Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 16. szám - Csehország és a Balkán - A szerbek végre elismerik a határkngazitás jogosultságát

Magyar Külpolitika 8 16. szám megbízatással délszláv területre. Erre a szerb hatóságok ezeket a bolgár fegyvereseket Carobrodnál átdobták a határon. Ezt az elképesztő hamisítást aligha hiszi el a délszláv állam akármelyik protektora is, hiszen tudvalevő, hogy statárialiter agyonlövik a gyanús fegyveres alakokat a határ közelében a szerbek, nemhogy ilyen értékes bizonyítékokat kiadnának a kezükből: oiyan fegyveres bolgárokat, akik terhelőleg rávallottak a bolgár kormányra, hogy az fegyverezte fel és küldte őket különleges megbizatással délszláv területre. Zsivkovicsék abszolutizmusa rettenetesen meg lehet szorulva, ha már ilyen gyermekes mesékhez kénytelen folyamodni hangulatkeltés okából. A belgrádi központi sajtóiroda vezetője, Marjanovics, vasárnap Zágrábban tárgyalt, hogy ott fiókot nyisson a sajtóirodának. Úgylátszik, belgrádi keltezéssel már hiába küldözgetik a meséket nyugatra, Zágrábnak több hitele van és ott akarnak rágalmazási központot felállítani Magyarország ellen. Elég lesz Belgrádnak a Bulgária ellen folytatott sajtóakció is. A szerb sajtólármában azonban olyan szó is elhangzott, melyet nem hagyhatunk figyelmenkívül. Belgrád legnagyobb és legelevenebb lapja, a Vreme, június 15-iki számában hosszan magyarázgatja, hogy Walkó külügyminiszter válasza a kisantant-jegyzékre még jobban kiélesítette a szakadékot Magyarország és a kisantant között, mert azt bizonyítja, hogy Bethlen beszéde nem egyszerű rögtönzött szóvirág, hanem jól meggondolt és előre elkészített irredenta programmja a magyar kormánynak. Ha egy miniszterelnök a maga reményeit ünnepélyesen és kategorikusan proklamálja, akkor ezek többé nem remények, hanem a kormány hivatalos programmjának és akciójának pontjai. Ezzel a hivatalos programmmal szemben pedig a legerélyesebben fel kell lépni a kisantantnak, hogy még csírájában elfojtsa a magyar kormánynak minden olyan cselekedetét, amely ilyen remény megvalósítására törekszik. Elvárja a nagyhatalmaktól, hogy azok lehetővé teszik a legenergikusabb eszközökhöz való nyúlást a magyar akció azonnali letörésére. A nagyhatalmaknak megvan a lehetőségük és módjuk hozzá. Ha azonban ez az akció sem vezetne eredményre, akkor a Népszövetséghez kell fordulni, mert ennek kötelessége Európa békéje felett őrködni. Kiemeljük ezekből a fejtegetésekből azt, hogy a kisantant, legalább is szerb részről, nyíltan bevallja, hogy neki nincsen képessége és eszköze Trianon revíziójának megakadályozására. Még világosabb ez a cikk egy másik helyén, mely szószerint ilyeneket ír: — A határok kiigazítását békés úton, amint azt a Népszövetség szabályai előírják, csak kisebb mértékben lehet elképzelni, legfeljebb határkiigazítás formájában, de semmiesetre sem lehet szó olyan mértékű határkiigazításról, amely feltámasztaná Szent István király ezeréves határait, amint azt Bethlen és Walkó követelik. A belgrádi lapok ma, az abszolutizmus idejében kül- és belpolitikában egyaránt csak azt írhatják, amit a miniszterelnökség sajtóosztályának előzetes cenzúrája megenged. Ilyen fontos elvi kérdésekben valószínűleg maga a sajtóosztály látja el anyaggal a lapokat. Azt látjuk tehát a Vremének ebből a cikkéből, hogy a délszláv állam, amely eddig hallani sem akart a legcsekélyebb határkiigazításról sem, végre mégis belátta, hogy a határkiigazítás elkerülhetetlen s most már csak azért küzd, hogy a koncból minél nagyobbat tarthasson meg magának. Annyi cseh kezdeményezés után tehát most már Belgrád is elvben elismeri a határkiigazítás kényszerűségét. Ha pedig elismeri, gondoljon mindenekelőtt a Muravidékre, ahol harmincöt községet már a határkiigazító bizottság visszaítélt Magyarországnak, de ezek visszacsatolását hatalmi szóval még mindig megakadályozta a délszláv kamarilla. A. bolgár Duna A

bolgár államvasutak vezérigazgatósága a napokban terjesztett be terjedelmes jelentést a bolgár vasútvonalak és kikötők jelenlegi állapotáról es a szükséges építkezésekről. A jelentés különösen a feketetengeri Várna kikötőben ajánlja a gabonarakodásra szükséges rakpartok kiépítését és a hullámtörő gát új megerősítését, mert a mólók állapota az itteni roppant heves tavaszi viharok miatt aggodalmakra ad okot. E legsürgősebb teendőn kívül kéthárom évi részletre felosztva, több kisebb dunai kikötő kiépítését javasolják, mindegyiket gabonakiviteli szempontból. Ezek Dolni-Zibar, Akcsar, Novoszeló, Koszlodni, Dolni-Vadin és Beslif. A kikötők kiépítése azért életkérdése Bulgáriának, mert az egész bolgár importnak majdnem fele, az exportnak pedig több mint a fele a dunai kikötőkön keresztül bonyolódik le. A ruszcsuki kereskedelmi és iparkamara jelentése szerint 1927-ben 466.000, 1928-ban 371.000 tonna került kivitelre a főbb dunai kikötőkön át. A csökkenés oka az, hogy tavaly igen rossz volt a tengeritermés és ezzel nagyot esett az export. Ebből az egy terményből 1927-ben 91.000 tonnát vittek ki a Dunán, tavaly azonban mindössze 16.000 tonnát. Majdnem ugyanilyen arányban esett a rozs- és árpakivitel is. A Bolgár Nemzeti Bank statisztikája szerint 1928-ban 458.000 tonna volt az import a dunai kikötőkön át, vagyis az egész kivitel 41 százaléka. A bevitelnél ez a szám 56 százalékra emelkedett. A kivitel 52.8 százaléka a Dunán a ruszcsuki kikötőre esett, ami az egész bolgár import 21.7 százalékát teszi. Ruszcsuk és Szisztov forgalma állandóan emelkedik, Lomé és Viddiné a kis „hinterland" miatt azonban csökken, úgy hogy a nagyobb gazdasági hátterű kikötőket kénytelen most Bulgária kiépíteni, mert Ruszcsuk és Szosztov az emelkedő forgalmat nem birja lebonyolítani. ... „A magyar probléma ma külpolitikai probléma. Azt a látókört, amelyet természetszerűleg, ha nem vesztettük is el teljes mértékben külpolitikai téren, de amely meggyengült a •magyar nemzetben, mert kizárólag belpolitikai problémákkal foglalkozott, vissza kell szereznünk, még pedig nemcsak a magasabb rétegekben, hanem az egyszerű embereknél, a falvakban is, mert mindenkinek tudnia kell, hogy cselekvésének, gondolkozásának, nyilatkozásának következményei vannak nemcsak belpolitikai téren, hanem külpolitikai téren is." BETHLEN ISTVÁN GRÓF