Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1929 / 16. szám - A Magyar Külügyi Társaság közgyűlése
Magyar Külpolitika 12 16. szám A M agyar Külügyi Társaság közgyűlése Berzeviczy Albert Andrássy Gyula grófról — Eöttevényi Olivér beszámoló jelentése — Uj tagok választása A Magyar Külügyi Társaság június hó 15-én, délután öt, illetve hat órakor tartotta folyó évi rendes közgyűlését, amelyen Berzeviczy Albert v. b. t. t., a Társaság elnökhelyettese elnöklete alatt szép számmal jelentek meg a Társaság tagjai, nagyrészt közéletünk kiválóságai: Lukács György, Perényi Zsigmond báró, Pékár Gyula, Esterházy Móricné grófnő, Nemes Antal, Kratochwill Károly, Tánczos Gábor, Csekonics Iván gróf, Tasnády Szüts András, Vitéz Raics Károly, Kaán Károly , Harkányi Béla báró, Zichy Ernő gróf, Rüblein Richárd, Móricz Péter, Pechány Adolf, Vikár Béla, Gonda Dezső, Fest Aladár, Sötér Sándor, Márffy Oszkár, Vitéz Nagy Iván, Miklósváry Endre, Cseh Ferenc, valamint a Társaság tisztikarából Eöttevényi Olivér ügyvezető alelnök, Horváth Jenő, Lutter János, Klimes Károly, Radisics Elemér, igazgatók, Albrecht Ferenc ügyész és a titkári karból Berényi Jenőné, Heylmann Ottmár, Drcker György és Fiedler Sándor báró. (A Felső Dunántúli Mezőgazdasági Kamara, mint alapító tag képviselőül bejelentette: Szávozd Richárd és Holitsoher Károly nagybirtokosokat.) Távolmaradásukat kimentették: Gabányi János, vitéz Jánky Kocsárd, Ripka Ferenc, Preszly Elemér, Huszár Károly, báró Szterényi József, Gratz Gusztáv, Rottenbiller Fülöp, Póka-Pivny Béla, Ravasz László, Bruckner Győző, Tóth Jenő, Visnya Ernő, Tauber Attila és Bársony Oszkár rendes tagok. Berzeviczy Albert elnök a közgyűlést megnyitva és üdvözölvén a megjelenteket, a jegyzőkönyv vezetésére Mosonyi Béla tanárt, a Társaság gyorsirótitkárát, hitelesítésére pedig Perényi Zsigmond báró és Kratochwill Károly rendes tagokat kérte fel. A napirend előtt Berzeviczy Albert mindenekelőtt a minap elhunyt Andrássy Gyula grófról, a Külügyi Társaság alapítása óta társelnökéről, az elhunyt nagy magyar külpolitikusról emlékezett meg emelkedett és mélyen megilletődött hangon tartott beszédben, amelyet a közgyűlés résztvevői, a mély gyász jeléül állva hallgattak végig. — Andrássy Gyula halála, — úgymond Berzeviczy Albert, — rendkívül súlyos gyászt jelent Magyarországra nézve, mert az ő rendkívüli tehetségét, államférfiúi hírnevét, amely messze hazánk határain túl terjedt, jól ismerjük, és mindnyájan úgy érezzük, mintha ő a magyar közéletnek és közéletünk neki adósa maradt volna, azzal, hogy egy befejezetlen pályát jelent az ő közéletű működése, amelyen ugyan nagy kvalitásait mindig éreztük, s ezzel nagy űrt Az Escurial, Madrid mellett. hagyott hátra a magyar közéletben, de mégse értük el általa mindazt, amit tőle várhattunk. A mi fájdalmunk annál mélyebb az egész ország fájdalma mellett, mert az elhunyt nemcsak egyike volt legkiválóbb külpolitikusainknak, de a Külügyi Társaságnak alapítása óta egyik társelnöke volt, aki Társaságunkban előadást tartott és még nemrégen is érdeklődött a Külügyi Társaság működése iránt. Nekünk tehát okunk és jogunk van a nagy gyászban való teljes részvételre. A mély hatást keltett szavak nyomán a közgyűlés kimondta, hogy Andrássy Gyula grófnak emlékét a Magyar Külügyi Társaság kegyelettel őrzi és azt közgyűlésének jegyzőkönyvében megörökíti. Ezután ugyancsak a napirend előtt Pékár Gyula alelnök bejelentette, hogy a Külügyi Társaság, valamint a Korvin Mátyás Társaság és az Otthon írók és Hírlapírók Köre meghívására, számos olasz előkelőség fog a közeljövőben előadásokat tartani. A Külügyi Társaságban Gaetano Re Dávid, Galhavresi, Ciarlatini és Viliari olasz hók, tudósok és professzorok, valamint Ruyssen francia egyetemi tanár előadásaira van kilátás. A közgyűlés a bejelentést örömmel tudomásul véve, a kérdés részletes megvitatását az igazgatóság elé utalta. Áttérve a közgyűlés napirendjére, annak során Eöttevényi Olivér ügyvezető alelnök tartotta meg részletes és a Társaság mult évi egész életét és működését kimerítően ismertető jelentését, amely így hangzott: Nagyméltóságú Elnök Úr! Tekintetes Közgyűlés! Ismét egy év telt el azóta, hogy a Magyar Külügyi Társaság legutóbbi közgyűlését tartotta és immár kilenc esztendőre tekinthetünk vissza a Társaság működésének a méltatásánál; ilyenkor tehát joggal teszi fel a kérdést minden érdeklődő, hogy vájjon megfeleltünk-e a programmunknak, igyekeztünk-e munkásságunkat kimélyíteni, és van-e remény arra, hogy kitűzött céljainkat erős akarattal és rendületlen kitartással valóra tudjuk váltani? Én, aki immár hatodik esztendeje vagyok oly szerencsés, hogy a Külügyi Társaság ügyvezetői tisztjét elláthassam s aki vezetőink bizalmából és a közgyűlés megértő támogatásával igyekeztem mindig Társaságunk hivatását híven szolgálni, őszinte vallomást tehetek arról, hogy legjobb hitem és meggyőződésem szerint a zászlóhoz hívek maradtunk és minden nehézség ellenére is kitartóan dolgoztunk azon, hogy tevékenységi körünket kiszélesítsük és azt, amit programmba vettünk, becsülettel teljesítsük. A lefoiyt év alatt — épúgy, imint az előző esztendők során is — a Társaság tevékenységének egyik legjelentősebb mozzanata volt a szakosztályok működése. Itt kell legintenzívebben élnie a Társaságnak, itt tartjuk felolvasó- és vitaestélyeinket, itt találkoznak egymással különböző szakférfiaink s leginkább itt érlelődnek meg azok az akciók, amelyek a Társaság célkitűzéseit szolgálják. Nyolc szakosztályunk az elmúlt évben is folytatta tevékenységét, de csak az igazságnak teszek eleget, amikor külön kiemelem a külpolitikai és népszövetségi,