Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 1. szám - Görög vendégeink a magyar reviziós mozgalom jelentőségéről

1939 • 9 • Január I GÖRÖG VENDÉGEINK A MAGYAR REVÍZIÓS MOZGALOM JELENTŐSÉGÉRŐL A „Messager d'Athénes" de­cember 14-iki száma írja többi között a következő sorokat: A minap beszámoltunk a Magyar Külügyi Társaság nagyfontosságú működéséről. Ezen a társaságon kívül, amelynek olyan nagynevű emberek állanak az élén, mint Apponyi Albert gróf, Berzeviczy Albert volt miniszter, a Magy. Tud. Akadémia elnöke, Teleki Pál gróf, volt miniszterelnök, a világ­hírű geográfus, Popovics Sándor, volt pénz­ügyminiszter, Serédi Jusztinián, hercegprí­más, báró Wlassics Gyula, a felsőház elnöke, — még egy másik társaság is küzd nagy ki­tartással a magyar igazságért. Ez a Magyar Revíziós Liga, melynek Herczeg Ferenc, a közismert regény- és drámaíró az elnöke. A Magyar Revíziós Liga már egész sorozat ki­adványt bocsátott a könyvpiacra, azonkívül kiadtak egy angolnyelvű könyvet „Justice for Hungary" címmel, amelynek szerkeszté­sében a Külügyi Társaság valamennyi ve­zető tagja résztvett. Amint ismeretes, a trianoni szerződés re­víziójának ügyét Rothermere lord, valamint az angol parlamentnek több tagja magáévá tette. A magyarok egyetlen alkalmat sem mulasztanak el, hogy Rothermere lordnak hálájukat kifejezésre juttassák. Mialatt Bu­dapesten tartózkodtunk, tudomásunkra ju­tott az újságokból, hogy a Huszár Károly főrendiházi tag által vezetett magyar kül­döttség tízezer művészi kivitelű propaganda levelező-lapot adott át a lordnak. Huszár Károly ez alkalommal beszédet mondott, amelyben többek között cyrenei Simonhoz hasonlította Rothermere lordot, aki magára vállalta a feladatot, hogy megkönnyítse Ma­gyarország kereszthordozását a Kálvária felé vezető útjában. Rothermere lord vála­szában kijelentette, hogy ő magyarabbnak érzi magát egy született magyarnál és to­vább fogja folytatni harcát Magyarország­érdekében. Jól tudja, hogy a történelem év­tizedes lépésekkel halad előre, azonban mégis reméli, hogy a Gondviselés rövid időn belül meg fog könyörülni Magyarországon. Más­nap Zichy-Rubido gróf, Magyarország Ion­Feleki M. és Társa angol úri szabósága (20O4, Budapest, IV. ker., Irányi-u. 21. (félem.) Nagy választék skót szövetekben doni követe, az angol főváros egyik legna­gyobb klubjában hosszabb beszédben fej­tette ki a trianoni szerződés revíziójának szükségességét. Mindezekről azért számolunk be, hogy habár csak futólag, bemutassuk, hogy itt egészen komoly propagandával állunk szem­ben, amelynek élén igen tekintélyes emberek állanak, akik minden eszközt felhasználnak a mozgalom sikerének érdekében. Éppen ezért ostobaság lenne ennek a mozgalomnak a jelentőségét kétségbevonni. Különben rö­vid magyarországi tartózkodásunk alatt is meggyőződhettünk arról, hogy a revízió kér­dése az ország valamennyi politikai köreit és a magyar nép valamennyi társadalmi osz­tályát egyaránt állandóan foglalkoztatja. Ahová csak megy az ember, mindenütt arról az igazságtalanságról beszélnek, amelyet Magyarországgal szemben elkövettek s ame­lyet ez az ország nem érdemelt meg. A tisz­teletünkre adott hivatalos bankett folyamán Teleki Pál gróf szintén a revízióról beszélt és hangoztatta, hogy Magyarország évszáza­dokon keresztül a nyugati civilizáció védő­bástyája volt. Ugyanezek a gondolatok ju­tottak kifejezésre csaknem az összes többi beszédekben is. Mind Budapesten, mind pe­dig Magyarország minden városában pro­paganda-térképek, levelező-lapok és allego­rikus képek láthatók a kirakatokban, melyek mind azt ábrázolják, hogy milyen nagy volt Magyarország a háború előtt és milyen ki­csiny mostan. A tőzsde előtt, Budapest legközpontibb fekvésű terén hatalmas emlékmű emelkedik. Az oszlop tetején egy kéz látható esküre emelt újakkal. A talapzatba a magyarok es­küje van belevésve: esküsznek, hogy soha­sem fognak belenyugodni a trianoni béke­szerződésbe. Már útban voltunk Szerbia felé, midőn Kelebiánál, néhány kilométernyire a jugo­szláv - határtól, egy vasúti munkás odajött hozzánk és a következőket mondotta: — „Látja uram, milyen kicsi lett Magyar­ország!" Nem volt ideje, hogy befejezhesse a mon­danivalóját, mert a vonatunk átrobogott Ju­goszlávia területére. 01vasóinkl)0& ! Folyóiratunk 1929 január elsejével lép tizedik évfolyamába. Lapunk életének ezt a jelentős ese­ményét ünnepi számmal tesszük emlékezetessé, amelyben meg fognak szólalni a magyar politikai és közélet legjelentősebb szereplői s amely ünnepi számot már a közel jövőben óhajtjuk olvasóink kezéhez juttatni.

Next

/
Thumbnails
Contents