Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 14. szám - A német jóvátétel végleges rendezése

Magyar Külpolitika 8 14. szám van megél be tésü'k s így megbízhatóbb frontot tudnak alkotni a fenyegető boJsevizáló törekvésekkel szemben, mint a munkanélküliséggel küzködő ipari államok. Magyarország minden önzetlen szívből fakadó tanácsot jó szívvel fogad, de hogy mi felel meg legjobban céljainak, tisztán agrárállam óhajt-e maradni, avagy helyesnek látja-e egyidejűen az ipari törekvések támogatását is, ebben a kérdésben maga kíván dönteni, mintahogy Franciaország sem engedne beleszólást közgazdasági politikájába, még tudományos mezben jelentkező szuggerálás formájában sem. Hisszük, hogy Blondel tanár a békeszerződésekről mondott bölcs szavait megismétli, mindenek okulására, Bukarestben is, ahova tőlünk igyekezett. Egyben megnyugtathatjuk őt, hogy, keserves tapasztalatai után, Magyarországot kell a legkevésbbt' meggyőzni a bolsevizmus elleni front megalakításának a szükségességéről. Ha etekintetben meggyőzésre van szükség, akkor erre, véleményünk szerint, inkább Franciaország szorul rá, mint amely csodálatos türelemmel engedi, hogy politikai pártok könynyelműen kísérletezzenek a pusztításnak és rombolásnak ezzel a mindenekfölött veszedelmes és a széles rétegeket könnyen fertőző bacillusával. JUGOSZLÁV TAGJAI a nemrég lezajlott nemzetközi viziforgalmi konferenciának Budapesten jártukkor, nagy megelégedéssel nyilatkoztak a jugoszláv viszonyokról. Kijelentették, hogy a mai rezsim a nép szívében gyökerezik, mert a jugoszláv állam lakossága nemzetiségre és fajra való klüönbség nélkül torkig van a politikával és nincs más óhaja, minthogy csendben dolgozhassék a róla atyai módon gondoskodó kormány vezetésével. Némi ellentétben van e bizalmi nyilatkozattal a „Hrvatski Liste"-ben megjelent következő közlemény: „Levelezőinktől gyakran kapunk sorokat, amelyeket sem egészükben, sem részleteikben nem közölhetünk. Levelezőink többszöri érdeklődésére csak azt válaszolhatjuk, hogy ennek okát sem lapunkban, sem magánlevél formájában nem közölhetjük. Akik figyelemmel kísérik a sajtót, azoknak nincsen szükségük részletesebb magyarázatra. A sajtótörvényt egyes intézkedésekkel megszigorították s nekünk alkalmazkodnunk kell ezekhez a rendelekezésekhez. Éppen ezért biztosítjuk levelezőinket és olvasiónkat, legyenek meggyőződve arról, hogy ha nem közlünk valamit, annak megvan az oka." • NAGY ÖRÖMMEL HIRDETI a La Nation Roumaine című napilap, hogy a gyulafehérvári ünnepen székelyek is megjelentek, mint akik békében akarnak élni a román néppel, nem úgy mint a Magyar Párt urai, kik sajtójuk útján izgatták távolmaradásra Erdély magyarjait, akik, mint a régi rendszer kiváltságoltjai és arisztokratái, nem tudják megérteni azt az új világot, ami a háború után keletkezett. Tudjuk, nem is tagadjuk, hogy voltak udvarhelymegyei székelyek az egyesülési ünnepen, a kérdés csak az, hogyan kerültek oda ? Prefektusok és pretorok csendőrszuronnyal vezették őket az új szociális és nemzeti igazság államának ünnepére s a demokrácia nagyobb dicsőségére. A székelység hivatalos vezetői közül senki sem volt jelen, a demokrácia nevében sem ünnepelhetett ott a székely nép, melyet megkérdezése és akarata nélkül csatoltak az új államhoz és amely kisebbségi szerződésekben biztosított minimális jogait mai napig sem élvezi. Ha tehát egynéhány félrevezetett székely meg is jelent a gyulafehérvári népünnepen és ökörsütésen, mert nem tehetett másképp, ezzel nincs mit dicsekedni, mert éppenséggel nem azt bizonyítja, amit a románok vele bizonyítani szeretnének. • EGY TÁBORNOK, NEGYVENEGY EZREDES, huszonhét alezredes és öt őrnagy nyugdíjazásának, áthelyezésének, illetve kinevezésének a hírét közli május 20-iki számában a belgrádi Vreme, hivatkozással a jugoszláv hadügyminiszternek május 17-én és 18-án kelt két rendeletére. Látszólag a hadseregek kebelében szokásos személyi változásokról van szó. De ha jobban megnézzük a jegyzéket, könnyű megállapítani, hogy az új kinevezések száma pontosan megfelel a nyugalombahelyezett, illetve áthelyezett tisztek számával, ami azonnal felkelti a jogos gyanút, hogy itt többről van szó, arról, hogy a diktatúra a hadsereg tisztikarát teljesen a maga képére óhajtja átformálni. Akikről feltételezte a belgrádi kormány, hogy nem teljesen 'híve a mai rezsimnek, azokat menesztették és kicserélték megbízhatóbb elemmel. Vájjon olyan-e a belső nyugalom, hogy komolyan kell gondoskodni a hadsereg megbízhatóságáról, avagy más, be nem vallott célokat lepleznek ezek az intézkedések ? • TIZENÖTEZER PÉLDÁNYBAN nyomatta ki a romániai liberális párt érdekeltségében lévő aradi román kiadóvállalat Maniu Gyula miniszterelnöknek a magyar parlamentben tartott egykori beszédeit. De forgalomba már nem hozhatta, mert a kormány lefoglalta a kész példányokat azon a címen, hogy Maniu fentartotta magának a szerzői jogot. Bratianuék most természetesen telelármázzák a világot a sajtószabadságon esett nagy sérelemmel. Végre egy kéirdés, amelyben egyetérthetünk Bratianu pártjával. Mert mihelyt egy politikus elmondotta beszédét a parlamentben, az egyidejűen közkincsé válik: megjelenik az országgyűlési értesítőben teljes szövegében és többé-kevésbé kivonatosan valamennyi napilapban. Az aradi vállalat sem Maniutól kérte ezeket a beszédeket, hanem egyszerűen kiollózta az akkori Tribunából, Romanulból és Luptából, valamint a magyarországi románnyelvű lapokból. A szerzői jog alapján tehát nem lehet belekötni ebbe a publikálásba és a Bratianu-kormány bizonyosan nem is emlegetett volna hasonló esetben szerzői jogot, hanem egyszerűen minden megokolás nélkül elkoboztatta volna a kiadványt, esetleg felgyújttatta volna a nyomdát, hogy ott pusztuljon. Maniuéknak az az átkuk, hogy a Balkánon és különösen Bratianuákkal szemben kénytelenek Európát játszani. Jogrendben nevelkedtek, ezt a nevelési hibát le nem vetkezik soha. A sok közül ez is egyik tragikuma a Bukarestbe szorult erdélyi vezéreknek. „Határozott véleményem szerint a Kellogg-paktum kizárja a háború lehetőségét. A paktumot aláíró nemzet nem viselhet semmiféle háborút abból a célból, hogy határait megváltoztassa. Viszont nem foszthat meg egyetlenegy nemzetet sem attól a jogától, hogy határainak kiigazítását vagy sérelmeinek orvoslását békés úton követelje." (Rorah szenátor)