Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 10. szám - Német tervek Romániában

1929 Május 11 ügyi összeomlását, ebben a helyzetben másra már nem számíthat a Maniu-kormány, mint a német segítségre, akármilyen ára van is annak és akármilyen politikai következményekkel jár. A német piachoz pedig az erd4!yi szászok segítsége nélkül hozzá nem fér, ami végeredményben azt jelenti, hogy a romániai németség magára nézve a Tehetőségig megoldotta a kisebbségi kérdést és egyáltalában nem lehet rá számítani abban az élet-halál harcban, amelyet az elszakított magyarság kénytelen folytatni veszélyeztetett kultúrájáért és problematikussá vált puszta létéért. A kisebbségi frontnak mindenesetre erős meggyengülését jelenti a németek nemcsak passzív, hanem előreláthatólag magyarellenes viselkedése Romániában. Benes szerencséje B

enesnek általában hihetetlen szerencséje szokott lenni. A kormányból kituszkolt nagy ellenfele, Hodzsa, most is olyan komolyan megbetegedett, hogy nem tud résztvenni a politikai életben és nem tudja folytatni bosszuló hadjáratát diadalmas cseh ellenfelével szemben. Hogy a fák mégse nőjjenek az égig, akadt újabb, talán még erősebb ellenfele a cseh Kramarzban, a cseh köztársaság első miniszterelnökében, a régi reichsrati politikusban, aki egyetlen komoly vetélytársa Masaryknak az elnöki székben, Kramarz olyan vádakat emelt Benes ellen, hogy az ügyet a külügyminiszter lovagias útra terelte, Kramarz azonban politikát csinál és nem lovagiaskodik, tehát nem tette meg azt a szívességet, hogy Benes párbajjegyzőkönyvvel intézhesse el az ügyet. Eszerint Kramarz is megírja Benesről, Benes is Kramarzról amit kölcsönösen tudnak egymásról s a két memorandumot becsületbíróság elé terjesztik. Ennek három tagja közül egyik a köztársasági elnök, a másik a miniszterelnök. Most tehát buzgón írják mindketten leleplezéseiket, addig pedig Benes, hogy pozícióját erősítse, pártja, a nemzeti szociálista párt bizalmi férfiai előtt április 29-én zárt ülésen expozét mondott, melyben a többi között eldicsekedett, hogy ő minő sikereket ért el a Vatikánnal folytatott tárgyalásokon. Rögtön utána bejelentette szélső radikális és egyházellenes pártjának, hogy mindamellett mégis csak szét kell majd választani az egyházat az államtól. Szóval a Vatikán engedett a béke kedvéért s amikor már engedett, Benes kijelenti, hogy mégis fel fogják borítani a békét. Nem külügyminiszteri viszonylatban speciális neve van ennek a taktikának. Benesnél valószínűleg államférfiúi bölcseségnek hívják, ha nem Kramarzra bízzák a minősítést. * Ugyanebben az expozéban azt a meggyőződést ás kifejezte Benes, hogy az európai béke hosszú időre biztosítva van, mert ha a Rajna partjain béke van, béke lesz a Duna mentén is. — Bölcs szavak, csakhogy éppen a megfordítottjuk az igaz. A Rajna-mentén éppen olyan kevéssé van béke, mint a Duna partján, mert a Rajna partján sem lehet addig béke, míg a Duna mentén nincsen. És minél tovább akadályozza Benes a maga elképesztően széleshálózatú propagandaszervezetével a Duna-melléki béke kialakulását, annál későbben békülnek meg a Rajna partján is. JVÍiről beszélünk Parisban ? Irta.- POHER-BEXHEFT LILLY A

Hotel George V ma a világ központja. Itt tanácskozik a Comité des Experts, itt alkudozik Némeierszág és okoskodik Amerika. Mikor fog végre Magyarország is visszaalkudozni valamit régi határaiból? Mert ez is nagyon lehetséges lenne: csak a módját kellene megtalálni. És Olaszország meg Anglia ebben jó tanácsadói lehetnének ... Most persze Németországról van szó. A remek, vadonatúj szálloda egyik szárnya előtt még a fa állványok komplikált hálózata áll. De a másikban már a diplomaták uralkodnak. A földalatti óriái> termekben pedig Páris legelőkelőbb lakodalmait ülik. Mert a diplomácia ugyancsak divatba hozta Páris legeslegújabb szálloda-palotáját. Liften megyünk le az alvilágba. Itt van a rufvatár. Minden fal tükörrel ellátva. Ezek pótolják a nemlétező ablakokat. A buffet terem egyik fülkéjében már fényképezik az ifjú párt valóságos fehér virágligetben. De nincsenek egyedül. Úgy illik most, hogy valamelyik családbeh apró kis leány, aki a menyasszony uszályát hordozta a templomban és miniatűr menyasszonynak van öltözve — csak éppen fátyol nélkül —, ott legyen mellettük a fényképen is. A két anya, egyik szebb, mint a másik, egyik fiatalabb mint a másik, meg a két atya fogadják a vendégeket. A nagybácsik, az unokatestvérek vezetnek tovább a buffet elé. Ahol délután négy órától hétig szakadatlanul osztják a maitre d'hotel-ek a pezsgőt, a fagylaltot, az ezerféle szendvicset, tortát és süteményt. Tea is van, de azt alig iszik valaki. Pezsgővel sonkás kenyeret, fagylalttal libamájas pástétomot és krémes süteményt vegyesen, akárhogy, akárhol, szórakozottan, és csevegve fogyasztanak össze vissza az álló emberek. Az óriási bálteremben zúg a jazz, melynek zenéjét olykor énekkel is kísérik a zenészek. Nekik is szakadatlanul hordják a pincérek a pezsgőt. Két üveggel egyszerre, amint üresek lettek: azonnal két friss üveg kerül a zenészek asztalára. Táncol is mindenki, öregje fiatalja. Egyes hölgyek kalapban és tavaszi öltözetben, mások báliruhában, minden rend és összhang nélkül. Csak húsz koszorúslány van, mind egyforma világoskék selyemfelhőbe öltöztetve. Háromszáznál több ember van jelen. Eljönnek a közélet nagyságai is, sokan a feleségükkel. Ezek maguk közt alkotnak kis csoportot, és úgy mulatnak együtt, mintha a többi meghívottak ott sem lennének. De senki sem dohányozik sehol. Az idegen diplomaták divatba hoztáM az idegen tudósokat, meg az idegen szociológusokat is. A Comité National d,Études Politiques et Socialcs — amelynek egyik összejövetelén én is tartottam beszédet a magyar nő jogi és társadalmi helyzetéről a Palais de Justice palotájában, a Cour de Cass'ilion dísztermében — legutóbbi vita-gyülésen Európát, Ázsiát és Amerikát állította szembe egymással. A családról és az államról volt szó. Tudós európai professzorok fejtegették nagy tudással a család