Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 10. szám - A kisebbségi kérdés krizise

Magyar Külpolitika 6 10. szám ROMÁNIAI EMBEREVŐ CIGÁNYOKRÓL ír a nizzai L'Éclaireur című francia napilap, mert összetévesztette a Boldova folyót az egykori Moldvaországgal és az emberevő cigányok ügyének kassai főtárgyalását Bukarestbe tette át. A bukaresti sajtó nagyon nekikeseredett e tévedés miatt és a leggúnyosabb hangnemben neki ront a szegény nizzai lapnak, amelynek azt ajánlja, hogy mielőtt másokat világosítana meg, előbb önmagát világosítsa fel, mert „egy kevés földrajzi ismeret és egy morzsányi figyelem nem ártana a francia publicisták részéről a keleti országok ügyeiben." Csodálatosképpen ezt a földrajzi tudást és figyelmet egyáltalában nem kérte a román sajtó és a mögötte álló külügyi szolgálat a franciáktól, amikor azt kellett elhitetni velük, hogy Keletmagyarország lakosságának 95 százaléka román és ami magyar van, csak a városokban betelepített idegen hivatalnok. Akik nem átallották ilyen hamisításokkal félreveztni a francia sajtót, azok ma ne sírjanak, ha az némikép összetéveszti-a cigányt, a csehet és a románt, a Boldovát, a Moldovát és Moldvát. )\A. kisebbségi kérdés krízise Irta: LAKATOS GYULA, országgyűlési képviselő C

áfolat a pesszimistáknak, hogy kisebbségi kérdés egyáltalán létezik. Ellenérv azoknak, akik kételkednek abban, hogy nemzetközi viszonylatokban az erkölcsi elvek haiadásra képesek. Ha ezek a peszszimisták tanulmányozzák a nemzetközi jog és a szerződések fejlődését, el kell ismerniök, hogy a XX-ik századig is léteztek kisebbségi kérdések, de nem volt kisebbségi „kérdés". Kisebbségi védelem nem létezett. A nyelvi, faji és vallási kisebbségek azon állam feltétlen és korlátlan szuverenitásának voltak alávetve, amelynek alattvalói voltak az illető kisebbség tagjai. Mussolini szobája Milánóban. Az 1919-ben létrejött ú. n. kisebbségi kérdések óta, amelyek a békeszerződések nagy komplexumának kiegészítő részei, megszületett a „kisebbségi kérdés". Ez a kérdés azóta tagadhatatlanul lelkiismereti kérdésévé vált az európai közvéleménynek és jelentőségében egyre emelkedett, nyugtalanítóan azokra nézve, akik a kérdés korábbi állapotát, az állami szuverénitás korlátlan érvényesítését sírják vissza. Az utóbbi hónapokban szinte úgy látszott, hogy a kérdés operatív beavatkozásra megérett. Ennek kísérlete meg is történt a Népszövetség Tanácsának decemberi és márciusi ülésszakán. Nem kisebb hatalom, mint Németország — amelyhez az ezen kérdésben teljesen érdektelen Canada is csatlakozott — vetette fel a kérdést és állította fel a tételt, hogy a kisebbségi jogvédelem jelenleg érvényben lévő eszközei nem kellően hatályosak. A Népszövetség Tanácsában száz ellentétes érdekszál keresztezte egymást ebben a kérdésben. Mit csinál ilyenkor a tanács? Minden nehézség egyedül üdvözítő kivezető útjához fordul: hármas bizottságot jelöl ki. Ez a bizottság éppen jelenleg ülésezik Londonban Sir Austin Chamberlain elnöklete alatt. Tanulmányának tárgyát képezik mindazok a memorandumok, amelyeket többek közt Magyarország és a kis antanté is ebben a kérdésben benyújtottak. Milyen szép lenne, ha az egész európai közvélemény megnyugvással tekinthetne London felé, azzal a meggyőződéssel, hogy ott három, a kisebbségi kérdésben érdektelen nagyhatalom képviselői az objektíve leghelyesebb megoldáson törik a fejüket! Menynyire emelkedne a hit a nemzetközi viszonylatok morális fejlődésében és a béke eszméjében, ha még kétség sem férhetne ahhoz, hogy a tanácskozók elismervén a Népszövetség Tanácsának becsületbeli kötelezettségét, amelyet mint a kisebbségi szerződések szavatosa vállalt magára, le fogják vonni ennek a morális kötelezettségnek következményeit és keresni fogják a kisebbségi szerződések helyes érvényesítésének legjobb módszereit, félretéve melléktekinteteket és figyelmen kívül hagyva szövetségi kapcsolatot! Mily forrása az optimizmusnak fakadna abból, hogy talán csak formulát keresnek, amely megmentse a vállalt kötelezettségek szavait és áldozatul dobja azok szellemét azoknak a politikai tekinteteknek, amelyek a Népszövetség döntéseinél — sajnos — mindenek felett állanak. Várjuk be a döntést túlságos remények és túlzott