Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 16. szám - A MacDonald kormány külpolitikai tervei

1929 Június 22 lentést, amelyekből talán enged sejtetni bizonyos szimpátiát egy esetleges békereviziós politikával szemben, azokat nekünk mégsem szabad esetleges vérmes reményekkel f élremagyarázni. Anglia belpolitikai helyzetében olyan súlyos problémák várnak ma megoldásra, amelyek nem engedik, hogy egy angol kormány csak egy kissé is közvetlenebbül foglalkozzék olyan kérdésekkel, amelyek Angliát legjobb esetben is csak másodsorban érdeklik. Sajnos a trianoni béke revíziója is csak egy ilyen másodrendű külpolitikai kérdés itt, amely Angliára nézve semmiképen sem életprobléma. Az angol szocialista választótömegekből, amelyek pedig itt erősen ellenőrzik az általuk uralomra került kormány politikáját, csak nagyon, de nagyon kevesen tudják, hogy van egy magyar kérdés is a világon. Sőt a szocialista párt aktív politikus tagjainak az informálására az elmúlt napokban a pártban köröztek egy európai térképet, amelyen az volt feltüntetve, különböző vonatozással, hogy mely államok külpolitikája érinti és befolyásolja a legközelebbről az általános európai politikai helyzetet és ezen a térképen Magyarország nem is volt feltüntetve. Emellett még az angol politikai életben régen bevett szokás az, hogy akár a miniszterelnök, akár a külügyminiszter egy olyan külpolitikai kérdésben, amely Angliát nem érinti közvetlen közelről, csak akkor szólal föl, ha már előtte alaposan átnézte e kérdésre vonatkozólag a külügyminisztériumtól az ú. n. Permanent Under-Secretary of State részletes jelentését. A Permanent Under-Secretary pedig a szocialista kormány alatt is ugyanaz marad, mint aki volt az eddigi kormány idején. Túlságos pesszimistának sem szabad azért lennünk, csak meg kell találni a helyes középutat, amelyen a mai változott helyzetben is tudunk dolgozni a magyar ügy érdekében. Angliában ma mindenesetre egy igen erős pacifista vágy uralkodik, amely az uralomra kerülő bármelyik párthoz tartozó kormányokra is hatással lesz. Ebben a hangulatban pedig meg lehet éltetni, hogy ép a béke érdekében kell a fennálló nemzetközi igazságtalanságokat helyes és igazságos eszközökkel megszüntetni. Nekünk tehát ma nem lehet még más feladatunk, mint, hogy úgy a most uralmon lévő szocialista párt tagjai között, mint a többi pártok körében is igyekezzünk minél több barátot szerezni a magyar ügynek, hogy néhány esztendő múlva, amikor megfelelő alkalom áll be az általános európai helyzetben, de itt Angliában is, akár az esetleg még uralmon lévő szocialisták segítségével — akiknek egy hosszabb uralmára ugyan nincs sok remény — akár a visszakerülő konzervatívok vagy egy konzervatív-liberális polgári koalíció támogatásával, a revízió felé gyakorlati lépéseket is tehessünk. A reánk kény szeritett harcban kemény elszántsággal, hittel és bizalommal, de megfelelő önuralommal és türelemmel kell kivárnunk az idők teljességének elkövetkezését. A lelkek hitének és bölcs önuralmának ápolása és fentartása a Magyar Külügyi Társaságnak és hivatalos orgánumának, a „Magyar Külpolitika"-nak egyik legszebb és legnehezebb — bár gyakran háládatlan — feladata. Együttes hivatásuk még azoknak az ismeretelmek a népszerűsítése is, amelyek nélkül sem a való helyzet tárgyilagos elbírálása, sem pedig az ellenséges propaganda ellen való helyes védekezés nem képzelhető el. A Magyar Külügyi Társaságnak és a „Magyar Külpolitika" kettős feladatuk teljesítésében önzetlen munkatársaikkal együtt mindenkor számíthatnak a magyar társadalom megértő hálájára és elismerésére. BETHLEN ISTVÁN GRÓF FIGYELŐ Ki Európa békebontója? — Munkáspolitika és birodami politika — A függetlenségi gondolat és a revízió — Traján császár ismeretlen végrendelete — Egy tárgyilagos külügyminiszter ERDÉLYRŐL IS BESZÉLT BRATIANU ÉS DUCA Nagyváradon a legvadabb háborús agresszivitás hangján s Bethlen István grófnak azt izenték, hogyha a Kárpátokra akarja kitűzni a magyar trikolort, úgy szemben fogja magával találni az egész román nemzetet, mely Románia nyugati városát Nagyváradot vére hullásával is megvédeni kész. A zártkörű román társaság, aminek a liberális pártot Nagyváradon tekinthetjük, véletlenül eltalálta azt a hangot, mellyel az erdélyi kérdés megoldását elősegíthetik. Mert, ha Európa azt fogja látni, hogy egy önérzetes és mindenki által tudott magyar beszéd már a háborús veszedelmét idézi fel, azt is tudni fogja, hogy az igazi háborús veszedelemnek nem a magyarok, hanem azok a román urak okai, kik türelmetlenségükben a megértés és a béke fogalmairól, ha róluk van szó, azonnal megfeledkeznek. Ha pedig Bratianu és Duca Erdélyt csak újabb háborúval vélik megóvhatónak, abban a háborúban az ellenfél nem egy pipogya magyar kormány és egy elalélt magyar közvélemény lesz. GONDOLKOZÁSRA KÉSZTETHET mindenkit, de elsősorban azokat, akik nagy reménységgel tekintenek az új angol kormány külpolitikai tevékenysége iránt, hogy 1924-ben is szocialista kormánya volt Angliának, élén MacDonald-dal, mint miniszterelnökkel. Már öt évvel azelőtt tapasztalhattuk, hogy MacDonald és Baldwin felfogása az angol világbirodalom nagyságáról és kormányzásáról alig egy hajszálnyira tér el egymástól. Ha Angliában a szocialisták kormányra jutnak, úgy átszabatják a nadrágjukat, hogy megfelelő fazonú pantallókban tiszteleghessenek az udvarnál. Hogy viszont a parlament előtt is jó színben tűnjenek fel, befelé fordítják a vörös politikai köpönyeget. Kedvelt időtöltésük, melyre a világ négy tájáról hívják meg az internacionalistákat, flottaparádék rendezése. Az angol munkáspárt pacifizmusának jellegzetes színezetet adott, hogy mikor uralmon volt, nem fogadta el a Nemzetek Szövetsége által kidolgozott és az államok egymásközötti kölcsönös támogatására irányuló szerződéstervezeteket. MacDonald annak idején teljes komolysággal jelentette ki a képviselőházban, hogy Anglia csatlakozása ilyen javaslatokhoz szükségképpen maga után vonná az Angol birodalom fegyveres erejének növelését. A magyarországi szocialisták viszont ezer örömest kötnének barátsági szerződéseket kivéve — a magyar kormánnyal. Negyvenöt nemzet Genfben összegyűlt képviselőinek első tervezetét, amellyel Európa békéjét és „biztonságát" szerették volna szilárdabb alapokra helyezni, munkáspárti kormány vette vissza, míg néhány hónappal később konzervatív miniszter, Chamberlain, ütött rést a splendid isolation elvén a locarnói egyezmény parafálásával. Szeretnők hinni, hogy a múlt ezúttal nem fog megismétlődni.