Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 13. szám - Budapest megszállásának történeti háttere

Magyar Külpolitika 4 13. szüm ami a hadművelet fontosságát kiemeli. Ha sikerül a szomszéd államok között létrehozni a harmóniát, meg kell szervezni a katonai megegyezést is". Clemenceau megkérdezi Foch marsallt: — Azt hiszi ön, hogy 84.000-nél nagyobb számú csapatra van szükségünk? Foch marsall: — Tanulmányozni fogom a kérdést, azonban előrebocsátom, hogy a szomszédállamoknak ki kell békülniök. A fenti párbeszéd után Románia nevében Misu miniszter vette át a szót: — Románia nevében — mondta Misu — kijelentem, hogy kormányom komolyan értékeli ajánlatát és Foch marsallal egyetértve, szükségesnek tartja a szomszédállamokkal való kiegyezést. Szerbia képviselője, Vestich feltételekhez köti a szerb hadsereg közreműködését. — Hajlandók vagyunk elismerni, — mondta Vestich — hogy a vezetésnek központinak kell lennie, s bár kormányunk még nem adott semmiféle utasítást, kijelenthetjük, hogy Szerbia mindent meg fog tenni a közös működés érdekében, azonban ezt a közreműködést feltételhez köti: bizonyos oldalról veszélyeztetve vagyunk, kérjük tehát a főhatalmakat, hogy az offenzíva tartama alatt biztosítsák a többi frontjainkat. Clemenceau hirtelen feláll, s izgatottan válaszol a szerb delegátusnak: — Ön is láthatja Vestich úr, hogy szükségünk van a precizírozásra. Azt kéri tőlünk, hogy hazáját biztosítsuk a bulgárokkal szemben. Ez annyi, mintha az egyik kezével adna, a másikkal pedig visszavenné. Nekem nem az a feladatom, hogy önöket megvédjem. Románia minden ellenszolgáltatás nélkül ajánlotta fel hadseregét. Vestich nyugodtan replikázik: — Nem akarok hasonlatokba bocsájtkozni, azonban számolnunk kell a körülményekkel, melyek ránk nézve mostohák. Hajlandók vagyunk közreműködni, de ugyanakkor biztosítékot kérünk arra nézve, hogy házunk ne égjen le. A cseh delegátus, Kramarzs erélyesen tiltakozik Budapest megszállásának terve ellen. Szerinte, a cseh kormány belátja, hogy a kommunista mozgalom veszedelmet jelent Középeurópa békéjére nézve, s hogy a budapesti állapotokat meg kell szüntetni, viszont azon a véleményen van, hogy az idő egyáltalán nem alkalmas egy offenzívára. A magyarok visszavonultak azokról a területekről, melyeket a fegyverszüneti feltételek idegen megszállás alá helyeztek, ezzel eleget tettek kötelezettségeiknek. — Milyen erkölcsi és jogi alapon akarnak tehát Magyarország ellen menni? — kérdezte Kramarzs. Foch marsall rögtön megadta a választ: — Ebben a pillanatban kaptam táviratot Pellé tábornoktól, 8-iki dátummal, melyben arról értesítenek, hogy a nyugalom csak pillanatnyi; azok a francia és szövetséges tisztek, akik a magyarokkal beszéltek, meg vannak győződve, hogy a magyarok el vannak szánva régi határaiknak visszaállítására. A magyar nép bízik a jövőben, mert reméli, hogy az Entente leszerel. Egyetlen egy eszközzel menthetjük meg a békét: ha leszereljük Magyarországot, mintahogy leszereltük Németországot, s ezt csak úgy érhetjük el, hogy katonai akciót indítunk ellene. Magyarország nemsokára talpraáll, s akkor kérdésessé teszi azokat a határozatokat, amelyek felett Önök döntenek. Egyezzenek meg s a legrövidebb időn belül cselekedjenek. Az angol kormány nevében Balfour szólalt fel. Kijelentette, hogy kormányától még nem kapott utasításokat, azonban előrebocsájtja, hogy Angolország nem járulhat hozzá a közös akcióhoz, mert erre a célra nincsenek csapatai. Olaszország nevében Crespi delegátus elismerte a kérdés európai fontosságát. Tartózkodott attól, hogy határozott álláspontra helyezkedjék, mert az olasz kormánytól nem kapta meg a kellő utasításokat. Felhívta a konferencia figyelmét Olaszország belügyi helyzetére, kijelentvén, hogy az olasz kommunisták ellenezni fogják a közös támadást. Az ülést azzal zárták be, hogy Foch marsall megbízatást kapott a támadási tervek kidolgozására. Ennek a megbízatásnak az alapján 1919 július 13-án 3.332. szám alatt táviratot küldött Presan román tábornoknak, akitől a román hadsereg állásáról informálódott. Táviratára a következő választ kapta: Válasz a 3.332. számra. 1. Őfensége a Király hozzájárult, hogy a román hadsereg mindenben közreműködjék Középeurópa rendjének visszaállítása érdekében. 2. A Magyarország elleni hadjárathoz 7 divíziót bocsájthatunk rendelkezésre, ebből két divízió a lovasság. Fenti haderőn kívül még egy divízió áll a második vonalon, amit a Tisza keleti oldalán levő tiszta magyar részeiken történő közlekedés biztosítására kell fenntartani. Szükség esetén, s ha a keleti fronton a helyzet megengedi, hogy a 7-ik divíziót a Tisza vidékére szállítsuk, ez a divizió is résztvehet az akcióban. 3. A román csapatok a végleges elhatározás után való nyolcadik napon megkezdhetik a támadást. 4. Municiókészletünk korlátozott, a román hadsereg ebből a szempontból siralmas helyzetbe kerül a magyarok ellen való offenzíva befejezése után. Fenti okokból nem állhatunk ki egy komoly és hosszú hadjáratot, ha más fronton is támadás érne és kérjük Szövetségeseinket, hogy a Franciaországban angazsált muníciónak a sürgős expediálását biztosítsák. 5. Számolni kell azzal az eshetőséggel, hogy a hadműveletek alatt más eszközökhöz is kell folyamodnunk az ellenség legyőzésére. Erre az esetre, csak a keleti fronton, levő források állanak rendelkezésünkre. Ha a körülmények megengednék, hogy a keleti fronton levő hadseregből egy vagy két divíziót a nyugati frontra küldhessünk, a Tiszáig való szállítás nem történhetnék meg a kellő gyorsas ággal, mert a szükséges mozdonyok nem állanak rendelkezésünkre. Föltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy Franciaországból vagy a Szerbiában rendelkezésre álló anyagból 100 mozdonyt bocsássanak rendelkezésünkre. 6. A katonai feltételeket, ma 17/7 külön futárral expediáltuk Dimitrescu Torna ezredesnek. 2.272. szám. 1919 július 17. Prezan tábornok. Ismeretes, hogy nemsokára Románia megindította az offenzívát, melynek eredményeképp a román csapatok bevonultak Budapestre. A fent leközölt okmányokból kitűnik, hogy ha rendes vezetés alatt álló magyar csapatok harcoltak volna a Tiszánál, a román hadsereg soha sem juthatott volna Budapestig, sőt esetleg még a megszállt területet is vissza lehetett volna szerezni, mert a Főhatalmak Csehországgal és Szerbiával együtt tartózkodtak attól, hogy Magyarország ellen hadseregeiket újabb verontásnak tegyék ki, s csak Románia volt az az állam, melynek mind belső, mind pedig külső helyzete akkor megkövetelte Budapest megszállását