Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 13. szám - Budapest megszállásának történeti háttere

1929 Június 1 tot pedig a szláv bolsevista hullámmal szemben a romániai bolsevista-ellenes gátak tartóztathatják fel, amelyhez az átvezető védelmi sáncokat csak a magyar érdekeknek elismerése mellett biztosítható védelmi területeken lehet megépíteni. Ezért fog egy franciamagyar barátságnak a gondolata hullámainak gyűrüzése Lengyelországon keresztül most már Románia felé hömpölyögni. A magyar lét Prokrutres ágyában vergődő jelenünk egyedüli helyes külpolitikai irányvezetése csak az lehet, hogy minél több barátot szerzünk elesettségünkben magunknak. Megcsonkítottságunknak szomorúságában a többi környező államokkal szemben az a belpolitikai előny adódott, hogy nemzetiségeink nincsenek s így ez okból belső irredenták a belpolitikai konszolidációt nem zavarván, egy egységes nemzeti közvélemény alakulhatott ki külpolitikai viszonylatban is. Megállapíthatjuk, hogy túlnyomórészben ez meg is történt, s abban a biztos tudatban vagyunk, hogy egy helyes felvilágosító munka után a világ közvéleményében olyan atmoszféra alakul ki, hogy a nagy nemzeti gondolatok megsértésével végrehajtott széttagoló müveietek, a mesterséges összetételük következtében leszakított részek visszahullanak a nemzeti tömegvonzás törvényénél fogva Csonkamagyarország kebelére. Ehhez azonban egy egységes belpolitikai állásfoglalás és a nagy nemzetközi érdekek figyelembevételével felépített külpolitikai tevékenységre van szükség. Ügy látjuk, hogy kormányunk a francia barátkozás gondolatának a felkarolásával ezen az úton helyesen lépett aktivitásba és reméljük a nagy francia nemzet megértő jobbjának felénk hajlását. Bud apest megszállásának történeti háttere A párisi Legfelsőbb Tanács ülése 1919, július 11-én — Egy érdekes jegyzőkönyv a békekonferencia üléséről Irta: TAMÁS ANDRÁS (Genf) A

kommunista csapatoknak felvidéki visszavonulása után Kun Béla erélyes támadást akart intézni a román megszálló csapatok ellen. Ebből a célból Tokaj és Szolnok környékén nagy kommunista csapatösszevonások történtek. Ugyanazon időben az orosz kommunisták is támadásba mentek át, s a Dnyeszter mentén, főként Dabasar és Grigoropol környékén állandóak voltak a kisebb-nagyobb ütközetek, miáltal a Besszarábiában levő román lovasságot akarták lekötni. Az akkori román kormány látván a külső veszélyt, s tartván attól, hogy a bukaresti munkásság nap mint nap megújuló tüntetései forradalommá növik ki magukat, memorandumot intézett a békekonferenciához, melyben Budapest megszállását javasolta azzal, hogy: 1. Középeurópa békéjét csak úgy lehet biztosítani, ha a magyar kommunista kormányzat helyébe egy nemzeti alapon álló kormányzat jut uralomra, 2. a nemzeti alapon álló kormányt rá kell szorítani a fegyverszüneti feltételek respektálására, 3. s faként arra, hogy a békeszerződések feltételeit elfogadja s azokat végre is hajtsa. A román kormány beadványára a Legfelsőbb Tanács 1919 jul. 11-én d. u. 4 órakor Clemenceau elnöklésével ülést tartott, melyen Pichon, Lansing, Bliss generális, Balfour, Crespi, Netoni, Foch marsall, Weygand és Belin tábornokok, Pasich, Vestich, Kramar, Misu, Benes és Vajda-Voivod vettek részt. Pichon bejelentette, hogy a katonai szaktanácshoz átiratot intézett, véleményt kérvén Budapest megszállásának eshetőségeiről. A katonai szaktanács jelentése szerint erre a célra 84.000 ember áll rendelkezésére, a következő megoszlás szerint: 6 román gyalogsági dandár, 1 román lovassági dandár, 2 francia vegyesdandár, 1 szerb vegyesdandár, 1 cseh vegyesdandár. Clemenceau kikérte Foch marsall véleményét, aki katonai stílusban felelt: „Azt állítják, hogy 84.000 ember áll rendelkezésre. Milyen nagyok a magyar haderők? A fegyverszünet óta a magyar kormány megnagyobbította hadseregét; 6 divízióját 9-re emelte. A csehek elleni győzelmek folytán a magyar csapatok morálja kitűnő. A magyarok úgy térhetnek vissza a fegyverszüneti feltételekhez, ha a 9 divíziót 6-ra csökkentik. A magyar csapatokat csak nagy haderővel lehet legyőzni. A meglévő hadsereg elegendő-e a hadműveletekhez? Románia az egyetlen jelentékeny erő. Hiányzik a központi vezetés, enélkül nem képzelhető el a támadás. Végül pedig meg kell állapítani a hadművelet tartamát. A 84.000 embert élelemmel kell ellátni, s esetleg pótlásra is szükség lehet. Mindenekelőtt meg kell teremteni a szomszédos államok között a megegyezést és meg kell szervezni a központi vezetést. Az offenzíva célja a következő kell, hogy legyen: 1. Le kell győzni a magyarokat. 2. El kell foglalni Budapestet. Tehát megszálló csapatokra van szükségünk, A török külügyminisztérium ideiglenes épülete Angorában,