Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1929 / 18. szám - A bukaresti agrárkongresszusról
1929 9 Július 6 tetést a trianoni békeszerződés végrehajtási intézkedései törülték.) Amikor ezt teszik az államok, a nemzetközi szokásjogban gyökerező egyik legelemibb alapjoguk, az ú. n. önfenntartást jog alapján járnak el. Az adott esetben tehát amennyire nincsen csodálkozni való a cseh próbálkozáson, éppen annyira természetes a magyar ellenintézkedés is, annál inkább, mert a magyar hivatalos jelentés szerint tettenérés esetéről is szó van. Ezzel voltaképpen napirendre is térhetnénk az ügy felett, ha a magyar önfenntartási jognak ezt a természetes gyakorlását nem követte volna cseh részről egy teljesen más minőségű megokolatlan tény. Ennek nemzetközi jogi elbírálása, illetőleg az azt követő magyar állásfoglalás attól függ, van-e utóbbi esetre jogforrásunk és mit tartalmaz. Megjegyezzük, a régi nemzetközi jog a ius commercii-t, tehát az egyes államok jogát a nemzetközi forgalomra az államok alapjogai közé sorozta, melytől más (szomszéd) államok részéről való elvonás jogsértés számba ment, jelentve egyúttal a jogsértőnek a nemzetközi jogközösségből való kirekesztését. Az újabb nemzetközi jog irányzata ennél sokkal enyhébb, amit a nagy nemzetközi jogász, Strupp Károly, a következőképp fejez ki: . — Téves az a gyakran hangoztatott felfogás, mintha az államokat kereskedelmi szerződések megkötésére, vagy akár csak kereskedelem üzésére kötelezni lehetne. („Eine Pflicht zum Abschluss von Handelsvertraegen oder auch nur um zum Commerzium faelschlich vielfach behauptet!" Theorie und Praxis des Völkerrechtes, 1925. 72. old.) A közös határpályaudvarok tárgyában 1923 március 8-án megkötött és 1926 október 8-án életbeléptetett általános megállapodás kikötései (Genf), amelyek megszegése egyoldalúlag jogsértést jelentene és magyar részről megtorlást vonhatna maga után, a jelen esetre nem vonatkoztathatóak. Itt inkább a két állam vasúti igazgatósága közötti megállapodásról, (Liszt felfogásával szemben államközi szerződésnek ez sem tekinthető), illetőleg annak cseh részről történt megszegéséről van szó, ami nemzetközi jogi értelemben inkább tekinthető olyfokú méltánytalanságnak, hogy esetleg retorzió lehessen reá a méltó válasz. De bármiként nézzük is ezt az incidenst, a cseh eljárást rendkívül barátságtalannak kell tekintenünk. Publicisztikai nyelven: meggondolatlan diplomáciai manővernek, zaklatásnak is nevezhetjük, ami mindenre jó, csak arra nem, hogy az annyira kívánatos magyar-cseh közeledést és gazdasági együttműködést, melyre pedig annyira szeret hivatkozni a csehszlovák külügyminiszter, valóban meg is teremtse. A bukaresti agrárkongresszusról* Irta: PÓKA-PIVNY BÉLA Dr. Bukarest, 1929 június hó. B ukarest túl van erőpróbáján. A nagy agrár-kongresszus szervezése sikerült. Negyven állam hatszáz delegátusának kell elismernie, hogy Romániában is lehet nagy nemzetközi összejövetelt tartani és pedig a befektetett munkával arányban sikeresen. A kis magyar delegáció szétoszlott. Vezetője Péchy Tibor, helyettese Blaskovich Sándor volt. Mint szakelőadó dr. Sigmond Elek volt a delegáció tagja. Csatlakozott a delegációhoz Tóth B. László szakíró, Gerbán Iván, akinek Bukarestben megelőzőleg cukorügyben konferenciája volt és magam, aki az ott öszszegyült külföldi agrárképviselőkkel kívántam az agrárhitelek nemzetközi tárgyalása érdekében érintkezni. A kollegák elutaztak. Csak magam vagyok már Bukarestben hatunk közül. Gondolkozom a történteken. Gondolataim visszaszállnak a távolabbi múltba s keresgélnek a jövőben. Nehéz beszámolót írni a bukaresti kongresszusról Budapestre. Könnyű volna talán és főleg tetszetős *) Jeles cikkírónknak fenti sorait azzal a megjegyzéssel közöljük, hogy a megértés politikáját készségesen hajlandók vagyunk szolgálni, bár, a magunk részéről még nem látjuk a jeleit annak, hogy a békés közeledésnek és kölcsönös megértésnek szándéka román részről valóban komoly lenne. Más egy nemzetközi konferenciának udvariassággal telített levegője és más az érdeken alapuló reálpolitika, amely éppen az utóbbi hetekben újabb súlyos intézkedésekkel sújtotta a román területen élő magyar véreintet. Amely percben azonban tettekkel is bizonyítani fogja a román politika békés szándékait, az elsők között leszünk, akik eddigi felfogásunkat készséggel revideálni fogjuk. A szerk. a gyenge oldalak kidomborítása. De én nem ezt az utat választom. Megmaradok benyomásaim hű regisztrálása mellett, még ha nem is ez a népszerű írások útja. Előadásom nem terjed ki a tárgyak vitaanyagra, amely oly óriási volt, hogy a román bizottság kilószámra küldte hotelünkbe az általa egységesen kinyomatott előadásokat. * Már az ősszel észrevettem a külföldön, hogy a bukarestiek egy nagy kongresszust készítenek elő. Románia tudatában van annak, hogy agrárállam, azt nem is takargatja, hanem igyekszik az agrárkongresszust kihasználni aspirációi érdekében. Soha alkalmasabb időpont nem volt elképzelhető erre, mint a mostani. Az agrár-termelés le van törve, a szervezkedés szükségét az egész világ mezőgazdasága fokozódó mértékben érzi és emiatt mindinkább keresi az alkalmat arra, hogy gondolatait kicserélje, a jövőről beszéljen. Románia ezt nagy biztonsággal is használta fel egy nagy, ország-világ előtti propagandára. Románia ügyesen, elismerésreméltóan úgy szerepelt, mini; egy főleg agrárország, amely Iha szegény, elsősorban annak köszönheti gyenge pénzügyi helyzetét, hogy az agrártársadalom mindenütt szegény. Sok hasznára volt Románia propagandájának a földművelésügyi minisztere, Michalache, aki parasztruhában jelent meg mindenütt. Ismételve beszéltem vele és meglepett tájékozottsága, amellyel a mi viszonyainkat ismerte. Saját országa ismeretének pedig garanciája szerény eredetéhez mért fényes karrierje.
