Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 10. szám - Német tervek Romániában

Magyar Külpolitika ' 12 10. szám Gerevich Tibor egyetemi tanár, a Római Magyar Akadémia igazgatója. államalapító és államfenntartó szerepét az ókorban, a középkorban, a jelenkorban. És mind Európa, mind pedig Ázsia félti a családot a feminizmus terjedésétől és általában a női felszabadulástól, mely Oroszország mintájára, a társadalom bomlásához vezet.... Majd elénkpatlant egy jóképű, jókedvű, ruganyosan öreg amerikai gentleman. És azt mondta: nálunk, az Egyesült Államokban nem a család az állam alapja, mint önöknél. Hanem az egyén. A mi alapítóink mindenféle országból jöttek, otthagyva családot, multat, hagyományt. És a mi államunk mégis megállja a helyét, mégsem bomlik fel. Mi individualisták vagyunk. Mi nem adunk a leányunknak hozományt. A fiaink szintén csak hadd szerezzék maguk a vagyonukat. Szeretjük egymást: ha rokonszenvezünk egymással. Ha nem tetszünk egymásnak, hiába vagyunk szülők, testvérek vagy házastársak: nem törődünk egymással. Európában ezerféle szál, érdek, eszmeközösség köti össze a rokonokat. Szinte lehetetlen az embernek kilépni a családjából, a környezetéből. Ez a mozdulatlanság életformája. Nálunk minden mozog. Az egyén egyik városból a másikba, egyik államból a másikba telepszik át. Vagyonok, értékek folytonosan alakulnak és átalakulnak. Természetes, hogy a vérrokonok sokszor rokonszenveznek egymással hasonló tulajdonságaik és egyéniségük folytán. De nincs, nem lehet, és ne legyen erre törvény és kötelezettsék. És az állam csak hadd álljon fenn a családi vonatkozásoktól függetlenül. Amerikában tehát nem féltik az államot a feminizmustól és nyíltan hangoztatjuk, hogy mert a haladás zászlaját követi egy állam, nem kell még okvetlenül összeomlástól tartania. A francia közönség nevetett az amerikai szónok szavain. Mert itt nem lehet egyéni szabadságot elképzelni a családon belül. És a család mindenható. Ausztria vergődése Megalakult az új kormány, de senki sincs vele megelégedve P

ontosan egy hónapig tartó kormányalakítási tárgyalások után végre sikerült május 3-án megegyezni az új kormánylistában, melyet azután a főbizottság előterjesztésére a parlament változtatás nélküi el is fogadott. A választás szombaton, május 4^én délelőtt történt és kellemetlen meglepetést keltett, hogy az eddigi szokástól eltérőleg a szocialisták ellene szavaztak a listának, bár a kijelölő főbizottságban a szociáldemokrata párt is számaránya szerint képviselve van. Ez a szavazás elég világosan mutatja, de a pártsajtó is megerősíti, hogy valami különösebb bizalommal nem fogadják Ausztriában az új kabinetet. A szociáldemokraták elégedetlenek, mert minden követelésük ellenére, benmaradt a kabinetben Vaugoin hadügyminiszter, aki az arzenálban felfedezte és elkoboztatta a szociáldemokraták vörös párthadseregének befalazott óriási fegyverkészleteit s a hadsereget is észrevétlenül úgy átgyúrta, hogy az többé nem a szociálisták hadserege, hanem a bécsi ezredeket kivéve, inkább polgári alapon áll. De a keresztényszociálisták sem látják örömmel az új kabinetet. A pártnak két szárnya van : a városiak és a falusiak. A falusiak, többségben lévén, maguknak követelték a kancellári állást s egyáltalában nem szívesen látják, hogy a kormány élére mégis egy városi gyáros került. A párt városi szárnya viszont azt nehezményezi, hogy a bécsiek úgyszólván kiszorultak a kabinetből s a tartományok képviselői vannak többségben. Külön sérelemnek tekintik a szociáldemokraták, hogy nagyiparos, tehát munkaadó, a kabinet elnöke. A nagynémet párt azért elégedetlen, mert nem tudta keresztülvinni a kormányalakítási tárgyalásokkal egyidejűleg folytatott paktuimtárgyalásokon, hogy a birodalmi iskolatörvény hatályát kiterjesszék a nyugatmagyarországi felekezeti iskolákra is. De akár tetszik, akár nem az egyes pártoknak az új kormány, mégis csak megalakult, letette a fogadalmat és átvette az ügyeket az ügyvezető Seipel-kormánytól. Az új kabinet elnöke Streeruwitz Ernő Egervidáki csehországi német, aki kezdte pályáját mint költő, majd aktív katonatiszt lett, betegsége miatt azonban ki kellett lépnie a hadseregből. Vagyonos családból származván, közvetlen életgondok nem aggasztották és így ráért néhány évig elméleti nemzetgazdasági tanulmányokkal foglalkozni. Ahogy kitört a háború, önként bevonult, azután pedig, amikor otthonát a st. germaini béke elszakította Ausztriától, megmentett vagyonával gyárat alapított Alsóausztriában. 1923-ban beválasztatta magát a nemzetgyűlésbe és azóta képviselő. Személyében azért egyezhettek meg annyi sikertelen kísérlet után, mert mint volt tiszt ellen a Heimwehrnek sincs kifogása,