Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 18. szám - A MacDonald kormány nehézségei Ujabb szénipari krizis fenyeget - A leszerelés kérdése elméletben és gyakorlatban - Az angol-orosz viszony - A Rajnaterület kiürítésének következményei

Magyar Külpolitika * 6 • 18. szám A javaslat tulaj donképen kiegyenlítés a magyar revizionista álláspont és a román álláspont között. Tlomániának nem okoz lényeges terület veszteséget s csak három helyen nyomulna be mélyebben, de még így is alig észrehetően a jelenlegi román határok mögé, ami Románia hatalmi pozícióját nem érintené. Azáltal, hogy a románok külső települési vonalát, a Királyhágón inneni románságot meghagyja feltétel nélkül a román impérium alatt, a javasolt autonómiáknak adandó politikai jogok effektivitását csökkenti, mert az autonómiákat mindenütt a teljes román állam övezné. Mindenesetre meggondolandó és megfontolandó propczició, melynek praktikumát csak az a sajnálatos tény rontja le, hogy román részről minden ilyen terv teljesen indiscutabilis. Lényege azonban az autonómiáknak adandó tartalom volna. Napokban beszélgettem egy külpolitikus barátommal, ki most jött Bukarestből és érintkezett a román politikai élet vezetőivel. Mondja, hogy az egész román politikai életet egy bizonytalanság irritálja s ez a magyar kérdés. Amikor ezt érzi a román politika, ugyanakkor pedig képtelen megérteni, hogy az egész új állam nemzetközi és politikai „biztonságának" első előfeltétele az erdélyi kérdés kielégítő megoldása. Mert előbb vagy utóbb az erdélyi kérdés, meiy ma valahogy lekerült a napirendről, a maga latens erejénél fogva az egész közép-európai politikai kardinális kérdésévé válik. Maniu Gyula álláspontja a „vagy mi vagy ők" nem éppen az európai érdekek szempontjából mondatott el s nem hisszük, hogy ezt az álláspontot akár Róma, akár Varsó vagy talán még Páris is osztaná. Ha tehát Maniu és Bratianu a kérdést ebben a rideg, kíméletlen formában teszik fel, ebből csak az látszik, hogy nemzetük nemzetközi érdekeivel nincsenek tisztában. Ez az álláspont a „vagy mi, vagy ők" konveniál nekünk is, mert hátha annak a Románia által iniciált, ma már megint kirobbanásokhoz vezethető agresszív román politikának az eredménye az erdélyi kérdésben az lesz, hogy mégsem ők, hanem mi fogjuk az erdélyi kérdést megoldani. Ezt a propozíciót pedig Aldo Dami se vetette fel. Ha Bukarestben azt hiszik, hogy csak azt a politikát követhetik román nemzeti érdekből, melyet követnek, ám higyjék. De ez a politika Nagyrománia katasztrófájához s Erdély feltámadásához fog vezetni. A MacDonald kormány nehézségei Ujabb szénipari krizis fenyeget — A leszerelés kérdése elméletben és gyakorlatban — Az angol-orosz viszony — A Rajnaterület kiürítésének következményei — Londoni tudósítónktól. — M

acDonaldék egyelőre biztosan ülnek a nyeregben, bár oly súlyos nehézségekkel kell megküzdeniük és oly súlyos problémáik vannak, hogy máris felvethető a kérdés, soká bírják-e uralmukat fenntartani. A konzervatívok egyelőre tartózkodnak minden támadó lépéstől, sőt nem is kívánják gyors bukásukat, egyfelől, hogy legyen kellő idejük az erőgyűjtésre, másfelől, hogy a szocialisták lejárassák magukat és az angol közönség előtt bebizonyíthassák, hogy Anglia nemzeti érdekeit szocialista kormány nem tudja biztosítani. MacDonaldnak nehézségei a saját pártjában kezdődnek. A szocialisták balszárnya máris teljesen elégedetlen a kormány mai mérsékelt összeállításával és mérsékelt programmjával és ez a csoport, mintegy negyven képviselő, már most szakítani akar MacDonalddal, hogy külön pártot alakítson. Hasonlóképpen nagyon veszélyes MacDonaldra nézve a szénbányászat krízisével, az angol ipari világ legakutabb kérdésével kapcsolatos politikája. Ezt a problémát néhány hónapig egyáltalán nem akarta MacDonald érinteni, különösen mert a konzervatív kormány legutolsó intézkedései a széntermelest — úgy ahogy — gazdaságossá tették, de az utolsó napokban a szénbányász szakszervezetek teljesen erőszakos és gazdaságilag veszélyes követeléseire MacDonald olyan koncessziókat tett, amelyek könnyen felidézhetik az 1926-os általános sztrájknak Angliára nézve katasztrofális megismétlődését. Külpolitikájában hasonló nehéz problémák előtt áll MacDonald. Az első ilyen problémája az angolamerikai leszerelés. MacDonald is, Hoover is a legnagyobb ügybuzgalommal fogtak e kérdés megoldásához, de már az első lépés után alaposan megtorpantak. A tengeren való hatalmi paritásra vonatkozólag Anglia és Amerika között két alapjában teljesen ellentétes felfogás áll szemben, amelyek lehetetlenné teszik, hogy ez a kérdés oly gyorsan és úgy oldódjék meg, amily gyorsan és ahogyan ők ketten tervezik. Egyikőjük sem ismeri teljesen a kérdés nehézségeit és a két állam tengerészeti szakértői velük szemben ellentétes álláspontot foglalnak el. Erre vonatkozólag igen érdekes fényt vet az az epizód, hogy amíg Londonban Hoover megbízottja, Dawes tábornok, MacDonalddal e kérdésről tárgyalt, ugyanakkor Washingtonban Borah szenátor, mint a szenátus külügyi bizottságának az elnöke és Sir Esme Howard, Anglia ottani nagykövete, akit még a konzervatív kormány nvezett oda ki, bizalmasan szintén tárgyalták ezt a kérdést és ez utóbbi kettő egészen más szempontokat jelölt meg a kérdés megoldására, mint MacDonald és Hoover. MacDonald helyzetét súlyosbítja, hogy kezdetben nagyon is felcsigázta az angol közvéleményt, amely a kérdést szintén nem ismeri mélyebbről, és nagyon kiábrándítólag fog hatni, ha nem sikerül a problémát rövidesen közmegelégedésre megoldania. Az angol-orosz viszony megoldásának hasonló nehézségei vannak. Ismeretes, hogy az első MacDonald-kormány bukását 1924-ben éppen az oroszokkal kötendő szerződéstervezet idézte elő, mely szerződésben az orosz kormány Angliától nemcsak egy megalázó kölcsönt akart kicsikarni, de amely megállapodás gazdasági szempontokból is rendkívül káros let volna Anglia érdekeire. Az elhidegüléss a két állam között azóta csak fokozódott és 1927-ben diplomáciai és gazdasági szakításhoz vezetett.