Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 1. szám - Görög vendégeink a magyar reviziós mozgalom jelentőségéről

Magyar Külpolitika 10. /. szám MI VAN A DÉLMAGYARORSZÁGI FÖLDREFORMMAL? Popovics jelenlegi szerb agrárminiszter egy sajtóankéton, amikor az agrárreform rendezésére való programmját előadta, azt a nyilatkozatot tette, hogy a Magyarországból Szerbiához csatolt területeken már semmi földet nem vesz igénybe a földreform céljaira, minthogy ott már semmi rendelkezésre álló gazdasági terület nem maradt, olyan mértékben végrehajtották a földreformot. Ezt a kijelentést október elején tette, két hét múlva pedig megjelentek az agrárreformhivatal emberei a vajszkai Széchenyi birtokon és a törvény értelmében meghagyott 510 hold maximumot teljes egészében felosztották a környező községek szláv földigénylői között. Magyar és német földműves ember éppen úgy nem kapott tenyérnyi földet sem, mint öt nap múlva odaát a Bánságban, amikor a miniszter ígéretének nagyobb dicsőségére a Csekonics grófok birtokának megmaradt maximumát parcellázták fel. Ezen az ötszáztíz holdon vetőmagnemesítő állomás működött, egész Torontál megyére kiterjesztvén áldásos működését. Ezt a birtoktestet is az őszi gazdasági munkák teljes elvégzése után teljesen meglepetésszerűleg parcellázták fel a Szerbiából hozott dobrovolyácok között, gondosan ügyelvén rá, hogy magyar és német még véletlenül se kapjon belőle semmit. Tél küszöbén kenyér nélkül maradtak az uradalom gazdasági munkásai és cselédei. Popovics miniszter fentjelzett interjújában arra is kiterjeszkedett, hogy sérelmesnek tartja az eddigi eljárást, hogy kizárólag szlávok kaphattak földet, s a további esetleges földosztásokon, illetőleg a revízió alkalmával gondoskodni fog, hogy a magyarság is földhöz jusson. Hogy az eddigi agrárreform, hogy ment, minden külön fejtegetés nélkül az alábbiakban közöljük azt a beszámolót, melyet erről a kérdésről tartott a kormányon levő demokrata párt újvidéki országos kongresszusán Kerepessy demokrata képviselő, az agrárkérdések előadója: — Az agrárreform — kezdte meg előadását — az a szükséges rossz, amely ellen joggal panaszkodhatnak azok is, akiket sújtott ez a reform, de azok is, akik anyagi előnyökhöz jutottak e reform révén. Indokolt a községek panasza, amelyektől a törvényes maximumon alul is elvettek földet vagy amelyeknek árterület] és iskolai földjeit vették el, s emiatt ezerhétezer százalékos pótadóval tengetik máról-holnapra életüket. Az iskolai földeket azért vette el az állam, mert az iskolákat államosították, de nem vették figyelembe, hogy az iskolák fűtése, világítása, tatarozása a városokat terheli. — Egyes földbirtokosoktól a törvénnyel indokolt maximumon alul vettek el földet, vagy olyan földet, mely nem esik agrárreform alá. Hiába kérvény, panasz, ügyüket kilenc év óta még mindig nem intézték el. Például 65 hold földet elvett az agrárreform olyan birtokosoktól, akiknek sem több földje, sem egyéb vagyona nincs. Ez a birtokos földjét olyan 780 holdas birtokból vette, amelyet tulajdonosa 1919. évben adott el az agrárminisztérium engedélyével 63 vevőnek. A vevők zavartalanul birtokolták a földet 1927-ig. Előfordult, hogy egy birtokostól 800 hold legelőt vettek el, ami nem is esik agrárreform alá és nem agrárreflektánsoknak osztották ki, hanem két község használatába engedték át. Az agrárreform által igénybevett földek tulajdonosainak panasza teljesen indokolt: már kilenc éve elvették földjeiket, de azért 1924-ig adót fizettek, s még nem is sejtik, ki, mikor, mennyit fizet nekik földjükért? A földet kapott telepesek részéről is sok a panasz: nem tudják meddig használhatják parcelláikat, mikor fosztják meg őket telküktől, mert még nincs nevükre iratva, mennyi megváltási árat tartoznak fizetni s bekebelezik-e az elidegenítési és megterhelési tilalmat földjükre? Csupa olyan kérdés, amelyre kilenc év alatt nem kaptak választ. — Száz, meg száz optáns és ezer meg ezer nemzeti kisebbségi nincsetlen földművelőnek megvan teljes joga a parcellához, de eddig még nem kaptak egy barázda földet sem. Ezek az agrárreform alá eső földekből még pénzükért sem vásárolhatnak. Ismerek több esetet, amikor az agrárreform-minisztérium által eladásra engedélyezett földek adásvételi szerződései közül a minisztérium csak a szláv nevű vevők szerződéseit hagyta jóvá, a magyar nevű vevők szerződéseit ellenben elutasította. A magyar földnélküli földművelőket eddig mellőzté-k a miniszterek, csak azért, mert magyarok. A magyar földművelök a nagy földbirtokok felosztása folytán munka, kereset, kenyér nélkül maradtak, nyomorognak és növelik az elégedetlenek tömegét. Bűn annak a magyar és német munkásnak kezeiből kiütni a kapát CK kaszát, aki a világ legjobb, legszívóy.<ti>l> földm lírikusa. * * * Ilyen megokolás után fogadott el a demokrata kongresszus egyhangúlag egy határozati javaslatot, hogy a délmagyarországi agrárkérdést törvényhozásilag kell végre rendezni, a panaszokat orvosolni s a magyar és német nincsetleneknek is földet adni. Az egyhangú határozat eredménye — mint fentebb láttuk — a magyarok újabb kisemmizése a Széchenyi és Csekonics birtok felosztásánál. Ebből is, de egyébként is úgy látszik, hogy a szerb agrárreformnak épen annyi köze van a szociális igazsághoz, mint a románnak. VE LIE 6- és 8-hengeres amerikai autó vezérképviselet SCHMALZ JÓZSEF AUTÓPALOTA • (2005) DOHÁNY-UTCA 22—24 TELEFON: JÓZSEF 425-68