Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 11. szám - Konzervatív liberális és szocialista külpolitikai programm az angol választásokon

1929 7 Május 18 aláírása, amellyel Anglia is elfogadja azt, hogy minden jogi természetű nemzetközi vitát az Állandó Nemzetközi Bíróság elé vigyenek. 6. A nem jogi természetű viták békés elintézésére a döntőbíráskodás elvének tökéletes megvalósítása. 7. Elejteni minden olyan tervet, amely a hadihajók építésében való versenyt célozza az Egyesült Államokkal szemben. 8. Támogatni minden olyan törekvést, amely a nemzetközi szabadkereskedelmet óhajtja. 9. E pontokon kívül a liberálisok európai politikájának lényeges része, hogy erősen franciaellenesek és ezért minden eszközzel törekednek arra, hogy Anglia ne legyen Franciaország csatlósa és segítőtársa Németország elnyomásában. A szocialisták külpolitikájának alapgondolata, hogy az egyes nemzetek egyéni érdekei alá legyenek vetve az egész emberiség közös érdekeinek, ami természetszerűleg vonja magával azt, hogy az egyes nemzetek, még a Britbirodalom szuverénitása is, erős korlátozások és megszorítások közé kerüljön. Ebből a gondolatból kiindulva követelik ők is éppúgy, mint a liberálisok: 1. A háború feltétlen eltörlését. 2. Szerintük előre el kell fogadni minden olyan eszközt, amely a nemzetközi viták békés elintézését célozzák, így az „opcionális záradék" aláírását és a döntőbíráskodási elv tökéletes megvalósítását. Véleményük szerint ebből ugyan még nem következik, hogy a döntőbíróságok maguk eszközölhessék az egyes nemzetközi szerződések és így a békeszerződések revízióját is, mert egy szerződést, amely a nemzetközi jog alapján jött létre, a nemzetközi döntőbíróságnak is tiszteletben kell tartani és csak akkor lehet azon változtatni, ha az összes szerződő felek mind hozzájárulnak. Azonban szerintük a mai status quo békés eszközökkel való megváltoztatására, ami előbb-utóbb szükségszerűen fog bekövetkezni, egy szocialista-kormány, amelyik őszintén munkálja a döntőbíráskodás, a lefegyverzés, az igazi biztonság ügyét, sokkal többet tud tenni, mint a Népszövetség alapokmányának oly félénken megfogalmazott XIX. szakasza. 3. Követelik továbbá a lefegyverzés teljes keresztülvitelét. 4. A tengerek teljes szabadságát, valamint olyan fontos tengeri átjáróknak, mint a Gibraltár, a Szuezicsatorna, a Panama-csatorna katonai leszerelését és semlegesítését, 5. a nemzetközi gazdasági együttműködés elősegítését, 6. a nemzetközi politika teljes publicitását, 7. Anglia és Oroszország között a diplomáciai és kereskedelmi viszony helyreállítását, 8. végül a Rajna-terület feltétel nélküli azonnali kiürítését. Hogy e széles és meglepő külpolitikai programmokból mennyit szánnak az egyes pártok a választóik megnyerésére és mennyit fognak tudni és akarni majd azokból tényleg meg is valósítani, ha egyszer uralomra kerülnek, az nagyon kétséges és bizonytalan. Minekünk azonban megvan minden okunk arra, hogy a legnagyobb figyelemmel és érdeklődéssel várjuk a közeli angol választások eredményének kialakulását. FIGYELŐ Apponyi beszéde és a magyar napisajtó — A kigombolt és újra begombolt kabát — Szépséghiba — Kossuth Lajos eszméi és aktuális külpolitikai problémáink APPONYI ALBERT GRÓF kaposvári beszédének alaphangja komor volt, de nem vigasztalan. Messze elhallatszó szavaival a felelősségét mélyen átérző s az igazi bölcseség magaslatáról alátekintő politikus rajzolta meg mesterkézzel hazánk jelenlegi külpolitikai helyzetének a képét. Akik végighallgattak ezt a fölépítésében valóban monumentális beszédet, megtanulhatták belőle, hogy eddigi munkánk eredményekép a magyar igazság ekéje beleszántott már az ellenséges közvélemény kemény talajába, de nincs még senki, aki megmondhatná, hogy az elvetett mag szarbaszökkenve mikor fogja gyümölcsét is meghozni. Megtanulhattuk, hogy nehéz és kitartó munkára van még szükség és éppen úgy hiba a közeli változások lehetőségének felelősség nélkül való csillogtatása — mert a reményében csalódott hajlamos a kétségbeesésre —- mintahogy hiba a pesszimizmus is, nem egy tünet mutatván arra, hogy a magyar igazság diadala útban van, mert az igazság ereje ellenállhatatlan és fényét csak ideigóráig homályosíthatják el a rágalom és az intrika felhői. A revízió minden magyarnak közös, szent ügye és a revíziós mozgalomba a magyart a magyartól elválasztó problémát dugáruként becsempészni, bűn az ország egyetemes érdekei ellen. Oly igazságok ezek, amelyeket ércbe vésve kellene állandóan szemünk előtt tartanunk és csak sajnálhatjuk, hogy a magyar napisajtó úgy érezte, eleget tett kötelességének, amikor Apponyinak ezt a beszédét muló értékű napieseményként csak kivonatosan közölte olvasóival. NINCS KOMOLYABB AKTUS egy bírósági tárgyalásnál. Minden bíróság joggal megköveteli az eléje került felektől a komolyságot, mennyivel inkább igényt tarthat erre oly nemzetközi vegyes döntőbíróság, mely úgyszólván az egész kultúrvilág tekintélyét képviseli. A magyar-román vegyes döntőbíróság május 6-iki párisi ülésén mégis megtörtént, hogy az alperes román kormány nevében megjelent Popescu Pion János főmegbizott, s amikor a bíróság teljesen alaptalan halasztási kérelmét elutasította, egyszerre csak kigombolta talárját, levetette, összehajtotta, kijelentve, hogy azontúl ő már hivatalosan nincsen többé jelen a tárgyaláson. Ha a bíróságban nincs annyi szívesség, hogy az ő kedvéért ne folytassa kötelességét, akkor ő nem játszik tovább. Nem megy ugyan ki, mert meg akarja figyelni a további fejleményeket, de hivatalosan távollevőnek tekinti magát. Zederkranz nyugalmazott svéd miniszter, a bíróság elnöke nem törődött e sajátszerű kedvteléssel, hanem folytatta a tárgyalást. A felperes Magyar Földgáz R. T. ügyvédjének adta meg a szót, majd a magyar kormány képviselőjének, aztán bejelentette, hogy a bíróság tanácskozásra vonul vissza. Erre Popescu megfigyelő úr hamar ismét visszavedlett bíróvá, fel-