Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 14. szám - Az angol választás

Magyar Külpolitika 12 14. szám A. romániai konkordátum A

román szenátus május 25-iki ülésén szótöbbséggel elfogadta a konkordátum ratifikálásáról szóló törvényjavaslatot. Érdekeltjei: egyrészt a görögkeleti jellegű román állam, másrészt a négyféle liturgiához tartozó római katolikusok, igy a szorosan vett erdélyi, bihari, bánáti, regátbeli magyarság; a bukovinai, valamint moldvai csángók; a bánáti, szatmári, erdélyi, regátbeli, bukovinai, de leginkább a besszarábiai katolikus németség; a bánáti bolgárok és krassovákok, csehek, tótok és bunyevácok, mint a latin liturgia képviselői; az erdélyi örmények, mint az örmény liturgia, a bukovinai hucul és kisorosz, a mármarosi rutén, mint a glagolit liturgia; s elsősorban a bánáti, bihari, erdélyi, bukovinai románság, mint a román nyelvű gör. katolikus liturgia képviselői. A nemzeti kisebbségek és liturgiák e konglomerátumát egy kalap alá fogni akkor, mikor egyik részük a gör. katolikus románság nyelvében az uralkodó nemzethez tartozik, vajmi fogas feladat lehetett. Egész természetes, hogyha nehezen született meg; s nem lephet meg senkit, ha valamennyien : tárgyalók és érdekeltek, egyformán elégedetlenek vele. A hivatalos román tényezők a konkordátum fontosságának a tudatában rögtön a trianoni béke megkötése után siettek letárgyalására. Abban reménykedtek, hogy a győzelmes békediktátumok mintájára, ezt is mihamar nyélbeütik. A dió azonban keményebbnek bizonyult. Az 1927 május 10-én — tehát hét hosszú év múlva — aláírásra került tervezet egyáltalában nem hasonlított az eredeti ajánlathoz. Azok a támadások, melyek nyomában felviharzottak, arra kényszerítették Goldist, a második Avarescu kormány vallásügyi miniszterét, hogy röpiratban védekezzék a hazaárulás vádja ellen, s a tervezet közzétett szövegéből iparkodjék megnyugtatni a nacionalistákat. Az ortodox román klérus azonban nem volt hajlandó elfogadni Goldis védekezését, s arra szorította Lapidatu-t, Bratianu kultuszminiszterét, hogy újabb lépéseket tegyen a kifogásolt pontok megváltoztatására. Tárgyalásai azonban eredménytelenül végződtek. Róma csak egyetlen, jelentéktelenebb pontban engedett. Hasonló támadásoknak volt kitéve a konkordátum tervezete kisorosz, örmény, német, de leginkább magyar oldalról; azonban ugyancsak eredmény nél.kül. A Maniu kormány már nem kísérelte meg a tervezet revízióját, hanem ratifikáltatta, ami szintén nem ment simán. A görögkeleti püspöki kar nevében Balan nagyszebeni érsek tiltakozott a konkordátum ellen, a magyar katolikusok nevében pedig Gyárfás Elemér szenátor. Amaz, mert sokalta a katolikus egyháznak juttatott jogokat, emez a hozzá csatlakozó ukrán szónokkal azért, mert nemzeti szempontból látja veszélyesnek, hogy Róma tekintélye is segítsen támogatni a román kormány eddig törvénytelenül folytatott elnemzetlenítő politikáját. Gyárfás szenátor kijelentette, hogy a magyar katolikusok akkor sem fogadhatják el kötelezőnek, ha törvényerőre emelkedik. Az erdélyi katolikusság maga nagy küldöttséggel készül a Szentszékhez, hogy a rajta esett sérelmekről informálja. Rá akar mutatni arra, milyen vallási és nemzeti szabadságot élvezett a magyar uralom alatt a román görögkatolikus egyház: — román liturgiáját szabadon használhatta, püspökei a magyar főrendiház tagjai voltak —; míg most a román konkordátum különböző katolikusokat teremtett. A romániai katolikus egyház élére nem a 900 éves erdélyi, vagy csanádi püspökség püspökét állította, hanem a legfiatalabb bukarestit, akinek megyéje csak 90 éves és nagyságban is jelentéktelen. A csonka nagyváradi egyházmegyét pedig megszüntette ugyanakkor, mikor a négy plébániát kitévő örményeknek Gyulafehérvár székhellyel külön püspököt rendelt. Külön panasz tárgyává akarja tenni az egyházfő személyét, aki nacionalizált cseh és egyetlen szót sem tud a katolikus többség nyelvén; valamint azt a körülményt, hogy, míg a görögkeleti egyházak püspökei mind tagjai a szenátusnak, addig a katolikusok részéről csak egynek, s éppen a bukarestinek jutott hely. Ugyancsak sérelmet lát az új gyulafehérvári görögkatolikus püspökség felállításában, mellyel a román püspökségek száma a lecsökkentett latin kat. püspökségekével szemben többségre tett szert a püspökgyűlésen. De nemcsak tekintélyét félti a római katolikus egyház Erdélyben a konkordátumtól, hanem minden megmaradt vagyonát is. A Szentszék a román görögkatolikus egyháznak a magyar uralom alatt teljesen külön vagyonkezelést engedélyezett, ellenben most közös vagyonkezelésbe kényszeríti a római katolikus egyházat a görög katolikussal. Ezt a patrimonium sacrumot, mely megszünteti az ősi erdélyi katolikus státust, a püspökök tanácsa igazgatja és kezeli. Lesz pedig a görög katolikusoknak egy érseke és négy püspöke és a római katolikusoknak is ugyancsak egy érseke és négy püspöke, csakhogy az utóbbi főpapok közül kettő királyságbeli román. A románoknak tehát döntő többségük van a püspöki tanácsban. A konkordátum 15. szakasza megszünteti a patronátusi jogot és kötelezettséget. A parochia megszűnésénél, ha a kegyúr az állam, vagy annak valamely intézménye, az szabadon rendelkezhetik a javak felett és -csak akkor maradnak meg az egyházi épületek az egyházközség birtokában, ha magánember volt a kegyúr. Ez a megoldás hátrányosabb, mint a romániai kultusztörvény 37. szakasza, mely a patronátus megszűnésével maradt vagyonról intézkedik. A két törvény közül most hát melyik az irányadó ? Mindenesetre az, amelyik hátrányosabb az egyházra. A konkordátum 20. szakasza az állami iskolák katolikus gyermekeinek hitoktatására vonatkozólag úgy intézkedik, hogy amely iskolában többségben vannak a katolikus gyermekek, azok részére rendszeresíteni kell a katolikus hitoktatást. Veszedelmes fegyver a kormány kezében a konkordátumnak az a szakasza, mely szerint az egyházfők kinevezésénél a Szentszék közölni fogja előzetesen a kormánnyal a kinevezendő személy kilétét, hogy megtudja, nincsenek-e az illetővel szemben politikai kifogások. Ezzel a cautélával a kormány viszszavethet a püspöki kinevezéstől minden magyar embert. Az uj püspök különben külön esküt tesz arra is, nogy semmi olyanban részt nem vesz, ami bármiben