Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 18. szám - A bukaresti agrárkongresszusról

Magyar Külpolitika * 10 • 18. szám A bukaresti kongresszust nem egy bizottság, nem is Bukarest, nem is az agrártársadalom rendezte, hanem az egész Románia. Az egész ország mozgósítva volt a kongresszus érdekében: az egész ország igyekezett kedves .házigazda lenni és az érkező előkelőségeket szeretettel fogadni. S jöttek is az előkelőségek külföldről. Jelen volt az üléseken a volt ausztriai köztársasági elnök, Hainisch. A külügyminisztérium fogadásán hosszan elbeszélgetett velem és mint alapos szakértő, konstatálta, hogy mily ügyesek a románok a vendéglátásban. Bukarestben volt a német és belga földmüvelésügyi miniszter is, az olasz földmüvelésügyi államtitkár, aki a latin testvérre tüzes fasiszta beszédet mondott, amelynél bensőségesebbet és őszintébbet aligha mondtak Pestet járt olasz barátaink. Franciaország is különösen nagy és előkelő delegációt küldött Bukarestbe. Volt legalább 50 tagja, Vogue, Massé, Tardy, Nicolay, Vermorel, Barthe, Douarche, stb. Ezek a nevek, amelyek hamarjában eszembejutnak. Hasonló a német delegáció. A csehek hetvenen voltak és 30 tanulmányt adtak be. És mi? Hatan voltunk névleg, de a delegáció vezetője és helyettese az üléseken kívül az agrár reform üggyel voltak elfoglalva; kettőnk témája nem volt napirenden. Egy tanulmányunk került csak előadásra; egyéb szereplésünk nem volt, mert a hatodik delegátusunk szakíró volt. Két év múlva Prágában lesz az agrár-kongreszszus. Ha ott is ilyen erős képviseltetésünk lesz, úgy elmondhatjuk, hogy Magyarország, amely pedig agrárország, négy éven át jóformán ki volt kapcsolva a nemzetközi agrárvilággal való érintkezésből. Megjegyzem, hogy egy tag részvétele a kongreszszuson útiköltséggel együtt nem került 200 pengőbe, szerény igények mellett. * A román kormány budapesti kereskedelmi attaséját rendelte a magyar delegáció mellé a kongresszus alatt. (Ezt tette egyébként a más delegációkkal is.) Matasaru attasé úr sokirányú figyelméért itt mondok köszönetet valamennyiönk nevében. Persze, magyarul is beszél. Igazán mindent megtett, hogy jól érezzük magunkat. Kaptunk egy autót állandó rendelkezésünkre. A soffőrje erdélyi fiú volt. Magyarul beszélgethettünk vele. De kivel nem lehet magyarul beszélni Bukarestben ? A belügyminiszterrel kívántam beszélni. Tíz perc alatt bent voltam nála. A tíz perc alatt két titkárjával beszélgettem — magyarul. A miniszter persze perfekt magyar. Az egyikünk hotelje magyaré. Mindenikünk hoteljében a pincér, portás, szobalány magyarul beszél. Bukarestben több mint 100 ezer magyar él. Rövidesen úgy éreztük magunkat Bukarestben, mintha nem is oly országban lennénk, amelynek nyelvét nem ismerjük. A kongresszust a parlamentben tartották. A parlament 23 magyar képviselőjén túl több mint száz oly képviselő van, aki nyelvünket beszéli a román törvényhozó testületben, amióta nem a soviniszta liberális párt van az uralmon. Az uccákon magyar szót lépésenként hallhatunk. Aki érti a román nyelvet, tudja, hogy Romániában többet beszelnek Magyarországról, mint bármely más államról. Ez érdekelt. Egész rendkívüli dolgokat tudhat meg az ember, ha egy nép közt él. Nem a román sajtó a román néplélek igazi tükre. És nem is a demagóg politikus ... Azonban maradjunk az agrárügyeknél. Agrárkérdésekben Románia és Magyarország meg kell, hogy egyezzék. Ostobaság volna, hogy egymás árait tiszta hazafiságból a jövőben is vernék és közben termelésük tovább menne tönkre az állandó ráfizetésben. A közeledés első lépéseit láttuk. Csak tovább kellene menni a hivatottaknak vagy a hivatalosabbaknak. Egyebekben is jó lenne némi megértés. El is fog ez jönni. Ha Magyarország ipara virágzani akar, keleti piaca nélkül nehéz lesz sikert elérnie, főleg ha tekintetbe veszi, hogy a védvámok magasságát szegényedő agrártársadalmunk nem sokáig birja már. Németország kezd lassan felejteni és újból megjelenni Romániában, ületve mostmár Nagyromániában. A régi kis állam helyett 17 milliós néppel számolnak Berlin statisztikusai. Hideg ésszel kell e dolgokat mérlegelni. Odaát van igen-igen sok gondolkodó fej, aki máskép fogja fel az ügyet, mint ahogy átlag képzeljük. A Cuvantul és a Curentul című lapok nagyon élesen belekötöttek a magyar delegációba. Csodálatos változatban halmozták el a nem ékesítő jelzők oly bőségével, amely bőséget jó lett volna a legközelebbi termésre rezerválni. Azt mondták, hogy visszaélve a vendégjoggal, alattomban integritási propagandaanyagot osztottunk szét. Hamar megállapítottuk, hogy egy magyar tanulmány az egész Kárpátok medencéje hidrográfiai térképét tényleg használta is, azonban a tanulmányt a román bizottság nyomatta ki és osztotta szét és így vád bennünket nem érhetett, mert ha bármely kifogás lehetett volna a tanulmány ellen, úgy a román bizottság lett volna oly hazafi, mint az újságok, amelyek megtámadtak és interveniált volna. A tanulmány szerzője nem volt velünk, egyébként is jómagunk a tanulmányról nem is bírtunk tudomással, illetve csak kinn tudtuk meg, hogy az kiküldetett, így nem is oszthattuk széjjel. A delegáció többsége amellett volt, hogy nem kell reagálni s hogy főleg- a román bizottságot nem kell belevinni a hírlapi cikkek pergőtüzébe. A külföldi delegációk úgyis tudták, hogy semminemű propagandafüzetet tőlünk nem kaptak, de valószínűleg a támadásról sem vettek tudomást. És hallgattonk is. Ezt az incidenst például hoztam fel arra, hogy nagyon sok ismeretlen vagy túl jólismert intenciójú hírlapi támadás nem talál odakint sem visszhangra; a publikum — úgy látszik — rezerváltan fogadja a beállításokat, megelégelte az uszításokat és más irányzatot keres. Ezt az új irányzatot sokan várják. Rövidesen az a sajtó lesz a kedvelt, amely a megértést és nem az összeveszitést propagálja s amely mélyen szántólag keresi az okokat, amelyek a népek gazdasági boldogulását akadályozzák. A bukaresti kongresszus egységes agrárfrontja nagyban segítette a népek közeledését, amely nélkül a civilizáció képtelen fejlődni.