, ha valaki ily módon csinál politikát. De nem az én feladatom, hogy ezt számon kérjem, ezt majd számon fogja kérni tőlük saját népük, azok a választók, akik őket ide küldték, s akik egy nap tudatára édrednek annak, hogy képviselőik a valóságban megfeleltek-e vállalt feladatuknak oly mértékben, ahogy az kötelezettségük lett volna mind az országgal, mind pedig küldőikkel szemben. A magyarországi politikusból Románia miniszterelnökévé lett Maniu beszédje élesen rávilágít azokra az eszközökre, melyekkel a román hivatalos politika a nemzetiségi kérdésben dolgozik. Reklám egyfelől Románia mellett a külföldnek, amikor ellenőrizhetetlen állításokkal, a valóságot legkevésbé sem fedő kijelentésekkel bizonyítgatja a tájékozatlan Nyugatnak, hogy Románia milyen türelmet tanúsít a kisebbségi kérdésben, másfelől kétségbeesett kísérlet arra, hogy hízelgésekkel biztosítsa az uralomra jutott erdélyi párt helyzetét az elfogult királyságbeli tömegeknél. Bratianuék fő izgatási anyaga a Maniu-kormány ellen éppen a gyulafehérvári határozat, mely az ő centralizmusuk útjában van. Maniu ebben a beszédben azt akarja bizonyítgatni a királyságnak, hogy ez a gyulafehérvári határozat nem is olyan veszedelmes, mert hiszen a kisebbségeknek nem biztosított nemzetiségi autonómiát. Ennyiben igaza van Maniunak, mert a gyulafehérvári nemzetgyűlés csakugyan nem beszél autonómiáról, ellenben igenis benne van, hogy „minden népet saját anyanyelvén kell tanítani, igazgatni és bírálni olyanoknak, akik ugyanahhoz a nem-