Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 10. szám - A kisebbségi kérdés krizise

1929 7 Május 11 szkepszis nélkül! De addig is mutassunk rá arra a két főhibára, amely nézetem szerint eleve lehetetlenné teszi a jelen eljárási rendszer mellett, hogy a kisebbségek igényei helyesen érvényesüljenek. A főakadály abban van, hogy a Népszövetség Tanácsa kisebbségi kérdésekben is egyhangúsággal hozza meg döntését (kivéve maguknak a kisebbségi szerződéseknek módosítását). Az egyhangúság megkívánása a Népszövetség összes határozatainál megcáfolhatatlan dokumentálása ezen szervezet tehetetlenségének. Megérteni: megbocsátani, mondja a francia és meg kell értenünk azt, hogy a nemzetközi politika még nem érett meg arra, hogy egyes nemzetek valamely magasabb szervezet döntésének vessék magukat alá. A genfi paktum meg is menti az egyes nemzetek szuverenitásának annyira féltett korlátlanságát. A Nemzetek Szövetsége egyetlen tagnemzet sorsa felett sem dönthet. Genfben legfeljebb kapacitálni lehet és ha a kapacitálás nem sikerül, a renitens nemzetnek nem kell más döntéstől tartania, mint a hármasbizottság kijelölése, vagy az ügynek a következő tanácsülésre való kitűzése. Ennek a tehetetlenségnek kifejezése az egyhangúság elve, mert minden állam saját szavazatával akadályozhatja meg a reá nézve kellemetlen döntés meghozatalát. Talán egyszer később máskép lesz, midőn egy más ideálokban felnevelkedett nemzedék az állami szuverénitás önkorlátozását már nem fogja gyengeségnek tekinteni. Ámde a kisebbségi kérdésekben való döntésnél már ma is teljesen helytelen az egyhangúság elvének megkívánása. Egyéb kérdéssel a Népszövetségnek van joga foglalkozni, de nem kötelessége. A kisebbségi szerződés kellő betartásának ellenőrzését viszont a Népszövetség kifejezetten magára vállalta. A kisebbségi kérdésben tehát a Népszövetségnek kötelessége döntéseket hozni, amely kötelesség viszont szöges ellentétben áll az egyhangúság elvének fenntartásával. A Népszövetség nem dönthet kisebbségi kérdésekben mindaddig és nem teljesítheti a kisebbségi szerződésekben vállalt szavatossági kötelezettségét, amíg ily kérdésekben is döntését egyhangúan hozza meg, mert minden érdekelt hatalom saját szavazatával meghiúsíthatja a döntés meghozatalát. A másik akadálya annak, hogy a kisebbségi szerződésekben foglalt elvek az életben kellően érvényesüljenek, a néjszövetségi eljárásban a kontradiktorikus elem hiánya. Ha felmerül egy kisebbségi kérdés, annak tárgyalásánál mindenkinek van szerepe, csak a kisebbségnek — vagy azok képviseleteinek — nem. Az állam nem bocsátkozhatik vitába saját kisebbségével, mondják a túlzott szuverénitási elv védői. Ily körülmények közt azonban lefolyik az eljárás, amelyben van ugyan vádlott, de minthogy az szuverén, méltósága megkívánja, hogy az eljárásból az államügyész kirekesztessék. Nem csoda ugyebár, hogy az ítéletek kivétel nélkül felmentőek? Sokat segítene ezen a hibán egy állandó bizottság megteremtése a Népszövetség kebelében, amely a kisebbségi kérdésekkel hivatásszerűen foglalkoznék és a kisebbségek panaszainak képviseletét is átvehetné. Ami azonban még ennél is fontosabb, meg kellene adni a jogot vagy maguknak a kisebbségeknek, vagy ha ez lehetetlen lenne, valamely nemzetközi testületnek, amelyhez a kisebbségek fordulhassanak, hogy ez Walkó Lajos külügyminiszter fogadja Grandi olasz külügyi államtitkárt. a képviseletük az eljárásban részt vehessen, adatokkal szolgálhasson, cáfolhasson és bizonyíthasson. Ezen előfeltételek megteremtése nélkül minden kisebbségi ügy a Népszövetség fóruma előtt komolyság nélküli játék marad, amely ezen magas testület presztízsének ártani fog, kint a kisebbségeknél pedig a keserűséget egyre fokozni fogja. Sajnos, tehát cáfolat az optimistáknak is a kisebbségi ügy jelenlegi állása. A nemzetek egymás közötti életében is morálisabb álláspont a tehetetlenség egyenes beismerése valamely kérdésben, mint illúziók felébresztése és azután ugyanezeknek az illúzióknak a hipokrizis finom eszközeivel való agyonütése. A kérdés fel van vetve. A londoni tanácskozástól és a Népszövetség júniusi ülésszakának döntésétől fog függni, vájjon érett-e a Népszövetség arra, hogy a kisebbségi jogvédelmet reálissá tegye? Magyarország ebben a kérdésben érdekelve van. Oldalán van a morális és a jogi igazság: az elintézést nyugodtan bevárhatja. ... „A magyar probléma ma külpolitikai probléma. Azt a látókört, amelyet természetszerűleg, ha nem vesztettük is el teljes mértékben külpolitikai téren, de amely meggyengült a •magyar nemzetben, mert kizárólag belpolitikai problémákkal foglalkozott, vissza kell szereznünk, még pedig nemcsak a magasabb rétegekben, hanem az egyszerű embereknél, a falvakban is, mert mindenkinek tudnia kell, hogy cselekvésének, gondolkozásának, nyilatkozásának következményei vannak nemcsak belpolitikai téren, hanem külpolitikai téren is." BETHLEN ISTVÁN GRÓF