Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 14. szám - Emlékezéseim Tisza István grófról

Magyar Külpolitika 14. szám Magyar Ház rokokó tanácstermében gyűltünk össze. Először léptem át ennek a teremnek küszöbét és amint megláttam a fehérre zománcozott székeket vörös bőrpárnáikkal és az aranyléces márványfalakat, a notabelek francia forradalom előtti gyülekezete jutott eszembe. Éreztem, azok tanácskoznak itt is, akik már semmit sem segíthetnek a helyzeten. Burián báró, a külügyminiszter megtartotta ekszpozéját, mely alatt Károlyi Mihály gróf gúnymosolya bosszantott bennünket. Amikor pedig ez a győztes Catilina, akinek minden szava elárulta, hogy nagvon meg van elégedve a fejleményekkel, Burián és Tisza ellen filippikát tartott, az előbbinek arcán egy izom sem rándult, Tisza azonban meg nem állhatta, hoíry egyszer-másszor felháborodottan közbeszólion. Vitába azonban nem bocsájtkozhatott ezzel a sötét alakkal, mert program szerint a vita folytatását máskorra halasztották. Elhalasztották, de mindnyájan éreztük, ezt soha többé folytatni nem fogjuk. Azt, hngy Tisza István tompa, férfias hangiát utoljára hallom és hogy ezután még csak egyszer fo-1 gok vele kezet, nem gondoltam ezen ünnepélyes teremben átélt szomorú pillanatokban. • HÍREK • Apponyi Albert gróf hazatért Rómából A Magyar Külügyi Társaság elnöke, Apponyi Albert qróf, amint arról a napilapok bőven megemlékeztek, a mult héten leánya, Mária grófnő kíséretében Rómában tartózkodott, aihol az ősz magyar államférfiúnak szinte páratlan ünnepeltetésben volt része. Római útjának voltaképpeni célja az volt, hogy a római olasz-magyar egyesület meghívásának tegyen eleget és ott előadást tartson. Űgv tudjuk, a meP'Mvás gondolatát, elsőül Grandi. Mussolini külügvi államtitkára vetette fel, akire legutóbbi budapesti tartózkodása alkalmával, mély hatást tett Apponyi Albert gróf rendkívüli egyénisége és személvének lebilincselő varázsa. Ottartózkodása, amint az előrelátható volt. alkalmat adott arra is. hogv Magvarorszáa kénviselője az olasz nolitikai és társadalmi élet legkiválóbbjaival eszmecserét folytasson. Máius 28-án Viktor Emánuel király fogadta háromnpgyedórás kihallgatáson Apponyi Albert grófot, aki a beszélgetések során meggyőződhetett arról, hogy Olaszország barátsága Magvarország iránt rendkívül mély és őszinte. Ugyancsak fogadta Apponyi Albertet két alkalonímal is Mussolini miniszterelnök, akivel a magyar-olasz kapcsolatokra vonatkozó, valamint az általános magyarországi politikát felölelő eszmecserét folytatott. Május 31-én Xl-ik Pius pápa fogadta félórás magánkihallgatáson Apponyi Albert grófot, aki az audiencia után Gaspari államtitkárnál tett látogatást. A Rómában töltött rövid néhány nap alatt egymást érték az Apnonvi Albert gróf tiszteletére rendezett fogadások. így Grandi államtitkár, Boncompagni herceg, Róma kormányzója, a quirináli és vatikáni magvar követek, a római magyar-olasz egyesület stb. adtak tiszteletére estélyeket és ebédeket, meIveknek különös ünnenélvességet adott az a tény, hogv római tartózkodása alatt töltötte be Apponyi Albert gróf 83-ik ?zületésnapiát. Az olasz-magyar egyesület rendezésében az egyetem aulájában tartott előadása rendkívüli eseményszámba ment. A magyar és olasz lobogókkal és délszaki növényekkel gazdaTon ékesített termet, melynek folyosóján díszruhás egyetemi hallgatók és karabineirek álltak sorfalat, zsúfolásig megtöltötte Róma legelőkelőbb közönséere. Amikor San Martinó gróf, az olasz-magvar egyesület elnöke 83-ik születésnapja alkalmával üdvözölte gróf Apponyit. a közönség lelkesedése nem i=mert határt. Mesterien felépített előadását különben mindvégig szabadon adta elő. Nagyszerűen érzékeltette a szentkorona tanát és az abból eredő közjogi helyzetet. Különösen tetszett a hallgatóságnak előadásának ama része, amelyben arról szólott, hogy a szent-korona körül tömörült magyar állam évszázadokon keresztül védelmezte a barbarizmus ellen a nyugati civilizációt. Amilyen ünnepélyes és bensőséges volt megérkezése, annyira szívhezszóló volt távozása. A fiatalok Olaszországa sohasem fogja elfelejteni Magyarország örökké fiatal képviselőjét! Nemeskéri Kiss Sándor magyar ügyvivő távozása Bulgáriából Nemeskéri Kiss Sándor, aki kilenc évig élt Szófiában mint magyar ügyvivő, elhagyta Bulgáriát, hogy Stockholmban átvegye a skandináviai magyar követség vezetését. Búcsúztatása szokatlanul meleg és ünnepélyes formák között történt, ami azt bizonyítja, hogy a távozó ügyvivőnele sikerült őszinte rokonérzést keltenie személye iránt és megbecsülést szereznie a magyar névnek. Nemeskéri Kiss Sándor 1908-ban lépett külpolitikai pályára. Először Londonban Ausztria-Magyarország követe, Mensdorff gróf mellett teljesített szolgálatot. Két évet töltött Londonban, majd innen Rámába helyezték át. a Nemzetiközi Földművelésügyi Intézethez. Miután feleségül vette C-sáky Irma grófnőt, Berlinbe került, majd néhány hónapra Hamburgba, hogy ott a magyarok Amerikába kivándorlásának kérdését tanulmányozza. 1912-ben ment először Bulgáriába, ahol az osztrák-magyar követségen volt a gazdasági ügyek szakértője és előadója. Mint huszárkapitány résztvett a világháborúban. 31 hónapot töltött a fronton, többször megsebesült és több kitüntetést kapott. 1917-ben a magyar földművelésügyi, népjóléti és kereskedelemügyi miniszterek összekötő tisztnek jelölték ki. Protognerov tábornok — aki ez időben Bulgáriában a népjóléti ügyek élén állott — és a magyar hatóságok között. A háború és a kommunizmus vége után a Sir George Glerk bizottságának rendelkezésére bocsájtott magyar diplomaták csoportjának lett a feje, résztvett a trianoni békeszerződés aláírására kiküldött delegációban, majd a budapesti összekötő tiszteknek volt politikai elöljárója. 1920 augusztusában ment Szófiába, avval a megbízatással, hogy ott megszervezze a magyar követséget. Feladatának teljesítése után ő lett a szófiai magyar követség ügyvivője s ezen minőségében élénk tevékenységet fejtett ki. A mapvar kormánv megbízatásából három Bulgáriával kötött egvezményt tárgyalt meg és írt alá. 1923-ban Konstantin ápol yba ment, ahol mint telihatalmú megbizott tárgyalásokat folytatott és aláírta a török-magyar barátsági szerződést. Hosszú bulgáriai tartózkodása alatt megismerte és megszerette azt az országot, hová hivatása kötötte s sikerült n°ki a bolgár társadalom teljes rokonszenvét elnyerni. Be tudott hatolni a bolgár nép szellemébe, folvékonva.n elsajátította nyelvét, sőt erre törekedtek a vele egvütt működő fiatal diplomaták is. Gazdasági tanulmányait Szófiában is folvtatta s több gazdasási kérdéssel foglalkozó könyvet adott ki. Fzsnkvül mint aktív sportember sokat tett a lovassport fejlesztésére. Szófiából való eltávozása alkalmából La Bulgarie hivatalos lap május 28-i számában igen nagy elismeréssel és rokonszenvvel emlékezik meg róla. kiemeli a magyar és bolgár nép közötti barátságos viszony kiépítése körül szerzett érdemeit s hangoztatja, hogy távozása nagy hiányt hagy maga után. Május 27-én Boris király buesúkihallgatáson fogadta és átnyújtotta neki a Sándor-rend első és második osztályát és a Sándor-rend főtiszti jelvényét, olya.n kivételesen nagy kitüntetést, amit még nem adományoztak diplomáciai ügyvivőnek. Bethlen István gróf Madridban Bethlen István gróf miniszterelnök Inkéről, ahol néhány napig pihent, Párizson át Madridba utazott. A miniszterelnök a népszövetségi tanácsülésen veszt részt és egész tartama alatt Madridban marad. Bárczy István államtitkár kitüntetése A kormányzó a minap bárcziházi Bárczy István dr. miniszterelnökségi államtitkárnak az Ezredéves Emlékmű és a Hősök Emlékköve felavatási ünnepségének rendezése körül szerzett érdemeiért, valamint 25 éves buzgó közszolgálatáért a II. osztályú magyar érdemkeresztet adományozta a csillag-