Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 14. szám - A német jóvátétel végleges rendezése

1929 Június 8 nek látjuk felállítani az eddigi munkás-csatlakozások mérlegét. 1929 május 4-től, a dorogi bányászok megmozdulásának napjától, a mai napig a következő munkáscsoportok csatlakoztak a Revíziós Ligához. Dorogi bányamunkások 2860 taggal. Tatabányai bányaés ipartelepek munkásai 6068 taggal. Pilisvörösvári bányamunkások 1082 taggal. Magyarországi bánya- és kohóimunkások gazdasági szövetsége Salgótarján 2324 taggal. Magyar Általános Köszénbánya tokodi bányatelepének munkásai 561 taggal. Badacsonyi Bazaltbánya Rt. és a diszeli MÁV. Bazaltbánya munkásai 510 taggal. Rudolftelepi bányamunkások 214 taggal. Diósgyőri Vas-, acél- és Bányaművek 6300 taggal. Gyáripari munkások közül: Magyaróvári Műselyomgyár tisztviselői és munkásai 1007 taggal. Rimamurányi-Salgótarjáni Vasmű Rt. acélgyárának 1200 munkása és tisztviselője. Ker. Szoc. Szakszervezetek Országos Szöv. (MÁV. Gépgyár munkásságával együtt) 10.000 taggal. Ózdi vasgyári munkások Testgyakorló Köre 550 taggal. Graepel Hugó Mezőgazdasági Gépgyár munkásai 32 taggal. Magyar Kir. Vámmentes és Kereskedelmi Kikötő javitóműhely munkásai 56 taggal. Schmall Károly Mezőgazdasági Gépgyár és Gépjavító Műhely munkásai 50 taggal. Veszprémi Kötő-szövő gyár munkásai 350 taggal. A debreceni városi gázgyár, villanytelep és vízművek tisztviselői és munkásai 391 taggal. Szent László közkórház gépüzemi alkalmazottai 50 taggal. Magyarországi Sütömunkások Nemzeti Szövetsége. Párizsi Magyar Egyesületbe tömörült franciaorsági magyar munkásság. Magyar Királyi Államvasutak: Szombathelyi Műhelyének tisztviselői és munkásai. Debreceni Főműhelyének tisztviselői és munkásai. Szolnoki Műhely tisztviselői és munkásai 942 taggal. Istvántelki Főműhelyének tisztviselői és munkásai 1500 taggal. Dunakeszi Főműhelyének tisztviselői és munkásai 1060 taggal. Miskolci Főműhelyének munkásai és tisztviselői 900 taggal. Vasutasok Jótékonysági Országos Egyesülete. Építő és földmunkássá;): Gyulai építőmunkások 140 taggal. Kisvárdai kőmíves és ácsmesterek 60 taggal. A Jászalsószentgyörgyi Népművelödési Körbe csatlakozott földmunkások 200 taggal. A Jászkíséri földmunkások 150 taggal. Jászszentandrás község földmíves munkássága 220 taggal. A csatlakozásokat bejelentő memorandumoknak csaknem mindegyikéhez a csatlakozó munkások számát feltűntető íveket is mellékelték, ugy, hogy ezek alapján majdnem teljes pontossággal megállapíthattuk, hogy a május 4-től a mai napig, tehát alig egy hónap alatt, a revízió táborába belépett munkások száma kereken 40.000-re emelkedett. Hogy rövid három hét alatt negyvenezer munkás megmozduljon és állást foglaljon egy eszme mellett, — erre még nem volt példa a magyar munkásmozgalom történetében. Ez a megdöbbentően hatalmas szám minden szónál szebben beszél és mindennél fényesebben bizonyítja a Herczeg Ferenc szózatában megnyilvánuló igazság minden ellenvéleményt megsemmisítő erejét. A reánk kényszeritett harcban kemény elszántsággal, hittel és bizalommal, de megfelelő önuralommal és türelemmel kell kivárnunk az idők teljességének elkövétkezését. A lelkek hitének és bölcs önuralmának ápolása és fentartása a Magyar Külügyi Társaságnak és hivatalos orgánumának, a „Magyar Külpolitiká"-nak egyik legszebb és legnehezebb — bár gyakran háládatlan — feladata. Együttes hivatásuk még azoknak az ismereteknek a népszerűsítése is, amelyek nélkül sem a való helyzet tárgyilagos elbírálása, sem pedig az ellenséges propaganda ellen való helyes védekezés nem képzelhető el. A Magyar Külügyi Társaságnak és a „Magyar Külpolitika" kettős feladatuk teljesítésében önzetlen munkatársaikkal együtt mindenkor számíthatnak a magyar társadalom megértő hálájára és elismerésére. BETHLEN ISTVÁN GRÓF FIGYELŐ Ki tegye meg az első lépést? — Georges Blondel előadása — A Sipkaszorosban minden csendes — Még egyszer a gyulafehérvári ünnep — Szerb készülődés — Maniu parlamenti beszédei KÉT LEVELET IS ÍRT ROTHERMERE LORD az elmúlt napokban a revízió kérdéséről. Az egyiket Földes Bélához, a nagynevű magyar tudóshoz és szociálpolitikushoz, a másikat a Pesti Napló csillagos cikkeinek népszerű írójához. Mindkét levélben vezérlő motívumként húzódik végig a gondolat: „szükséges, hogy Magyarország immár megismertesse a nemzetközi közvéleményt igényeivel és ezt oly mérséklettel tegye, hogy a világot meggyőzze a probléma békés és mindeneket kielégítő módon való megoldásának a lehetőségéről". Ismételt hálánk kifejezésével Rothermere lord önzetlen jóakarata és soha eléggé meg nem hálálható propagandatevékenysége iránt, a költő szavai jutnak eszünkbe, elszakított véreink millióira gondolva: „Melyitök kedvesebb? — Oh irgalmas szent ég! Melyiket szeressem ? ... Szóljatok igazán!" Vagy, önkéntelenül is, nem Pókainé szerepét óhajtja-e juttatni a magyar nemzetanyának ez a legjobb szándékban fogant baráti felhívás, amikor, ki nem mondottan bár, úgy értelmezi szavait, hogy régi határaink teljes visszaállításáról azonban ma még szó sem lehet. Mi nem mondhatjuk Gyulai Pál hősének, az öccse helyett vértanúhalált vállaló Jánosnak szavaival: „Neked élni kell még, hosszan, boldogságban ... Az én mátkám meghalt, a székely szabadság" —, mi nem tudunk választani véreink közül, annál kevésbbé, mert mi hiszünk a székely szabadság újjászületésében. Ma „övék a győzelem, miénk a becsület" s e becsület pajzsával felvértezetten úgy érezzük, jog és igazság szerint az ellentáborból kellene kiindulnia a revízióra irányuló első, konkrét ajánlatnak. Rajtunk nem fog múlni, hogy Európa békéje érdekében és jobb jövőnk reményében az ajánlatot, a lehetőség határain belül, el is ne fogadjuk. CSODÁLATOSAN MEGÉRTŐ SZAVAKAT HALLOTTUNK Georges Blondel tanártól minapi előadásán. Idők változásának a jele, hogy a francia tudományos közélet egyik jelentős képviselője, aki már a béke éveiben is ismételten kapcsolatban volt mind a Monarchia, mind pedig Németország nevezetesebb közgazdasági szakerőivel, a francia követség tagjainak a jelenlétében fejtegethette azt a Nyugat-Európában is terjedő közfelfogást, hogy a békeszerződéseket tudatlan, a való helyzettel nem ismerős emberek alkották és ma már a Nemzetek Szövetségének is főtörekvése, hogy helyreállítsa a közgazdasági békét, mely messzebb látszik lenni ma a megvalósulástól, mint volt kilenc évvel ezelőtt a békeszerződések aláírásának pillanatában. Már némi fenntartással kellett fogadnunk azokat a szavait, amelyekben azt fejtegette, hogy Magyarország mondjon le minden indusztrializáló törekvésről, hagyja ezt a mesterséget a nagy ipari államoknak, amelyekkel amúgysem tud versenyezni és maradjon szép szerényen, tisztán mezőgazdasági állam, mert hát az agrárállamoknak ma jobban biztosítva