Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 1. szám - Görög vendégeink a magyar reviziós mozgalom jelentőségéről

1929 Január 1 rát kérte fel. Csikay, aki irodalmi munkásságával már egy ankét keretében ismertté tette nevét a francia közönség előtt, mutatkozik most be, amelynek „Ce que pense la jeunesse européenne" a címe, és amelyben minden müveit nemzet reprezentánsa egyegy tanulmánnyal szerepel. Csikay tanulmánya a magyar ifjúság legfontosabb problémáiról értekezik. Nagy felkészültséggel megírt munkájában nemcsak tudományos műveltségéről, de francia írói készségéről is bizonyságot tesz. Nagy gyakorlattal kezeli a nyelv ezernyi árnyalat- és színváltozásait, ismerve a franciák ízlését és szeszélyeit, szabatosan, burkolatlanúl és őszintén, de mégis mindig a legnagyobb tapintattal, tehát igazán franciául szól a közönséghez, úgy, hogy munkájának olvasása irodalmi élvezet. A franciák érzékeny oldalainak az érintésekor különösen politikusnak és célravezetőnek bizonyul a módszere, hogy francia tekintélyeknek a szájából veszi ki a szót, a kellő argumentumot, akiknek az ítélete előttük, megmásíthatatlan és feltétlen érvényű. Beszél pld. az ifjúságunk lelkivilágáról, és itt kifejti, hogy ifjaink egész lénye, éppen úgy, mint társadalmunk apraja-nagyjáé a nemzetet lesújtó, lealázó békeszerződés hatása alatt áll, amely lidércnyomásként nehezedik lelkére, s amelytől szabadulni nem tud. Természetes, hogy a békediktátum épúgy, mint a népszövetség tanügyi bizottsága azt akarnák, hogy mi mondjunk le még gyermekeink előtt is arról a jogról, hogy valamikor az elvett területrészeket visszacsatoljuk. Azt kívánja a Népszövetség, hogy mi ex cathedra is nyilatkoztassuk ki, hogy nekünk semmiféle területi igényünk nincsen és e célból szeretnék megcsorbítani még a tankönyvek szerkesztésének a jogát is, és kötelezni szerenének bennünket olyan tételek hirdetésére is, amelyek épúgy ellenkeznek ezeréves történelmi hagyományainkkal, mint hazafias érzésünkkel. Itt aztán megszólaltatja Csikay pl. Ernest Lavisse-t és Jean Aicard-t és több francia neves történetírót, akik háborúelőtti tankönyveikben nem szűntek meg követelni Franciaország jogát Elszászra, amit a németek tőlük az 1871-iki háborúban vettek el. Adják vissza — mondja Csikay — a mi négy „Elszászunkat", akkor mi leszünk a világ legjobb pacifistái. Akkor aztán alá fogjuk magunkat vetni a tankönyvreviziónak is, mert mi mást, mint ami a miénk és ami joggal megillet, sose követelünk és nem is kívánunk. Csikaynak ez a munkája fejezeteiben a mai magyar ifjúság összes kérdéseit felöleli. Igen okosan, az egyes kérdésekhez való hozzászólásra, tudományos életünk kiválóságait kérte fel. így pl. Szekfű Gyula, újkori törtétünk jellemképeinek mestere, az ifjúság lelki alkatáról adott egy gyönyörű összeállítású kis rajzot. A történész szemével vizsgálja Szekfü ama hatást, amelyet a háború után az új generációból a nyugati nemzetek kultúrájával való érintkezés váltott ki. Kornis Gyula államtitkár pedagógiánk kiváló ismerője, az oktatás szelleméről, de- különösen a legfontosabb tárgynak, a történelemnek tanításáról szól. Méltatja a nyugati tudományos irányoknak a magyarság lelkére való hatását, s a magyar nemzeti jellegnek a tudományos gondolkozásban való térfoglalását. Végül az iskolák népének az össznépességhez való viszonyával, a népességtan szempontjából, a demográfia legavatottabb művelője, Kovács Alajos államtitkár, a központi statisztikai hivatal igazgatója, foglalkozik beható tudományossággal. IDEGENFORGALOM Rovatvezető: Heylmann Othmár A magyar ipar és mezőgazdaság az idegenforgalom szempontjából A Külügyi Társaságnak ismételten volt alkalma a nálunk járó előkelő idegeneknek bemutatni a magyar ipar és mezőgazdaság sokoldalú tevékenységét. A tapasztalat azt mutatja, hogy a csoportos látogatások helyett célszerűbb a súlyt az egyéni információra vetni, vagyis oly módon előkészíteni az idegenen: kalauzolását, hogy csak azok látogassák az egyes intézményeket, akiket ezek valóban szakszerűen érdekelnek, míg a látogatók többi részét általánosabb jellegű programmal kell szórakoztatni. Hogy ez a kalauzolás kellő beosztással, teljességgel és előkészülettel történhessék, szükségesnek mutatkozik, hogy mindazok, akik az idegenek kalauzolásával szakszerűen foglalkoznak, elsősorban maguk legyenek tájékozottak, mit lehet és mit érdemes nálunk az idegennek bemutatni. A Külügyi Társaság ennek megfelelően tervbe vette, hogy fokozatosan végiglátogatja az érdekeltekkel együtt mindazokat az intézményeket, amelyeknek ebből a szempontból jelentőségük van. Ezekről a látogatásokról minden alkalommal lapunk hasábjain is be fogunk számolni. Átalányutazás Amit az utazási kultúra hosszú időn át magából, mint hasznosat és előnyösét kitermelt, azt mind egyesülve találjuk az utazás ama rendszerében, melyet Forfait utazás néven ismer a külföld s mely gyors népszerűségre talált nálunk is. Minden utazás, — még a rövid tartamú is — alapos előkészületet igényel. Vaktában még azok sem indulnak el, kiknek egyébként megfelelő rutinjuk s tapasztalataik vannak. Mindenekelőtt tudnunk „A népek örökéletűek. Meg tudják várni a történelem korrektúráját és megcsonkításuk sohasem végleges addig, míg nem adják át magukat a kétségbeesésnek. íme Lengyelország fölemelkedik sírjából. Elzász-Lotharingia kijön börtönéből és az igazi igazság megszólal eddigi hallgatása helyett." Journal des Debats 1918 nov. 18.