Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 13. szám - Budapest megszállásának történeti háttere

1929 5 Június 1 Történelem és igazság Cristea Miron román pátriárka beszédéhez A

z elmúlt héten egyszerre két alkalmuk is volt a kisantant-politikusoknak, hogy kedvükre kibeszéljék magukat, s szívük szerint izengessenek hazulról a tájékozatlan nyugati közvéleménynek. Egyik alkalom volt a gyulafehérvári jubiláris nagy népünnepély, a másik a belgrádi konferencia. Gyulafehérvárt két régens is beszélt a gyermek király helyett: Cristea Miron pátriárka és Buzdugan, a volt legfőbb semmitőszéki bíró. Cristea valaha történelemszakos tanárjelölt volt a budapesti egyetemen és 1894-ben tett doktorátusának is történelem volt a főtárgya. Karánsebesi püspök korában alapítótagul lépett be a Magyar Történelmi Társulatba. Szóval nemcsak kívülről érdeklődik a történelem iránt, hanem szakembernek tekinthető, illetőleg szakemberi jellegének megszűnte óta is érdekőik a történelem iránt. Gyulafehérvári szónoklatában ez a történészszakember a többi között azt mondta, hogy a románság kulturális egysége már a XII. század óta fennáll. Ha a bukaresti szabványpolitikusok közül mesélt volna valaki ilyesmit, észre sem vennők. Ott történelem helyett politikai dogmákon nevelték fel az ifjúságot, s az efféle elcsuszamlások érthetőek. De a magyar történelem tudorától kissé furcsán hat az ilyen tudománytalanság. Elvégre Cristea jól tudja, hogy a magyarországi oláhságra vonatkozó legrégibb történelmi említés is csak 1210-ből való, tehát a XIII. századból. Ez a feljegyzés is csak verekedésről beszél és nem kultúráról, még kevésbé egyetemes kultúráról a Kárpátok két oldalán. Azt is jól tudja, hogy csak az erdélyi protestáns fejedelmek és a szász városok kezdték meg Vallási célzattal a román kultúra megteremtését Erdélyben, magyar nyomda ajándékozta meg őket az első románnyelvű könyvekkel, viszont a Kárpátok másik oldalán Havasalföld és Moldva fejedelme és papsága igyekezett ezt a kultúrát minden eszközzel távoltartani. Volt pedig ez a XVI. és XVII. században. "Az eredeti román kultúrának a XVHI. század derekán vetette meg alapját az erdélyi görög katolikus román papság s ennek már nem állhatta útját a két fejedelemség sem. Kivándorlott erdélyiek teremtették meg odaát az iskolázást, a sajtót, az irodalmát, a színházat, a filharmóniát s minden egyéb olyan kulturális intézményt, mely a török uraloim alói felszabadult tartományból államot próbált teremteni, ha nem is túlságos sikerrel. Ez azonban csak az utolsó századév munkája, mert hiszen éppen az idén június^ 1-én lesz száz esztendeje, hogy az első újság megindult Jassyban és Bukarestben. Nyomdászai mindkettőnek erdélyiek voltak s írói is jórészt. Hol van azonban ez a XIX. századbeli fejlődés attól a XII. századtól, amikor még Erdélyben néhány pásztor képviselte csak a román elemet, amikor Moldva hlyén Kunország virult, Olálhország területén pedig egy-egy mohamedán kenéz vagy vajda kóborolt a Dunán átjött sátoros népével! És hol van Cristea Miron szózata az igazságtól? Egy szerződés nem lehet sírbolt. A világtörténelem sohasem ismert- örökké tartó szerződéseket. MUSSOLINI FIGYELŐ Köszönet egy önzetlen baráti cselekedetért — Egységes közvéleményt kifelé — Tótok és magyarok — Francia tudós tévedése angol katedrán — Maniu és a Habsburgok — A kisantant készül a népszövetségmadridi tanácsülésére — Sok a jóból is megárt SIR WILLIAM GOODE, egyike Magyarország őszinte angol barátainak, azonnal válaszolt a Nation and Athenaeum múltheti cikkére, melyben magyar bonapartizmus címmel veszedelmes tünetként könyvelte el a magyaroknak a Szent István koronájához való ragaszkodását. Sir William Goode válaszában rámutat arra, hogy Magyarország ma éppen úgy királyság, mint volt ezer évvel ezelőtt, s habár a magyar trónon nem ül is jelenleg megkoronázott fő, monarchista restaurációról beszélni Magyarországon és ehhez különböző következtetéseket fűzni, értelmetlenség. Egyúttal idézi Bethlen István grófnak 1928 november 14-én a magyar képviselőházban mondott szavait, amelyek szerint amíg a Bethlen kormány tartja kezében az ország gyeplőit, addig fölösleges minden külföldi aggodalom a magyar trón betöltésére vonatkozó különböző, képzelt törekvésekkel szemben. Az angol lap részéről tiszteletreméltóan lojális volt, hogy szó nélkül közölte a helyreigazító cikket, viszont őszinte hálával és köszönettel tartozunk nemes angol barátunknak, amiért azonnal tollat ragadott, hogy kivédje a Magyarországot ért támadást. Mert ha valahol, a propaganda-harcok terén érvényes a régi latin mondás: bis dat, qui cito dat, — kétszeresen ad, aki gyorsan ad. • BAJA A MAGYAR PROPAGANDÁNAK, hogy részben tájékozatlanságból, részben egyoldalú politikai felfogásból szinte annyiféle véleményt hall nálunk az idegen a magyar viszonyokról és a magyar törekvésekről, ahány emberhez fordul felvilágosításért. Egyik körünkben időző előkelő idegen szóvá is tette a minap ezt a jelenséget, jellemző például hozva fel, hogy egyik vezérlő politikusunk homlokegyenest ellenkező értelemben informálta őt, mint az illetőnek a — felesége. Ha más nem, ezek a jelenségek mindennél jobban bizonyítják, mennyire szükség van ezen a téren arra a munkára, amelyet a Magyar Külügyi Társaság vállalt s amely külpolitikai szempontból minél egységesebb, minél fegyelmezettebb magyar közvélemény kialakítását tűzte ki végső céljául. • HLASUJEME NA STARE PANOVE. A cseh kormánykoalíció pártjai ugyancsak nekiélénkülve tárgyalgatnak állandóan külön és együtt. Kormányképtelen a parlament, beavatottak biztosra beszélik, hogy még az idén új parlamenti választások lesznek s ezektől fél és ezekre készülődik minden párt. Nemcsak Benes indított rohamot huszita táborával a tót katholikusok elhalászására, hanem a klerikális cseh néppárt is nagy erővel szervezkedik a tótok között Hlinkáék kiszorítására. Különb választást akarnak produkálni Prága részére az idén, mint a legutóbbi volt, az 1928 december 2-i járási és tartománygyűlési képviselőválasztás, melyen bár a Felvidék lakosságának 60 szá-