Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 9. szám - A kisebbségi probléma angol demokrata megvilágításban

1920 15 Május 4 A Külügyi Szeminárium pályatételei Pályadíjat nyertek: Yégh Zoltán, Herceg István, Laboda Károly és nárai Náray Szabó István A Külügyi Szeminárium Igazgatósága, a Külügyi Szeminárium hallgatói szolgalmának emelése s az előadott tárgyakban való elmélyedés előmozdítása céljából négy, egyenkint ötven pengős pályadíjat tűzött ki avégből, hogy a Szemináriumban előadott legfontosabb főkollégiumok köréből a hallgatóságnak alkalma legyen tanulmányairól ekként is számot adni. A pályázat titkos volt s a pályázók neveit zárt borítékban tartott jeligés levél tartalmazta. A kitűzött pályatételek a következők voltak: 1. a nemzetközi közjogból: A nemzetközi érintkezés szerveinek múltja és jövő fejlődése. 2. A nemzetközi magánjogból: A fizikai és jogi személyek honossága, tekintettel a trianoni békeszerződés rendelkezéséire. 3. A nemzeti kisebbségek problémáiból: A kisebbségek jogai az utódállamokban. 4. A diplomáciai történelemből: A Bourbonok küzdelme a Habsburgok túlsúlya ellen. Az 1. alatti pályatételre beérkezett két, a 2. alattira két, a 3. alattira egy, s a 4. alattira kettő; összesen tehát 7 pályamunka, amelyek mindegyikét az illető szak szemináriumi előadói bírálták meg s véleményes jelentésüket a Szeminárium Igazgatóságához beterjesztve, ennek alapján történt meg a döntés és pedig a következő értelemben: A nemzetközi közjogból a pályadíjat az „Új magyar diplomácia" jeligéjű dolgozat nyerte el. A nemzetközi magánjogból a ,.Do ut des" jeligéjű dolgozat a pályanyertes. A „Szászrégen" jeligéjű dicséretet nyert. A nemzeti kisebbségek problémáira vonatkozó pályázatnál a „Szászrégen" jeligéjű dolgozat ítéltetett érdemesnek, míg a diplomáciai történelemből az a dolgozat, melynek a jeligéje „L'État c'est moi". A pályázat eredményéről Eöttevényi Olivér, a Magyar Külügyi Társaság ügyvezető alelnöke a f. hó 25-én tartott elnöki tanácsülésén jelentést tett. Az elnöklő Berzeviczy Albert, a Társaság helyettes elnöke a pályadíjnyertes dolgozatok jeligés leveleinek felbontását elrendelvén, a győztesek nevét általános érdeklődés közepette olvasta fel. „Az új magyar diplomácia" jeligéjű dolgozat szerzője Végh Zoltán közgazdasági egyetemi külügyi szakos hallgató; a ,,l>o ut des" jeligéjű dolgozaté Herceg István főiskolai hallgató. Laboda Károly, aki „Szászrégen" jeligével két pályatételt küldött be „A nemzeti kisebbségek jogai az utódállamokban" című dolgozatával a kitűzött 50 pengős pályadíjat, „A fizikai és jogi személyek honossága, tekintettel a békeszerződés rendelkezéseire" című dicséretet nyert munkájával, Friedjung: Harc a német hegemóniáért című 3 kötetes művét, valamint a trianoni békeszerződés egy példányát nyerte, amelyet a Külügyi Szeminárium egyik illusztris hallgatója, aki ismeretlen kíván maradni, bocsátott az elnökség rendelkezésére. Nárai Náray Szabó Iván „L'État c'est moi" jeligéjű diplomáciai történelmi tárgyú dolgozatával nyert pályadíjat. Az elnöki tanács örömmel vette tudomásul a pályázat eredményét és a Külügyi Szeminárium elnöke, Eöttevényi Olivér már intézkedett, hogy a nyerteseknek a pályadíjak postán expcdiáltassanak. Gratz Gusztáv a háborúelőtti balkánpolitikánkról A Magyar Külügyi Társaság külpolitikai és népszövetségi szakosztálya f. évi április hó 30-án Pékár Gyula ny. miniszter elnökletével ülés* tartott, melyen Dr. Gratz Gusztáv v. h. t. t. ny. külügymii iszter a Külügyi Társaság alelnöke „Háborúelötti Balkánpoütikánk" címmel tartott előadást. Előadó szerint a jövő politikai feladatainak helyes megoldása is szükségessé teszi azoknak az eseményeknek és tendenciáknak helyes megismerését, aiüelyek Magyarországot belesodorták a világháborúba. Ezek az események a balkánkérdéssel állanak szoros kapcsolatban. A Balkánfélszigeten lejátszódott fejlődés az utolsó évtizedekben az egyes Balkánállamok állandó megerősödésére vezetett, kivált akkor, amikor a balkánháború'; után Törökország rovására erősen megnövelték hatalmukat. Minél jobban haladt ez a fejlődés, annál szembetűnőbbé vált Szerbiának, majd később Romániának az a törekvése, hogy meggyarapodott erőiket az osztrák-magyar monarchia, de különösen Magyarország ióvására érvényesítsék éb magyar területekkel megnöveljék saját országukat. Hogy ilyen tendenciák ezekben az országokban már évekkel a háború előtt léteztek, arról a háború befejezése óta közzétett hivatalos okmányok számos bizonyítékot szolgáltattak, amelyeket előadó részletesen ismertet. Sajnos ugyanebben az időszakbeli: az osztrákOlvasóinkhoz,! A Magyar KülpoliiiRa atalaKult Qeiilappá Örömmel és hálás szeretettel adjuk olvasniuk kezébe a Magyar Külpolitikának, mint képes hetilapnak most megjelent első számát. Örömmel, mert megnövekedett olvasótáborunk sokasodó száma lehetővé tette nekünk, hogy a régi előfizt tés ár ellenébe n, minden vasárnap bekopogtathassunk azok ajtaján, akiknél mindenkor szeretettel vért jóbarátok voltunk és vagyunk, hálával pedig azért, mert lapuul: fennállásának hosszú tíz esztendeje alatt, egyfelől nagyszerű Írógárdánk, másfelöl olvasóink voltak azok, akik szellemi kincseik tárliázának termékeit rendelkezésünkre bocsátották, illetve akik megértő támogatásukkal és lelkes áldozatkészségiikktI lapunk fennálláséiI, sőt fejlesztését lehetővé tették. A Magyar Külpolitika ezentúl mini hetilap, — elevenebb, gyorsabb és közvetlenebb hírszolgálatával, az aktuális külpolitikai vonatkozású kérdések azonnali megtárgyalásával és gazdag képanyaggal, minden bizonnyal szíves fogadtatásra fog találni. Csak orra kérjük olvasóinkat, hogy nagy anyagi áldozattal járó munkédkodásunkat, — csekély kötelezettségiúk pontos betartásával segítsék és támogassák. E helyütt jegyezzük meg, hogy címbeiktatásaink c számiból technikai okokból kimaradtak. magvar monarchia nem erősödött meg hasonló mértékben, sőt a belső viszályok, amelyeket részben kívülrőí szítottak, állandóan gyengítették a Monarchia szervezetet. A hivatalos osztrák-magvar külpolitikának Tisza István által igen erősen támogatott és még a sarejevói merénylet után is ismeretes felségelőterjesztéseiben javasolt ama politikája, hogy Románia kielégítése és Bulgáriának a hármasszöv L.tségbe való bevonása útján ellensúlyt teremtsünk a mind veszedelmesebb szerb ageresszió ellen, hajótörést szenvedett, mert a románbulgár ellentét ennek a politikának sikerét megakadályozta. Azt a másik politikát, amelyet Conrád vezérkai i főnök képviselt és amely abban állt volna, hogy a megváltozott erőviszonyokat katonai akciókkal igyekezzünk megjavítani olyan idö^ ben, amikor még összes ellenségeink koaliciója nem jött létre, a monarchia összes hivatalos tényezői, közöttük a magyar miniszterelnökök is, 1907-íől kezdve következetesen visszautasították, ami egymagában fényes bizonyítéka az osztrák-magyar monarchia békés tendenciáinak, amelyeket még komoly érdekek veszélyeztetésével is követtünk. A sarejevói merénylet után az történt, hogy a Conrád által javasolt politikát elkésetten keresztülvittük olyan időben, amikor már ő sem bízott feltétlenül annak sikerében. A háborúelőtti balkánpolitika fejlődése azt bizonyítja, hogy a fontos világpolitikai átalakulásokat rendszerint az erők eltolódása idézi elő, ha ezt az eltolódást szövetségekkel nem lehet kellőképpen ellensúlyozni és ez a felismerés értékes tanulságokat rejt magában a mi politikai lövőnk szempontjából is. Medgyessy László esikágói magyar konzul és amerikai származású felesége, akik jelenleg nászúton vannak Magyarországon.